Vidos József

Vidos József (Kemenesmihályfa, 1805. április 18. – Kemenesmihályfa, 1849. augusztus 3.) az 1848–49-es szabadságharcban nemzetőrparancsnok, kormánybiztos.

A 13. században V. Istvántól nemességet kapott családban született. Jogi tanulmányok után szülőföldjén megyei szolgálatba lépett. 1836-tól Vas megye főjegyzője, majd 1838 és 1842 között alipánja volt. Jó viszonyt ápolt Széchenyi Istvánnal. Az utolsó rendi országgyűlésen Vas megye egyik ellenzéki követeként vett részt. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely 1848. március 15-én a Kossuth-féle feliratot vitte Bécsbe. Júniusban őt bízták meg megyéje nemzetőrségének parancsnokságával, de katonai rangot nem kapott. Jellasics szeptemberi támadásáig csapataival a drávai magyar hadseregben szolgált, majd hazatért Vas megyébe.

Jellasics támadása után Batthyány Lajos terve az volt, hogy a dunántúli népfelkelés és nemzetőrség a bán háta mögött benyomul Horvátországba. A terv végrehajtásával Vidost bízta meg, akinek egyúttal parancsnoksága alá rendelte Veszprém, Győr, Sopron, Zala, Moson és Somogy megye nemzetőrségét is. A terv végül nem valósult meg, de Vidos a mintegy tizenháromezer fős seregével október 3-án felszabadította a horvát megszállás alól Nagykanizsát, elvágva ezzel Jellasics hadseregének egyik fő utánpótlási vonalát. Csapataival részt vett ezután a Kuzman Todorović tábornok hadoszlopa elleni hadműveletekben, majd betegségére hivatkozva kérte katonai megbízatása alóli felmentését. 1849 januárjáig Vas megye kormánybiztosaként működött, jelentős szerepet játszva az ottani honvédtoborzás és hadianyag-ellátás szervezésében. Miután a császári csapatok megszállták a megyét bujdosásra kényszerült. 1849 nyarán kolerában megbetegedett és rövidesen meghalt.

Felhasznált források

• Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
• Kemenesaljai Életrajzi Lexikon