„Buick Reatta” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 43. sor: | 43. sor: | ||
==Érintőképernyős műszeregység== |
==Érintőképernyős műszeregység== |
||
A Reattához a [[Buick Riviera|Rivierához]] hasonlóan a gyártás első két évében a középkonzolon elhelyezkedő, érintőképernyős műszeregység járt, melyet hivatalosan Electronic Control Centernek (elektronikus irányítóközpont) vagy rövidítve ECC-nek hívtak. Erről volt vezérelhető a rádió és a légkondicionáló, valamint folyamatosan leolvashatók voltak róla a kocsi elektromos berendezései és szenzorai által küldött adatok, így a hibák megtalálásához nem volt szükség külön diagnosztikai szkennerre. Az ECC emellett fedélzeti számítógépként is szolgált, valamint időpont-emlékeztetést és sebességtúllépés-figyelést is be lehetett állítani rajta. A maga idejében ultramodernnek számító berendezés azonban nem nyerte el a [[Buick]] nagyrészt idősebbekből álló vásárlói rétegének tetszését. |
|||
Az [[1990]] és [[1991]] között készülő Reattákat így egy egyszerűbb, hagyományosabb és a vásárlók számára kényelmesebb középkonzollal szerelték, mely egy nyomógombos rádiót (vagy extraként [[CD]]-lejátszót) és különálló klímavezérlő-egységet foglalt magában. Utóbbi gombjai és kijelzője egyúttal diagnosztikai szerepet is betöltöttek, így továbbra sem volt szükség külön szkennerre a hibák és hibakódok kiolvasásához, a fedélzeti [[számítógép]] azonban teljesen eltűnt a kocsiból. |
|||
==Alapfelszereltség és extrák== |
==Alapfelszereltség és extrák== |
||
A lap 2014. október 20., 01:00-kori változata
| Buick Reatta | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | General Motors |
| Gyártás helye |  Lansing, Michigan, USA |
| Gyártás éve | 1988 – 1991 |
| Modellvariánsok | Kétajtós kupé Kétajtós kabrió |
| Kategória | |
| A(z) modell műszaki adatai | |
| Méret és tömegadatok | |
| Hossz | 4666 mm |
| Szélesség | 1854 mm |
| Magasság | 1300 mm (1988 – 1989) 1311 mm (1990 – 1991) |
| Tömeg | 1630 kg (1988 – 1989) 1539 kg (1990 – 1991) |
| Alváz | GM E-alváz |
| Tengelytáv | 2502 mm |
| Teljesítmény | |
| Motor | 3,8 literes LN3 Buick V6 (1988 – 1990) 3,8 literes L27 Buick V6 (1991) |
| Felépítés | Orrmotoros, elsőkerék-meghajtású |
| Váltó | Négysebességes 440T-4 automata (1988 – 1989) Négysebességes 4T60 automata (1990) Négysebességes 4T60-E automata (1991) |
| Max. sebesség | 201 |
| Hajtómű | Otto-motor |
| Kapcsolódó modellek | |
| Cadillac Allanté Buick Riviera Oldsmobile Toronado Cadillac Seville Cadillac Eldorado | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Buick Reatta témájú médiaállományokat. | |
A Buick Reatta egy 3,8 literes, V6-os motorral] szerelt luxus-sportkupé, melyet a General Motors Buick alosztálya gyártott 1988 és 1991 között, Lansingben, Michiganben. A gyártási időszak alatt ez volt a Buick által kínált egyetlen sportautó és ez volt a gyártó első kétüléses autója az 1940-es Buick 46 óta. Sportautó mivolta ellenére kizárólag automata sebességváltóval volt kapható. A Cadillac Allantéhoz hasonlóan a General Motors E-alvázának egy rövidített változatára épült, csakúgy, mint a Cadillac Eldorado, az Oldsmobile Toronado és a Cadillac Seville egyes generációi vagy például a Buick Riviera, mellyel sok egyéb műszaki megoldáson is osztozott.
