Barátpapagáj

Barátpapagáj
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes) Család: Papagájfélék (Psittacidae) Alcsalád: Újvilágipapagáj-formák (Arinae) Nemzetség: Brotogerini Nem: Myiopsitta Bonaparte, 1854 Faj: M. monachus
Tudományos név
Myiopsitta monachus (Boddaert, 1783)
Szinonimák
remetepapagáj
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Barátpapagáj témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Barátpapagáj témájú médiaállományokat és Barátpapagáj témájú kategóriát.

A barátpapagáj vagy remetepapagáj (Myiopsitta monachus) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó Myiopsitta nem egyetlen faja. Egyes szervezetek a valódi papagájformák (Psittacinae) alcsaládjába sorolják.

Rendszerezése

A fajt Pieter Boddaert holland orvos, biológus és ornitológus írta le 1880-ban, a Psittacus nembe Psittacus monachus néven.

Alfajai

• Myiopsitta monachus monachus (Boddaert, 1783) – Brazília délkeleti része, Uruguay és Északkelet-Argentína
• Myiopsitta monachus calita (Jardine & Selby, 1830) – Argentína nyugati és déli része
• Myiopsitta monachus cotorra (Vieillot, 1818) – Délkelet-Bolívia, Paraguay, Észak-Argentína és Dél-Brazília
• Myiopsitta monachus luchsi (Finsch, 1868) – egy izolált populáció Bolíviában

Előfordulása

Argentína, Bolívia, Brazília, Paraguay és Uruguay területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és szavannák, valamint emberi környezet. Állandó, nem vonuló faj.

Kedvelt kalitkamadár. Mivel fészkei karbantartása miatt egész évben viszonylag helyhez kötötten él, ezért sok helyütt félig vagy teljesen szabadon tartják állatkertek és magángyűjtők is. Ezek közül a madarak közül olykor néhány pár elszakadva a kolóniától teljesen önálló életet kezd máshol, így betelepült madárként több, számára alkalmas helyen megjelent már. Ilyen önállóan költő kolóniái vannak az Egyesült Államokban, Puerto Ricón, a Bermuda-szigeteken, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban, Izraelben és Japánban is.

Megjelenése

Átlagos testhossza 29 centiméter, szárnyfesztávja 43-48 centiméter, testtömege 90-140 gramm. Homloka világosszürke, a fejtető és a tarkó zöldes, pofatájéka és torka világosszürke. Testének többi része barnás-, illetve sárgászöld.

Életmódja

Kifejezetten közösségszerető madár, több család kolóniát alkotva együtt él. A táplálkozóhelyeken több száz madár is összeverődik. Tápláléka magvakból, gyümölcsökből, rovarokból és azok lárváiból áll.

Szaporodása

A téli hónapokban költ. A papagájfélék többségétől eltérően nem odúban költ, hanem hatalmas, faágakból és vesszőkből összeállított fészket épít a kolónia. A fészekben minden párnak külön költőkamrája van. Fészekalja 5-8 tojásból áll, amin 26 napig kotlik.

Fészekkolónia

Museum specimen

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
• Handbook of the Birds of the World Vol 4, Josep del Hoyo editor, ISBN 84-87334-22-9
• "National Audubon Society" The Sibley Guide to Birds, by David Allen Sibley, ISBN 0-679-45122-6
• "Parrots Have Colonized the Wilds of Brooklyn" Washington Post [1]
• "Parrots In The City" One Bird's Struggle for a Place on the Planet, by Mattie Sue Athan, JoAnn and Jon-Mark Davey, ISBN 159113563X

További információk

• Képek az interneten a fajról
• Internet Bird Collection - videók a fajról
• Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe