„Münster-völgy” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
51. sor: | 51. sor: | ||
=== Fuldera === |
=== Fuldera === |
||
>>> |
|||
=== Lü === |
=== Lü === |
||
>>> |
|||
=== Valchava === |
=== Valchava === |
||
>>> |
|||
== Lakosság == |
== Lakosság == |
A lap 2019. április 25., 22:40-kori változata
Val Müstair, németül: Münstertal,mnagyarul: Münster-völgy Svájc keleti részén található völgy, Graubünden kanton Inn kerületében. Hat település tartozik hozzá, a névadó Müstair-közxég mellett Tschierv, Fuldera, Lü, Valchava és Santa Maria Val Müstair.
Földrajza
Tágabb környezete az Inn folyó vízgyűjtő területéhez tartozó Mora-völgy. A környék további területei már a Rom (Rombach)-tól a dél-tiroli (Vinschgau-i) Glurns (olaszul: Glorenza) melletti Etsch (Adige) folyó vízgyűjtőjéhez tartoznak. A Fuorn-hágó-tól (Ofen-hágótól) az olasz határig terjedő völgy mintegy 26 km hosszú és 19,908 hektárnyi felföld.
A terület magashegyvidéki jellege minden vonatkozásban meghatározó jelentőségű. Nyugati szomszédságában található a 2149 méter magas Ofen-hágó-tól elterülő Svájci Nemzeti Park védett területe. Északról és délről a völgyet 3000 méter magasságig emelkedő hegyek határolják, ezeken csak magashegyi hágókon át lehet időszakos közúti kapcsolatot tartani Olaszország (Umbrail-hágó: 2501 m), és a svájci Engadin irányában, Fuorn településrésztől kiágazó úton, Livigno felé..
A keletre kissé tölcséresedő völgy az év legnagyobb részében viszonylag könnyebben megközelíthető az olaszországi Val Venosta (Vinschgau)-völgyben haladó utakról. Mindemellett a mindenkori időjárási viszonyok ebben a térségben bármikor előidézhetnek - elsősorban a magashegyi hágókon - útlezárásokat:
- É: 40. sz.: Reschen-hágó 1504 m > Ausztria,
- K: 38. sz.: Meran,
- D: 38. sz.: Stilfser Joch (Stilfs/Stelvio-hágó): 2758 m > Bormio felé.
A Zernez-től a Fuorn-hágó-ig terjedő völgyrész bioszféra-rezervátum.
Története
1290–ben a korabeli forrásoka kolostor archeológiai kutatásai során egy 'bronzkori cölöpház' maradványaira találtak, valamint 'római-kori' településnyomokra is, ami a térség ős/ó-kori lakottságát igazolja. A völgy szigorúan vett története azonban csak a 8. század második felétől, a münstairi kolostor létesítésétől számítható, aztán ezt követően a középkori történelem során a Münster-völgy (A 14. századtól a völgy felső részén bányászat folyt. Az 1367-ben létrejött templomosszövetségen (Gotteshausbundes) belül, az Oberes (Felő-) Vintsgau településeit magába foglaló völgyet hivatalosan 'Obcalven'-nek, a másik felét 'Untercalven'-nek nevezték. A közigazgatási központi hely (a magyar szóhasználat ezt "hites hely"-nek nevezte, ahol hitelesített jogi írások, szerződések, bíráskodások, iratok készültek) Müstair voltVal Müsair) dinamikusan fejlődött tovább.
A 14. századtól a völgy felső részén bányászat folyt. Az 1367-ben létrejött templomosszövetségen (Gotteshausbundes) belül, az Oberes (Felő-) Vintsgau településeit magába foglaló völgyet hivatalosan 'Obcalven'-nek, a másik felét 'Untercalven'-nek nevezték. A közigazgatási központi hely (a magyar szóhasználat ezt "hites hely"-nek nevezte, ahol hitelesített jogi írások, szerződések, bíráskodások, iratok készültek) Müstair voltA 14. századtól a völgy felső részén bányászat folyt. Az 1367-ben létrejött templomosszövetségen (Gotteshausbundes) belül, az Oberes (Felő-) Vintsgau településeit magába foglaló völgyet hivatalosan 'Obcalven'-nek, a másik felét 'Untercalven'-nek nevezték. A közigazgatási központi hely (a magyar szóhasználat ezt "hites hely"-nek nevezte, ahol hitelesített jogi írások, szerződések, bíráskodások, iratok készültek) Müstair volt
Pass da l Fuorn): 2149 m) vonaláig terjedő völgy virágzása töretlen volt (ebben az időben a völgy felett a Chur-i püspök gyakorolt felügyeletet). Az innen induló, déli Valtelina (Veltlin)-be, Bormio felé, az Umbrailpaß-(Umbrail-hágó: (2501 m) kiépítése már a Stilfser-Joch kiépítése előtt is fontos stratégiai útnak számított, mivel az Engadin felé biztosított kapcsolatot, s ez tovább növelte a völgy és az itteni település(ek) jelentőségét.
