Bükkfavirágúak

A bükkfavirágúak vagy kupacsos termésűek (Fagales) a valódi kétszikűek rosids kládjába tartozó növényrend. Nevüket a bükk (Fagus) nemzetségről kapták. Mérsékelt övi erdőalkotó fáink és cserjéink jó része ebbe a rendbe tartozik.

Többnyire egylaki fák és cserjék tartoznak ide, változó állású levelekkel. Virágaik egyivarúak, a virágtakaró leegyszerűsödött vagy teljesen hiányzik. A virágok sűrű virágzatokba (barka, fejecske, füzér) csoportosulnak, többnyire a porzósok dúsabb, lecsüngő, a termősök ritkásabb, felálló barkákat alkotnak. Általában (de nem mindig) a szél porozza őket, ezért a nektáriumok hiányoznak belőlük. Alsó állású magházuk 2-3 termővé összenőtt termőlevelet tartalmaz (cönokarpikus), a maghéj (integumentum) egy- vagy kétrétegű lehet. A pollentömlő a mikropile helyett a köldöki részen (chalaza) hatol a magházba (chalazogámia). Termésük nem felnyíló.

Rendszerezés

A jelenleg ide sorolt családok a következők:

• Nyírfafélék (Betulaceae)
• Vasfafélék (Casuarinaceae)
• Bükkfafélék (Fagaceae)
• Diófafélék (Juglandaceae)
• Viaszbokorfélék (Myricaceae)
• Délibükkfélék (Nothofagaceae)
• Rhoipteleaceae
• Ticodendraceae

Régebbi szövegek, mint a Királyi Botanikus Kertek-féle lista (lásd a külső hivatkozásokat), ami a Cronquist-rendszert követte, csak négy családot soroltak ide (Betulaceae, Corylaceae, Fagaceae, Ticodendraceae; a Corylaceae-t jelenleg a Betulaceae tartalmazza). A többi családot három, a Hamamelidae alosztályba tartozó rendhez sorolták. A Casuarinales rendbe egyetlen család, a Casuarinaceae tartozott, a Juglandales a Juglandaceae és Rhoipteleaceae családokat tartalmazta, a Myricales rendbe pedig a többi család (és a Balanops) tartoztak. Azért kellett megváltoztatni ezt a rendszert, mert az így meghatározott Myricales rend parafiletikusnak bizonyult a másik két csoporttal együtt.

Külső hivatkozások

• Missouri Botanical Gardens: Fagales
• A Királyi Botanikus Kertek listája: Fagales

Források

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Fagales című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2 
• Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár