„Lucius Caecilius Metellus Dalmaticus” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
Metellus Dalmaticust sokszor összekeverik unokatestvérével, [[Lucius Caecilius Metellus Diadematus]]szal, aki [[Kr. e. 117]]-ben volt consul. Ő maga unokafivére előtt két évvel, [[Kr. e. 119]]-ben töltötte be a [[magistratus|magistraturát]] [[Lucius Aurelius Cotta]] kollégájaként. Feltehetően a népszerűség utáni vágytól hajtva hadat üzent a [[dalmácia]]iaknak, akik egyébként semmiféle ellenséges érzülettel nem viseltettek Rómával szemben. Így aztán nem is védekeztek, Metellus pedig érdemtelenül tarthatott [[triumphus]]t és nyerte el a '''Dalmaticus'''/'''Delmaticus''' [[agnomen]]t (ragadványnév [[latin]]ul) az év végén, miután a átteleltette hadseregét [[Salonae]]-ban (ma [[Split]], [[Horvátország]]). A hadizsákmányból kijavíttatta [[Castor és Pollux]] templomát. |
Metellus Dalmaticust sokszor összekeverik unokatestvérével, [[Lucius Caecilius Metellus Diadematus]]szal, aki [[Kr. e. 117]]-ben volt consul. Ő maga unokafivére előtt két évvel, [[Kr. e. 119]]-ben töltötte be a [[magistratus|magistraturát]] [[Lucius Aurelius Cotta]] kollégájaként. Feltehetően a népszerűség utáni vágytól hajtva hadat üzent a [[dalmácia]]iaknak, akik egyébként semmiféle ellenséges érzülettel nem viseltettek Rómával szemben. Így aztán nem is védekeztek, Metellus pedig érdemtelenül tarthatott [[triumphus]]t és nyerte el a '''Dalmaticus'''/'''Delmaticus''' [[agnomen]]t (ragadványnév [[latin]]ul) az év végén, miután a átteleltette hadseregét [[Salonae]]-ban (ma [[Split]], [[Horvátország]]). A hadizsákmányból kijavíttatta [[Castor és Pollux]] templomát. |
||
[[Kr. e. 115]]-ben [[Cnaeus Domitius Ahenobarbus]]szal együtt volt censor, és hivatali ideje alatt összesen harminckét embert zártak ki a [[senatus]]ból. Dalmaticus a [[pontifex maximus]]i rangot is viselte, ilyen minőségben a [[Vesta- |
[[Kr. e. 115]]-ben [[Cnaeus Domitius Ahenobarbus]]szal együtt volt censor, és hivatali ideje alatt összesen harminckét embert zártak ki a [[senatus]]ból. Dalmaticus a [[pontifex maximus]]i rangot is viselte, ilyen minőségben a szűzességi fogadalmukat megszegő három [[Vesta-szűz]], Aemilia, Licinia és Marcia ügyében [[Kr. e. 114]]-ben hozott ítéletét - melyben mindössze Aemiliát, a felbújtót találta bűnösnek - széles körben visszautasították, és a népgyűlés ez egyszer ki is vette a bíráskodás jogát a [[pontifex]]ek [[collegium]]ának kezéből. |
||
[[Kr. e. 100]]-ból származik az utolsó ismert adat róla: azon előkelőségek közé tartozott, akik fegyvert fogtak a [[római néppárt|néppárti]] [[Saturninus]] ellen. |
[[Kr. e. 100]]-ból származik az utolsó ismert adat róla: azon előkelőségek közé tartozott, akik fegyvert fogtak a [[római néppárt|néppárti]] [[Saturninus]] ellen. |
A lap 2005. december 29., 01:14-kori változata
Lucius Caecilius Metellus Dalmaticus római politikus, az előkelő, plebejus származású Caecilia gens Metellus-ágához tartozott. Édesapja, Lucius Caecilius Metellus Calvus Kr. e. 142-ben volt consul, és fivére, Quintus Caecilius Metellus Numidicus szintén elérte a consuli rangot.
Metellus Dalmaticust sokszor összekeverik unokatestvérével, Lucius Caecilius Metellus Diadematusszal, aki Kr. e. 117-ben volt consul. Ő maga unokafivére előtt két évvel, Kr. e. 119-ben töltötte be a magistraturát Lucius Aurelius Cotta kollégájaként. Feltehetően a népszerűség utáni vágytól hajtva hadat üzent a dalmáciaiaknak, akik egyébként semmiféle ellenséges érzülettel nem viseltettek Rómával szemben. Így aztán nem is védekeztek, Metellus pedig érdemtelenül tarthatott triumphust és nyerte el a Dalmaticus/Delmaticus agnoment (ragadványnév latinul) az év végén, miután a átteleltette hadseregét Salonae-ban (ma Split, Horvátország). A hadizsákmányból kijavíttatta Castor és Pollux templomát.
Kr. e. 115-ben Cnaeus Domitius Ahenobarbusszal együtt volt censor, és hivatali ideje alatt összesen harminckét embert zártak ki a senatusból. Dalmaticus a pontifex maximusi rangot is viselte, ilyen minőségben a szűzességi fogadalmukat megszegő három Vesta-szűz, Aemilia, Licinia és Marcia ügyében Kr. e. 114-ben hozott ítéletét - melyben mindössze Aemiliát, a felbújtót találta bűnösnek - széles körben visszautasították, és a népgyűlés ez egyszer ki is vette a bíráskodás jogát a pontifexek collegiumának kezéből.
Kr. e. 100-ból származik az utolsó ismert adat róla: azon előkelőségek közé tartozott, akik fegyvert fogtak a néppárti Saturninus ellen.
Hasonló nevű rokonaihoz lásd: Lucius Caecilius Metellus.