Az 1499. évi "Calveni Csata" előtt és alatt a völgyet az osztrák csapatok feldúlták és kirabolták. A felső völgy öt településén a "reformáció" meglehetősen korán megerősödött, az új hitet 1530 körül vették fel. Mindezzel szemben Müstair, - a kolostortelepülés - katolikus maradt. A "szövetségi zavargások" idején' (1620-1635) a völgy felváltva volt a osztrák-, francia-, vagy a spanyol csapatok megszállása alatt. A Chur-i püspök 1720-ban a völgyet szerződéssel az osztrákoktól megvásárolta 21.000 guldenért. 1762-ben aztán a "Hármas Szövetség" ugyanezen szerződés alapján kierőszakolta a viAz 1499. évi "Calveni Csata" előtt és alatt a völgyet az osztrák csapatok feldúlták és kirabolták. A felső völgy öt településén a "reformáció" meglehetősen korán megerősödött, az új hitet 1530 körül vették fel. Mindezzel szemben Müstair, - a kolostortelepülés - katolikus maradt. A "szövetségi zavargások" idején' (1620-1635) a völgy felváltva volt a osztrák-, francia-, vagy a spanyol csapatok megszállása alatt. A Chur-i püspök 1720-ban a völgyet szerződéssel az osztrákoktól megvásárolta 21.000 guldenért. 1762-ben aztán a "Hármas Szövetség" ugyanezen szerződés alapján kierőszakolta a visszavásárlást.
1798-99-ben osztrák- és francia csapatok tartották megszállás alatt a völgyet. Helvetika létrejöttét követően az Inn-völgyi Kerületbe tartozik.
Az 1854-es új, "szövetségi kanton-törvény" szerint vált a Münster-völgyi járás hat településével politikailag önállóvá. Az 1870-72 között megépített Ofen-hágó jobb összeköttetést teremtett a Müstair Völgy és a többi svájci terület között, 1898-1901 között az 'Umbrail-út' egy könnyebb átjárót teremtett Veltlinhez. A 20. század kezdetén az Adolf Guyer-Zeller által kezdeményezett Ofenbahn Project (Ofen-vasút terve) nem realizálódott.
Jelentős települések
Müstair
1943-ig hivatalosan Münster – település, Val Müstair (németül Münstertal) völgyben (commune, gemeinde) a svájci Graubünden kanton Inn kerületében. Müstair Svájc legkeletibb települése, az olasz határ közelében fekszik. Világhírú benedekrendi apácakolostora (Benediktinerinnen-Kloster St. Johann), amelyet világörökség-listán tartanak. A település lakossága a jauert-beszéli, ami egy bünderromanische nyelvjárás. Annak ellenére, hogy a rétoromán nyelv visszaesett, arányaiban még ma is ez dominál. 1990=88%, 2000=86% rétoromán nemzetiségű. Anyanyelvként 1880=87%, 1910=88%, 1941=89%, a rétoromán. Mindemellett 1970 óta növekszik a német nyelvű kisebbség, a rétoromán stagnálása miatt. 2000-ben az anyanyelv mellett 0,67% beszélt portugálul is. Története:A müstairi kolostor archeológiai kutatásai során egy bronzkori cölöpházat, valamint rómaikori településnyomokat találtak. Müstair a 12. században a völgy megerősített települése volt. 1239-ben jeleznek először piacot (vásárt?) Müstairban, ahol bizonyos "szürke terítők" (?) előállítását és exportját is említik. Müstair - mint az Ofen-hágó melletti település, ős- és ókori jelentőségére utal a kolostor-rehabilitáció során fellelt településmaradvány. Maga a település az ide telepített benedek-rendi kolostort kiszolgáló faluként jött létre, a 7-8. század folyamán. A Müstair szó kolostort jelent, s a latin „monasterium” szóból származik. A kolostor VIII. századi alapításának idején ezen a területen a rätoromán volt a legelterjedtebb nyelv, s ebben a régióban még napjainkban is a negyedik beszélt nyelvnek számít. A múltról a völgybeli régi helységnevek tanúskodnak: Valchava, Fuldera és természetesen: Müstair. Mindegyik az Alpok déli oldalánál fekszik. Svájc más területeitől az Ofen-hágó 2149 m magas gerince választja el, ami télen igen nehezen járható. Müstair a 12. században a völgy megerősített települése volt. 1239-ben jeleznek először piacot (vásárt?) Müstairban, ahol szürke terítők (?) előállítását és exportját is említik. A már korábban megtelepült lakosság 1367-ben "Gotteshausbund" szervezetbe tömörült, ezt a szervezetet 1499-ben az osztrák katonák megszüntették. A terület - 1728-tól 1762-ig (a chur-i érsek által történt) megvásárlásáig a Habsburgok gazdaságához, illetve a német-római császárság osztrák főhercegségéhez tartozott. További élete és fejlődése Svájc önállóvá válása és a Müstair - völgy általános fejlődése keretében alakult. Jelképei:Kék mezőben ezüstszínű Müstairi Kolostortemplom. A községi pecsét főmotívuma a templomépítésre utal vissza.
