„Individuálpszichológia” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ
A kisebbségi komplexust átjavítottam kisebbrendűségi komplexusra.
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
5. sor: 5. sor:
Adler az egó (énmag) felsőbbrendűségi törekvései és környezetének interakcióját (kölcsönhatását) tekinti viselkedésünk mozgatórugójának. Azt vallotta, hogy az embert elsősorban társadalmi szükségletek motiválják. Nem csupán azt állítja, hogy az embert a társadalmi hatások szocializálják, hanem azt is, hogy maga a szociális érdeklődés - veleszületett tulajdonság.
Adler az egó (énmag) felsőbbrendűségi törekvései és környezetének interakcióját (kölcsönhatását) tekinti viselkedésünk mozgatórugójának. Azt vallotta, hogy az embert elsősorban társadalmi szükségletek motiválják. Nem csupán azt állítja, hogy az embert a társadalmi hatások szocializálják, hanem azt is, hogy maga a szociális érdeklődés - veleszületett tulajdonság.


Az individuálpszichológia vezette be a [[kisebbségi komplexus]] fogalmát. Eszerint az ember születésétől fogva az egója felsőbbrendűségi érzésétől vezéreltetve arra törekszik, hogy uralkodjon környezetén, és hatalmát afelett erősítse. Természetesen a környezet és a társadalom ezt a dominanciatörekvést szabályozza, illetve elnyomja a szocializációs mechanizmusok által. Ennek a gépnek a hibái: az alacsony társadalmi státusz vagy az eltérő fizikai tulajdonságok miatti lenézés, illetve a nagyfokú mellőzés a gyermekkorban; megbetegítheti a lelket, és az individuumban (egyénben) [[frusztráció]]t, kisebbségi érzést kelthet. Az egó ekkor kisebbségi komplexust fejleszt ki magában, amely hamis énképet vetít a tudatba. Így további kudarcokat, sőt pszichoszomatikus betegségeket okozhat. Kompenzációként végletesen egocentrikus (énközpontú) viselkedésre is késztetheti a kisebbségi komplexusos embert, aki ugyanúgy figyelmen kívül hagyja környezetét, ahogy saját magát is mellőzve látta a környezete által.
Az individuálpszichológia vezette be a [[kisebbrendűségi komplexus]] fogalmát. Eszerint az ember születésétől fogva az egója felsőbbrendűségi érzésétől vezéreltetve arra törekszik, hogy uralkodjon környezetén, és hatalmát afelett erősítse. Természetesen a környezet és a társadalom ezt a dominanciatörekvést szabályozza, illetve elnyomja a szocializációs mechanizmusok által. Ennek a gépnek a hibái: az alacsony társadalmi státusz vagy az eltérő fizikai tulajdonságok miatti lenézés, illetve a nagyfokú mellőzés a gyermekkorban; megbetegítheti a lelket, és az individuumban (egyénben) [[frusztráció]]t, kisebbségi érzést kelthet. Az egó ekkor kisebbségi komplexust fejleszt ki magában, amely hamis énképet vetít a tudatba. Így további kudarcokat, sőt pszichoszomatikus betegségeket okozhat. Kompenzációként végletesen egocentrikus (énközpontú) viselkedésre is késztetheti a kisebbségi komplexusos embert, aki ugyanúgy figyelmen kívül hagyja környezetét, ahogy saját magát is mellőzve látta a környezete által.


== Elsőszülött / másodszülött ==
== Elsőszülött / másodszülött ==

A lap 2018. szeptember 7., 09:40-kori változata

Az individuálpszichológia az egyén és társadalom viszonyának, összeütközéseinek vizsgálatára alapozott mélylélektani irányzat.

Az individuálpszichológia a pszichoanalízis és a jungi analitikus pszichológia mellett a harmadik klasszikus, nagy pszichoterápiás irányzat. Alapítója Alfred Adler (1870-1937) bécsi orvos, aki a gyógyító munka mellett nagy figyelmet szentelt a mentálhigiénia és a megelőzés kérdéseinek. Az individuálpszichológia az emberi lélek tudattalan tartományának szerepét értékeli, a személyiség társadalmi-lény voltát helyezi előtérbe. A társas élet versengése, sérülései okoznak zavart. Adler véleménye szerint: „az egyén minden erejével arra törekszik, hogy az embertársaival való együttélés összefüggéseit keresse, s azon belül saját biztonságát megtalálja”.[1]

Adler az egó (énmag) felsőbbrendűségi törekvései és környezetének interakcióját (kölcsönhatását) tekinti viselkedésünk mozgatórugójának. Azt vallotta, hogy az embert elsősorban társadalmi szükségletek motiválják. Nem csupán azt állítja, hogy az embert a társadalmi hatások szocializálják, hanem azt is, hogy maga a szociális érdeklődés - veleszületett tulajdonság.

Az individuálpszichológia vezette be a kisebbrendűségi komplexus fogalmát. Eszerint az ember születésétől fogva az egója felsőbbrendűségi érzésétől vezéreltetve arra törekszik, hogy uralkodjon környezetén, és hatalmát afelett erősítse. Természetesen a környezet és a társadalom ezt a dominanciatörekvést szabályozza, illetve elnyomja a szocializációs mechanizmusok által. Ennek a gépnek a hibái: az alacsony társadalmi státusz vagy az eltérő fizikai tulajdonságok miatti lenézés, illetve a nagyfokú mellőzés a gyermekkorban; megbetegítheti a lelket, és az individuumban (egyénben) frusztrációt, kisebbségi érzést kelthet. Az egó ekkor kisebbségi komplexust fejleszt ki magában, amely hamis énképet vetít a tudatba. Így további kudarcokat, sőt pszichoszomatikus betegségeket okozhat. Kompenzációként végletesen egocentrikus (énközpontú) viselkedésre is késztetheti a kisebbségi komplexusos embert, aki ugyanúgy figyelmen kívül hagyja környezetét, ahogy saját magát is mellőzve látta a környezete által.

Elsőszülött / másodszülött

Az elsőszülött (örökös) hajlamosabb az értékőrző (konzervatív) hozzáállásra, a biztonság (stabilitás) fenntartására. A másodszülött alig örököl. Érdekelt változtatni a helyzeten, lázad.[1]

Adler munkásságának másik jelentős terméke a kreatív én fogalmának megteremtése. Ez egy szubjektív rendszer, amely értelmezi és jelentéssel látja el a szervezet élményanyagát.

Adler tanainak harmadik vonala a személyiség egyediségének és a saját életstílusnak a hangsúlyozása. Adler elméletében nem tulajdonít nagy jelentőséget a szexuális ösztönöknek, mivel szerinte az ember elsősorban társadalmi lény. A tudatot helyezte a személyiség középpontjába, szerinte az ember általában tisztában van viselkedése okaival.

Magyar Individuálpszichológiai Egyesület

Mádai István, Kulcsár István és Rácz Jenőn kívül 100-150 fő munkált. A nevelésügyet igyekeztek vele összekapcsolni. A mai tanácsadásra is kihat.[1]

  1. a b c Pléh Csaba 416.o.

Forrás

  • Pléh Csaba (2010). Osiris Kiadó, Budapest. A lélektan története. ISBN 978 963 276 052 0
    • Adler, Alfred (1990) Göncöl Kiadó, Budapest. Emberismeret.
    • Arató Ottó - Kiss György: Az individuálpszichológia és hatása Magyarországon (1991) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.