„Palatalizáció” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2008. november 3., 16:17-kori változata

A palatalizáció (a latin palatum „íny” szóból), másképp jésítés vagy lágyítás olyan mássalhangzó-képzésmód, illetve az így létrejött mássalhangzó, amelynél a nyelvhát felduzzad a szájpadlás középső része felé az eredeti mássalhangzó szokásos képzésével egyidejűleg, tehát az eredeti mássalhangzót mondhatni egy j hanggal együtt ejtjük. E képzési mód számos nyelvben megtalálható, de különösképpen a szláv nyelvek sajátossága. Megvolt az uráli alapnyelvben is, azonban a magyarban nem maradt fenn (a ly betű ilyen hang emlékét őrzi, amelyet még ejtenek néhány nyelvjárásban).

A palatalizáció a késői latinban is végbement, ezért kezdték el az eredetileg minden helyzetben k-nak hangzó c és g-nek hangzó g betűket magas magánhangzók – e és i – előtt és hatására k^j-nek és g^j-nek ejteni, aminek következtében ebben a hangkörnyezetben később elöl képzett hangokká (cs/dzs, c~dz~sz/zs stb.) alakultak. Az újlatin nyelvekben a jésítés még tovább folytatódott, és több mássalhangzóra, illetve mássalhangzó-kapcsolatra is kiterjedt; különösképpen jellemző ez az iberoromán nyelvekre.

Tágabb értelemben a palatalizáció valamely mássalhangzó palatális hanggá alakulását is jelenti, például a latin multus → spanyol mucho (multus > *[mujtu] > *[mutjo] > [muʧo]).

A palatalizált mássalhangzó nem tévesztendő össze a palatális mássalhangzóval. Míg az első esetben az eredeti mássalhangzó képzésével egyidejűleg a nyelv a szájpadlás felé felduzzad (mintha egyszerre egy j-t is ejtenénk), addig a másodiknál maga a képzés helye a palatum, vagyis a szájpadlás teteje. A veláris k hang a király szóban például palatalizált (azaz képzési helye kissé előretolódik), míg a kakukk szóban nem történik palatalizáció; a tyúk szó ty-je ezzel szemben palatális mássalhangzó.

Forrás

A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973
José Enrique Gargallo Gil, Maria Reina Bastardas: Manual de lingüística románica, Ariel Lingüística, Barcelona, 2007.

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-A '''palatalizáció''' (a [[Latin nyelv|latin]] ''palatum'' „íny” szóból), másképp '''jésítés''' vagy '''lágyítás''' olyan [[mássalhangzó]]-képzésmód, illetve az így létrejött mássalhangzó, amelynél a nyelvhát felduzzad a szájpadlás középső része felé az eredeti mássalhangzó szokásos képzésével egyidejűleg. Másképp fogalmazva, az eredeti mássalhangzót egy ''j'' hanggal együtt ejtjük ki. E képzési mód számos nyelvben megtalálható, de különösképpen a [[szláv nyelvek]] sajátossága. Megvolt az uráli alapnyelvben is, azonban a [[Magyar nyelv|magyarban]] nem maradt fenn (a ''ly'' betű ilyen hang emlékét őrzi, amelyet még ejtenek néhány nyelvjárásban).
+A '''palatalizáció''' (a [[Latin nyelv|latin]] ''palatum'' „íny” szóból), másképp '''jésítés''' vagy '''lágyítás''' olyan [[mássalhangzó]]-képzésmód, illetve az így létrejött mássalhangzó, amelynél a nyelvhát felduzzad a szájpadlás középső része felé az eredeti mássalhangzó szokásos képzésével egyidejűleg, tehát az eredeti mássalhangzót mondhatni egy ''j'' hanggal együtt ejtjük. E képzési mód számos nyelvben megtalálható, de különösképpen a [[szláv nyelvek]] sajátossága. Megvolt az uráli alapnyelvben is, azonban a [[Magyar nyelv|magyarban]] nem maradt fenn (a ''ly'' betű ilyen hang emlékét őrzi, amelyet még ejtenek néhány nyelvjárásban).
-A palatalizáció a késői [[Latin nyelv|latinban]] is végbement, ezért kezdték el az eredetileg minden helyzetben k-nak hangzó ''c'' és g-nek hangzó ''g'' betűket magas magánhangzók – ''e'' és ''i'' – előtt és hatására k<sup>j</sup>-nek és g<sup>j</sup>-nek ejteni, aminek következtében ebben a hangkörnyezetben később elöl képzett hangokká ''(cs/dzs, c~dz~sz/zs'' stb.) alakultak. Az [[újlatin nyelvek]]ben a jésítés még tovább folytatódott és több mássalhangzóra, illetve mássalhangzó-kapcsolatra is kiterjedt; különösképpen jellemző ez az [[iberoromán nyelvek]]re.
+A palatalizáció a késői [[Latin nyelv|latinban]] is végbement, ezért kezdték el az eredetileg minden helyzetben k-nak hangzó ''c'' és g-nek hangzó ''g'' betűket magas magánhangzók – ''e'' és ''i'' – előtt és hatására k<sup>j</sup>-nek és g<sup>j</sup>-nek ejteni, aminek következtében ebben a hangkörnyezetben később elöl képzett hangokká ''(cs/dzs, c~dz~sz/zs'' stb.) alakultak. Az [[újlatin nyelvek]]ben a jésítés még tovább folytatódott, és több mássalhangzóra, illetve mássalhangzó-kapcsolatra is kiterjedt; különösképpen jellemző ez az [[iberoromán nyelvek]]re.
 Tágabb értelemben a palatalizáció valamely mássalhangzó palatális hanggá alakulását is jelenti, például a latin ''multus'' → [[Spanyol nyelv|spanyol]] ''mucho'' ''(multus'' > *[mujtu] > *[mutjo] > [muʧo]).
-A '''''palatalizált [[mássalhangzó]]''''' '''nem tévesztendő össze a ''[[palatális]] mássalhangzó''val'''. Míg az első esetben az eredeti mássalhangzó képzésével egyidejűleg a nyelv a szájpadlás felé felduzzad (mintha egyszerre egy ''j''-t is ejtenénk), addig a másodiknál maga a képzés helye a ''palatum'', vagyis a szájpadlás teteje. Egy példán keresztül szemléltetve: a [[veláris]] ''k'' hang a ''király'' szóban palatalizált (azaz képzési helye kissé előretolódik), míg a ''kakukk'' szóban nem történik palatalizáció; a ''tyúk'' szó ''ty''-je viszont palatális mássalhangzó.
+A '''''palatalizált'' mássalhangzó nem tévesztendő össze a ''[[palatális]]'' mássalhangzóval.''' Míg az első esetben az eredeti mássalhangzó képzésével egyidejűleg a nyelv a szájpadlás felé felduzzad (mintha egyszerre egy ''j''-t is ejtenénk), addig a másodiknál maga a képzés helye a ''palatum,'' vagyis a szájpadlás teteje. A [[veláris]] ''k'' hang a ''király'' szóban például palatalizált (azaz képzési helye kissé előretolódik), míg a ''kakukk'' szóban nem történik palatalizáció; a ''tyúk'' szó ''ty''-je ezzel szemben palatális mássalhangzó.
 ==Forrás==
+*{{VNY}}
-*''[[A világ nyelvei]]'', Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999, p. 1663.
 *José Enrique Gargallo Gil, Maria Reina Bastardas: ''Manual de lingüística románica'', Ariel Lingüística, Barcelona, 2007.