„Nedves kollódiumos eljárás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Külső hivatkozások: Linkjavítás |
|||
| 18. sor: | 18. sor: | ||
{{commons|Category:Collodion process}} |
{{commons|Category:Collodion process}} |
||
* [http://fotomult.c3.hu/negativok/kollodiumos-nedves-eljaras/index.html/ Történeti Fotóeljárások Magyarországon] |
* [http://fotomult.c3.hu/negativok/kollodiumos-nedves-eljaras/index.html/ Történeti Fotóeljárások Magyarországon] |
||
* [http://archfoto.atspace. |
* [http://archfoto.atspace.eu/framemn.html Archaltfotokonzerv – Fototechnika-Történeti (Egészen) Kis Lexikon.] |
||
[[Kategória:Képrögzítési eljárások]] |
[[Kategória:Képrögzítési eljárások]] |
||
A lap 2015. május 24., 13:25-kori változata
A nedves kollódiumos eljárás egy, (fényképészet-) történeti, ezüsthalogenid (-jodid, -bromid) érzékenyítésű, kollódium kötőanyagú negatíveljárás.
Története
Mások kísérletei után Frederic Scott Archer dolgozta ki, és publikálta 1851-ben. Az 1850-es évektől az 1880-as évekig volt széles körű használatban. (Speciális célokra, változatait később is használták egészen a XX. század közepéig.) Ez az eljárás szorította ki az általános gyakorlatból a dagerrotípiát és a talbotípiát. Helyébe a XIX. század végén a zselatinos szárazlemez lépett. Pozitívanyagaként a talbotípiánál is használatos só(s)papírt és az albuminpapírt használták leggyakrabban.
Az eljárás
Tükörüveglapra (plánüveg), melyet előzőleg gondosan zsír- és portalanítottak, kollódiumot (alkohol és éter keverékében oldott kollódiumgyapotot) öntöttek fel, melyben előzőleg különféle – főleg jód – sókat oldottak. A művelet jellegzetes, nagy gyakorlatot ígénylő mozdulattal történt, melynek hatására a folyadék spirálszerű mozgás útján borította be az üveget.
Mikor a réteg kissé megszikkadt, érzékenyítették ezüst-nitrát savanyított oldatával. Rögtön (nedvesen) a gépbe helyezték, exponálták, előhívták. A hívás kezdetéig nem volt szabad megszáradnia, mert elvesztette érzékenységét. Ezért mindig közvetlenül felvétel előtt kellett elkészíteni az anyagot. Előhívásra vasszulfát, vasoxalát vagy pirogallol hatóanyagú – savas hívót használtak. Fixálása káliumcianid, nátrium-vagy ammóniumtioszulfát oldatában történt.
Tökéletesítése során különféle rétegekkel próbálták lassítani száradását illetve ipari célra száraz kollódiumos réteget is használtak. Érzékenyítésében az ezüstjodidot az ezüstbromid egészítette ki, illetve váltotta fel.
Ezzel a technikával működött néhány más, főleg gyorsfényképészeti eljárás mint az ambrotípia, a ferrotípia korai változata és a pannotípia.
Külső hivatkozások
