„Perovszkit” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
korr |
||
7. sor: | 7. sor: | ||
| képlet = CaTiO<sub>3</sub> |
| képlet = CaTiO<sub>3</sub> |
||
| kristályrendszer = Pszeudo köbös |
| kristályrendszer = Pszeudo köbös |
||
| osztály = |
| osztály = 4 |
||
| alosztály = |
| alosztály = |
||
| csoport = |
| csoport = |
||
| megjelenés = |
| megjelenés = |
A lap 2018. február 25., 11:37-kori változata
Perovszkit | |
Általános adatok | |
Névváltozatok | Kalcium-titanát |
Kémiai név | Kalcium-titán-oxid |
Képlet | CaTiO3 |
Kristályrendszer | |
Ásványrendszertani besorolás | |
Osztály | Oxidásványok |
Azonosítás | |
Szín | fekete, vörösesbarna, halványsárga, sárgásnarancs |
Keménység | 5–5,5 |
Sűrűség | 3,98–4,26 g/cm³ |
A Wikimédia Commons tartalmaz Perovszkit témájú médiaállományokat. |
A perovszkit CaTiO3 képletű, tehát kalcium-titanát oxidásvány. Gustav Rose fedezte fel 1839-ben az Urál hegységben, és Lev Alekszejevics Perovszkij (1792–1856) mineralógusról nevezte el.
Ez az ásvány a névadója az XIIA2+VIB4+X2–3 általános képlettel leírható szerkezetű ásványok ma már több mint 400 tagot számláló csoportjának — ahhoz, hogy ezek szerkezete ne torzuljon el, az (A) és (B) fémionok méretaránya nem változhat.[1] A perovszkit kristály szerkezetét először Victor Goldschmidt írta le 1926-ban a toleranciafaktort tárgyaló művében.[2] A kristályszerkezetet 1945-ben publikálta Helen Dick Megaw bárium-titanát röntgendiffrakciós adatai alapján.[3]
Készítenek belőle napelemeket, amelyek hatásfoka egyelőre nem éri el a kereskedelmi forgalomban kapható hagyományos napelemekét, de az utóbbi időben komoly előrelépés történt ennek növelése érdekében.[4]
Források
- ↑ Minerals: Their constitution and origin. New York, NY: Cambridge University Press, 413. o. (2004). ISBN 978-0-521-52958-7
- ↑ Golschmidt, V M (1926). „Die Gesetze der Krystallochemie”. Die Naturwissenschaften 21 (21), 477. o. DOI:10.1007/BF01507527.
- ↑ Megaw, Helen (1945). „Crystal Structure of Barium Titanate”. Nature 155 (3938), 484. o. DOI:10.1038/155484b0.
- ↑ [1]UNSW Syndney (2016)