Santa Maria in Silvaplana
1170-ben egy újabb településként tűnik fel a völgyben, saját kápolnájával, (ma: Santa Maria Val Müstair) és templomával, (a mai Veiler Sielva). 1230 körül ugyanitt létesült egy hegyvidéki menedékház is. Santa Mariában a közigazgatást 1290–ben a korabeli források kommunaként (önkormányzati közösség) jegyzik. Az Ofen-hágó (Ofenpaß, vagy Pass dal Fuorn): 2149 m) vonaláig terjedő völgy virágzása töretlen volt (ebben az időben a völgy felett a Chur-i püspök gyakorolt felügyeletet). Az innen induló, déli Valtelina (Veltlin)-be, Bormio felé, az Umbrailpaß-(Umbrail-hágó: (2501 m) kiépítése már a Stilfser-Joch kiépítése előtt is fontos stratégiai útnak számított, mivel az Engadin felé biztosított kapcsolatot, s ez tovább növelte a völgy és az itteni település(ek) jelentőségét.
Tschierv
>>>
Fuldera
>>>
Lü
>>>
Valchava
>>>
Lakosság
A völgynek a kolostorhoz közeli vidékén találhatunk katolikus vallású embereket. Tovább haladva, a völgyben a falvak lakói protestánsok, már a reformáció kezdeti idején Ulrich Zwingli (1483-1531) és Kálvin János (1509-1564) tanai felé fordultak.
A népesség az elműlt két évszázadban így változott:
- 1.850 = 1.483 fő
- 1.900 = 1.505 fő
- 1.950 = 1.787 fő
- 2.000 = 1.605 fő
Gazdaság
Az Alsó Veltlin felől Az Umbrail-hágón ás Val Müstairon át Zernec-ig vezető útvonal az ősi/de főként az ókortól igen fontos hadászati és kalmár-kereskedelmi jelentőségel bírt, mivel ez biztosított fő kapcsolatot Engadin-on át Közép-Itália és Európa frank-germán területei között, mindaddig, amíg megépült a Stilfser Joch, amely komoly gazdasági (kalmár-kereskedelmi) visszaesést eredményezett. Napjainkban a Műstair-völgy kelet-nyugati helyzetével azonban fontos turisztikai-idegenforgalmi vonzerőt képez Svájc központi és déli területei felé ás a a Fuorn-szállótól induló Livigno-irányú úvonallal a Bernina világa felé.
A völgy alapvetően agrárterületnek számít. A mezőgazdálkodáson belül a szarvasmarha-tartás és tejgazdálkodás mellett a gabonatermesztés dominál. A 60-as évektől kezdődően fejlődik a völgyben a természetközeli (természetbarát) turizmus. A továbbiakban is sérthetetlennek hagyandó táj mellett (Például a Rombaches - kisebb rész a Nemzeti Parkban - megóvása) számtalan vándor(túra)lehetőséget kínál a térségben. A környezet óvatos kiépítése Minschunsnál a sísport számára, téli turistákat fog hozni a völgybe. Ehhez kapcsolódnak még a hagyományos kézművesség és a jelentős bútoripar. Ezek jelenléte a térségben, szintén gazdasági pezsdülést és számtalan idegent, vándorturistát ad Val Müstair-nak. 1973 óta létezik a 'ooperaziun Regiunala Val Műstair'.
Az UNESCO 2006-ban döntött a Müstair Völgynek bioszféra rezervátummá nyilvánításáról. A müstairi kolostoregyüttes világörökségi besorolású és jelentőségű.
Látnivalók
- Müstair: Szt. János monosioregyüttes
- Müstair: Temető és kápőlna
- Valchavában a Tal-Museum Chasa Jaur
- Müstairi Szent János-kolostor és környezete amelyek a kulturális világörökségi jegyzékben szerepelnek
- Nemzeti park, génrezervátum
- .Müstair település számtalan népi építészeti emlékkel rendelkezik
Források
- Müstair (település) - a Historishen Lexikon der Schweiz
- I. Müller: Gesch. des Klosters - Müstair, 1978
- P. Nolfi: Das bündner. Münstertal, 31980 (1958)
- C. Foffa,: M., 2003
- Fajth Tibor: Svájc - Panoráma Utikönyv 1973 - P-75095-i-7376
- A Világ Természeti Csodái és Kultúrkincsei 2.k.35/p. 226 - ISBN 963-367-272-4
- J. B. Duroselle: Európa népeinek története - Bp. Officina Nova K. 1990 - ISBN ?
- Marianne Bernhard: Kolostorok - Impresszum K.1998. - ISBN 963-85913-3-1