„Ferenczy István (szobrász)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pilgab (vitalap | szerkesztései)
a kép
Pilgab (vitalap | szerkesztései)
a infobox
1. sor: 1. sor:
{{Életrajz2 infobox
[[Kép:István Ferenczy.jpg|right]]
| név= Ferenczy István
| kép= István Ferenczy.jpg
| képméret= 150px
| megjegyzés=
| születési_név=
| születés_dátuma= [[1792]]. [[február 24]].
| születés_helye= [[Rimaszombat]]
| halál_dátuma= [[1856]]. [[július 4]].
| halál_helye= Rimaszombat
| nemzetiség= magyar
| szakma= szobrász
| művésznév=
| becenév=
| szerepei=
| munkái=
| díjak=
| kitüntetés=
| hivatalos_oldala=
| blogja=
| MySpace=
| IMDb=
}}
'''Ferenczy István''' ([[Rimaszombat]], [[1792]]. [[február 24]]. – Rimaszombat, [[1856]]. [[július 4]].) szobrász, a [[19. század]]i magyar szobrászat kiemelkedő alkotója, az [[MTA]] levelező tagja.
'''Ferenczy István''' ([[Rimaszombat]], [[1792]]. [[február 24]]. – Rimaszombat, [[1856]]. [[július 4]].) szobrász, a [[19. század]]i magyar szobrászat kiemelkedő alkotója, az [[MTA]] levelező tagja.



A lap 2007. december 5., 10:03-kori változata

Sablon:Életrajz2 infobox Ferenczy István (Rimaszombat, 1792. február 24. – Rimaszombat, 1856. július 4.) szobrász, a 19. századi magyar szobrászat kiemelkedő alkotója, az MTA levelező tagja.

Életpályája

Apja műhelyében volt lakatosinas, majd Bécsben tanult, előbb rézmetszőként, majd 1817-ben Fischer és Josef Klieber szobrász osztályaiban.

Solon c. rézmetszetével díjat nyert, ekkor 1818-ban gyalog ment Rómába. Ott 6 évet töltött Thorvaldsen műhelyében. Kiválóan megtanulta a márványfaragást. Hazatértekor útiládájában volt a Rómában vásárolt kis lovasszobor, amelyről 100 év múlva, mikor utódai a múzeumnak ajándékozták, kiderült, hogy Leonardo egyetlen hiteles szobra.

Az 1818-ban készült Csokonai Vitéz Mihály mellszobrát és az 1822-ben készült Pásztorlányka című szobrát Pestre küldte, ahol azokat nagy ünnepléssel fogadták. 1824-ben hazatért. Kazinczy Ferenc lelkes támogatója lett. Hazai márvány után kutatott, amelyet Ruskicán talált meg, szobrászatnak megfelelő minőségben. Saját költségén szobrászműhelyt alapított, és tanítványokat oktatott.

1840-ben Hunyadi Mátyás emlékműve számára sok tervet készített, de a pénzhiány és a társadalom közömbössége miatt nem készült el.

1846-ban befejezte Kölcsey Ferenc emlékszobrát, ez után haláláig Rimaszombaton visszavonultan és szegénységben élt. Érmeken, vázlatokon dolgozott, csalódottan és reményeit elveszítve egy örökmozgó tervét variálta.

Jelentős művei

Végrendelete értelmében Euridike szobrával együtt temették el. A szobrot később exhumálták, és a templomban helyezték el.

Forrás

  • Meller Simon: F. I. élete és művei Bp., 1908