„Palatalizáció” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
új szócikk |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
A '''palatalizáció''' (a [[Latin nyelv|latin]] ''palatum'' „íny” szóból), másképp '''jésítés''' vagy '''lágyítás''' olyan [[mássalhangzó]]-képzésmód, illetve az így létrejött mássalhangzó, amelynél a nyelvhát felduzzad a szájpadlás középső része felé az eredeti mássalhangzó szokásos képzésével egyidejűleg. Másképp fogalmazva, az eredeti mássalhangzót egy ''j'' hanggal együtt ejtjük ki. E képzési mód számos nyelvben megtalálható, de különösképpen a [[szláv nyelvek]] sajátossága. Megvolt az uráli alapnyelvben is, azonban a [[Magyar nyelv|magyarban]] nem maradt |
A '''palatalizáció''' (a [[Latin nyelv|latin]] ''palatum'' „íny” szóból), másképp '''jésítés''' vagy '''lágyítás''' olyan [[mássalhangzó]]-képzésmód, illetve az így létrejött mássalhangzó, amelynél a nyelvhát felduzzad a szájpadlás középső része felé az eredeti mássalhangzó szokásos képzésével egyidejűleg. Másképp fogalmazva, az eredeti mássalhangzót egy ''j'' hanggal együtt ejtjük ki. E képzési mód számos nyelvben megtalálható, de különösképpen a [[szláv nyelvek]] sajátossága. Megvolt az uráli alapnyelvben is, azonban a [[Magyar nyelv|magyarban]] nem maradt fenn (a ''ly'' betű ilyen hang emlékét őrzi, amelyet még ejtenek néhány nyelvjárásban). |
||
A palatalizáció a késői [[Latin nyelv|latinban]] is végbement, ezért kezdték el az eredetileg minden helyzetben k-nak hangzó ''c'' és g-nek hangzó ''g'' betűket magas magánhangzók – ''e'' és ''i'' – előtt és hatására k<sup>j</sup>-nek és g<sup>j</sup>-nek ejteni, aminek következtében ebben a hangkörnyezetben később elől képzett hangokká ''(cs/dzs, c~sz/zs'' stb.) alakultak. Az [[újlatin nyelvek]]ben a jésítés még tovább folytatódott és több mássalhangzóra, illetve mássalhangzó-kapcsolatra is kiterjedt; különösképpen jellemző ez az [[iberoromán nyelvek]]re. |
A palatalizáció a késői [[Latin nyelv|latinban]] is végbement, ezért kezdték el az eredetileg minden helyzetben k-nak hangzó ''c'' és g-nek hangzó ''g'' betűket magas magánhangzók – ''e'' és ''i'' – előtt és hatására k<sup>j</sup>-nek és g<sup>j</sup>-nek ejteni, aminek következtében ebben a hangkörnyezetben később elől képzett hangokká ''(cs/dzs, c~sz/zs'' stb.) alakultak. Az [[újlatin nyelvek]]ben a jésítés még tovább folytatódott és több mássalhangzóra, illetve mássalhangzó-kapcsolatra is kiterjedt; különösképpen jellemző ez az [[iberoromán nyelvek]]re. |
||
A lap 2007. szeptember 14., 20:17-kori változata
A palatalizáció (a latin palatum „íny” szóból), másképp jésítés vagy lágyítás olyan mássalhangzó-képzésmód, illetve az így létrejött mássalhangzó, amelynél a nyelvhát felduzzad a szájpadlás középső része felé az eredeti mássalhangzó szokásos képzésével egyidejűleg. Másképp fogalmazva, az eredeti mássalhangzót egy j hanggal együtt ejtjük ki. E képzési mód számos nyelvben megtalálható, de különösképpen a szláv nyelvek sajátossága. Megvolt az uráli alapnyelvben is, azonban a magyarban nem maradt fenn (a ly betű ilyen hang emlékét őrzi, amelyet még ejtenek néhány nyelvjárásban).
A palatalizáció a késői latinban is végbement, ezért kezdték el az eredetileg minden helyzetben k-nak hangzó c és g-nek hangzó g betűket magas magánhangzók – e és i – előtt és hatására kj-nek és gj-nek ejteni, aminek következtében ebben a hangkörnyezetben később elől képzett hangokká (cs/dzs, c~sz/zs stb.) alakultak. Az újlatin nyelvekben a jésítés még tovább folytatódott és több mássalhangzóra, illetve mássalhangzó-kapcsolatra is kiterjedt; különösképpen jellemző ez az iberoromán nyelvekre.