„Albert de Broglie” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
34. sor: 34. sor:
}}
}}
'''Jacques Victor Albert Broglie hercege''' ([[Párizs]], [[1821]]. [[június 13.]] – Párizs, [[1901]]. [[január 9.]]) francia történész, [[diplomácia|diplomata]], politikus, [[Victor de Broglie]] fia.
'''Jacques Victor Albert Broglie hercege''' ([[Párizs]], [[1821]]. [[június 13.]] – Párizs, [[1901]]. [[január 9.]]) francia történész, [[diplomácia|diplomata]], politikus, [[Victor de Broglie]] fia.
==Politikai pályafutása==
Karrierjét diplomataként kezdte. 1845-ban [[Róma|Rómában]] volt követségi első titkár édesapja mellett. 1848-ban leköszönt, [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] államcsínye után pedig visszavonult birtokára, és történelmi kutatással foglalkozott.





A lap 2014. június 10., 23:37-kori változata

Albert de Broglie
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1873. május 24. – 1874. május 22.
ElnökPatrice de Mac-Mahon
ElődJules Dufaure
UtódErnest Courtot de Cissey
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1877. május 17. – 1877. november 23.
ElődJules Simon
UtódGaëtan de Rochebouët

Született1821. június 13. (79 évesen)
Párizs
Elhunyt1901. január 19.
Párizs
PártOrléanism

SzüleiAlbertine, baroness Staël von Holstein
Victor de Broglie
HázastársaPauline de Galard de Brassac de Béarn (1845. június 18. – , église Saint-Thomas-d'Aquin)
Gyermekei
  • Henri Amédée de Broglie
  • Victor de Broglie
  • Emmanuel de Broglie
  • François Marie Albert de Broglie
Foglalkozásdiplomata, történész
Valláskatolikus

Díjaka francia Becsületrend lovagja

Albert de Broglie aláírása
Albert de Broglie aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Albert de Broglie témájú médiaállományokat.

Jacques Victor Albert Broglie hercege (Párizs, 1821. június 13. – Párizs, 1901. január 9.) francia történész, diplomata, politikus, Victor de Broglie fia.

Politikai pályafutása

Karrierjét diplomataként kezdte. 1845-ban Rómában volt követségi első titkár édesapja mellett. 1848-ban leköszönt, III. Napóleon államcsínye után pedig visszavonult birtokára, és történelmi kutatással foglalkozott.