„Amiens-i béke” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Új oldal, tartalma: „Az '''amiens-i béke''' (1802. március 27.) Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország és a Batáviai Köztársaság (Hollandia) által a...” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor: | 8. sor: | ||
[[Kategória:Franciaország történelme]] |
[[Kategória:Franciaország történelme]] |
||
[[Kategória:Az Egyesült Királyság történelme]] |
[[Kategória:Az Egyesült Királyság történelme]] |
||
[[Kategória:Napóleoni háborúk]] |
|||
[[ca:Tractat d'Amiens]] |
[[ca:Tractat d'Amiens]] |
A lap 2008. február 14., 20:23-kori változata
Az amiens-i béke (1802. március 27.) Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország és a Batáviai Köztársaság (Hollandia) által a franciaországi Amiens-ben aláírt szerződés, amely 14 hónapra békét teremtett Európában a napóleoni háborúk idején.
A béke nem rendelkezett több olyan kérdésről, ami a francia-angol ellentétek okozója volt. A tengerentúli katonai kudarcok ellenére Franciaország és szövetségesei visszakapták gyarmataik többségét, de Anglia is megtartotta Trinidadot, amelyet a spanyoloktól és Ceylont, melyet a hollandoktól vett el. Franciaország elismerte a Jón-szigeteken létrehozott Hét sziget Küztársaságot, beleegyezett, hogy kivonja csapatait Nápolyból, Rómából és a többi pápai birtokról. Az angoloknak vissza kellett adniuk a franciák által elhagyott Egyiptomot az Oszmán Birodalomnak, Máltát pedig a Johannita Lovagrendnek három hónapon belül. Az Oszmán Birodalom és Portugália jogait és területeit tiszteletben kellett tartani, igaz viszont, hogy Franciaország megtarthatta Portugál-Guineát.
A napóleoni háborúk során ez volt az egyetlen béke az angolok és franciák között. A megállapodásokat egyik fél sem tartotta be, ami egy évvel később újabb háborúhoz vezetett.