„Manu Dibango” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
hangfile |
|||
12. sor: | 12. sor: | ||
A lemez állítólag a [[kozmopolita]] afrikaiak himnuszává vált. |
A lemez állítólag a [[kozmopolita]] afrikaiak himnuszává vált. |
||
[[Kép:Soul makossa 28sec manu dibango.ogg]] |
|||
Manu Dibango többször járt Magyarországon is. |
|||
==Diszkográfia== |
==Diszkográfia== |
A lap 2008. február 23., 00:16-kori változata
Manu Dibango, Emmanuel N'Djoké Dibango (Kamerun, Douala 1933. december 12. –), kemeruni dzsesszzenész, szaxofon- és vibrafon-játékos, zenekarvezető, zeneszerző.
A fúziós dzsessz egyik kiemelkedő képviselője.
Tizenöt éves korában szülei Párizsba küldték zenei képzésre. Előbb zongorázni tanult, majd egy kölcsönkapott szaxofonon kezdett el játszani, ami zenei fejlődésében aztán meghatározóvá vált.
1957-ben Brüsszelben telepedett le, ahol az akkoriban híres kongói rumbegyüttes, Joseph Kabasele zenekarának a tagja lett. Két évi afrikai turné hatására zeneileg hazatalált: makossát kezdett játszani. (A makossa egy gyors tempójú, városi tánc Kamerunban.)
Ennek eredményeképpen született meg 1972-ben a Soul Makossa című világsíkerű hanglemez, amely a kameruni forrásokon túl más afrikai országok népszerű zenei stílusaiból is merít.
A lemez állítólag a kozmopolita afrikaiak himnuszává vált. Fájl:Soul makossa 28sec manu dibango.ogg Manu Dibango többször járt Magyarországon is.
Diszkográfia
- Soul Makossa (1972)
- O Boso (1973)
- Makossa Man (1974)
- Makossa Music (1975)
- Manu 76 (1976)
- Super Kumba (1976)
- A l'Olympia (1978)
- Afrovision (1978)
- Sun Explosion (1978)
- Gone Clear (1980)
- Waka Juju (1982)
- Mboa (1982)
- Ambassador (1981)
- Electric Africa (1985)
- Afrijazzy (1986)
- Deliverance (1989)
- Happy Feeling (1989)
- Rasta Souvenir (1989)
- Polysonik (1992)
- Live '91 (1994)
- Wakafrika (1994)
- CubAfrica (1998)