Ferenczy István (szobrász)

Ferenczy István (Rimaszombat, 1792. február 24. – Rimaszombat, 1856. július 4.) szobrász, a 19. századi magyar szobrászat kiemelkedő alkotója, az MTA levelező tagja.

Életpályája

Apja műhelyében volt lakatosinas, majd Bécsben tanult, előbb rézmetszőként, majd 1817-ben Fischer és Josef Klieber szobrász osztályaiban.

Solon c. rézmetszetével díjat nyert, ekkor 1818-ban gyalog ment Rómába. Ott 6 évet töltött Thorvaldsen műhelyében. Kiválóan megtanulta a márványfaragást. Hazatértekor útiládájában volt a Rómában vásárolt kis lovasszobor, amelyről 100 év múlva, mikor utódai a múzeumnak ajándékozták, kiderült, hogy Leonardo egyetlen hiteles szobra.

Az 1818-ban készült Csokonai Vitéz Mihály mellszobrát és az 1822-ben készült Pásztorlányka című szobrát Pestre küldte, ahol azokat nagy ünnepléssel fogadták. 1824-ben hazatért. Kazinczy Ferenc lelkes támogatója lett. Hazai márvány után kutatott, amelyet Ruskicán talált meg, szobrászatnak megfelelő minőségben. Saját költségén szobrászműhelyt alapított, és tanítványokat oktatott.

1840-ben Hunyadi Mátyás emlékműve számára sok tervet készített, de a pénzhiány és a társadalom közömbössége miatt nem készült el.

1846-ban befejezte Kölcsey Ferenc emlékszobrát, ez után haláláig Rimaszombaton visszavonultan és szegénységben élt. Érmeken, vázlatokon dolgozott, csalódottan és reményeit elveszítve egy örökmozgó tervét variálta.

Jelentős művei

• Kazinczy Ferenc portrészobra
• Ürményi József portrészobra
• Schodelné Klein Rozália portrészobra
• Virág Benedek emléke
• Brunswick Teréz síremlék
• Kisfaludy Károly portrészobra

Végrendelete értelmében Euridike szobrával együtt temették el. A szobrot később exhumálták, és a templomban helyezték el.

Forrás

• Meller Simon: F. I. élete és művei Bp., 1908