Modelltörténet
A Reatta különleges formatervével könnyedén megragadta a figyelmet a kor autói között, egyik legfőbb érdekessége mégis az volt, hogy kézzel szerelték össze, ami meglehetősen szokatlan egy tömeggyártott modell esetében. A gyártás a Buick Lansing Craft Centre nevű gyárán belül kisebb állomásokon zajlott, ahol különlegesen képzett dolgozók várták az alkatrészeket. Az összeszerelés során kizárólag az alkatrészek egyik állomásról a másikra való mozgatásához vett igénybe gépi segítséget a gyár. A fényezést a PPG Industries nevű cég végezte alvállalkozóként, szintén a helyszínen.
A kocsi 1988-tól vált elérhetővé a vásárlók számára, kétajtós kupéként, majd 1990-ben megjelent a kabrió változat is. A motortérbe a Buick 3,8 literes, V6-os motorja került, keresztben elhelyezve. Ez 165 lóerős (123 (kW) teljesítmény és 285 Nm-es nyomaték leadására volt képes. 1991-ben a motor kisebb átalakításon esett át, aminek köszönhetően a teljesítménye 170 lóerőre (127 kW), nyomatéka pedig 298 Nm-re nőtt. Az elsőkerék-meghajtású Reattába előre és hátulra is független felfüggesztés, négy tárcsafék és ABS került. Végsebessége elektronikusan 125 mph-ra (201 km/h) volt korlátozva, fogyasztása pedig a gyári adatok szerint 13,1 liter volt száz kilométeren városban és 8,7 liter országúton.
A Reatta tervezése az 1980-as évek elején-közepén kezdődött meg, amikor Buick több modelljéből is kínált nagyteljesítményű változatokat, ilyen volt például a turbós Buick GNX. Azonban mielőtt még befejeződött volna az új modell megtervezése, a gyár úgy döntött, hogy inkább megtartja komoly, megfontolt imidzsét, mely jobban illett a Buick vásárlóközönségének nagy részét kitevő idősebb ügyfelekhez. Az így létrejött kocsi külseje ugyan sportos lett, de teljesítménye elmaradt valódi sportautókétól. Egyes vélemények szerint a Buick döntésében az is közrejátszott, hogy akkoriban a General Motorsnak nem állt a rendelkezésére olyan sebességváltó-differenciálmű egység, mely tartósan kibírta volna a turbófeltöltős motorok általi többletterhelést.
A Buick úgy tervezte, hogy a Reatta lesz az egyik zászlóshajója és évente húszezer eladott példányra számított, a valódi eladási mutatók viszont annyira gyengék voltak, hogy a General Motors 1991 első felében úgy döntött, hogy leállítja a gyártását.
Érintőképernyős műszeregység
A Reattához a Rivierához hasonlóan a gyártás első két évében a középkonzolon elhelyezkedő, érintőképernyős műszeregység járt, melyet hivatalosan Electronic Control Centernek (elektronikus irányítóközpont) vagy rövidítve ECC-nek hívtak. Erről volt vezérelhető a rádió és a légkondicionáló, valamint folyamatosan leolvashatók voltak róla a kocsi elektromos berendezései és szenzorai által küldött adatok, így a hibák megtalálásához nem volt szükség külön diagnosztikai szkennerre. Az ECC emellett fedélzeti számítógépként is szolgált, valamint időpont-emlékeztetést és sebességtúllépés-figyelést is be lehetett állítani rajta. A maga idejében ultramodernnek számító berendezés azonban nem nyerte el a Buick nagyrészt idősebbekből álló vásárlói rétegének tetszését.
Az 1990 és 1991 között készülő Reattákat így egy egyszerűbb, hagyományosabb és a vásárlók számára kényelmesebb középkonzollal szerelték, mely egy nyomógombos rádiót (vagy extraként CD-lejátszót) és különálló klímavezérlő-egységet foglalt magában. Utóbbi gombjai és kijelzője egyúttal diagnosztikai szerepet is betöltöttek, így továbbra sem volt szükség külön szkennerre a hibák és hibakódok kiolvasásához, a fedélzeti számítógép azonban teljesen eltűnt a kocsiból.
Alapfelszereltség és extrák
Kabrió
Select Sixty
Gyártási adatok
Külső hivatkozások
