„Mandulafenyő” változatai közötti eltérés

Mandulaifenyő
	Mandulafenyő Rómában
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Fenyőfélék (Pinaceae);
Nemzetség:	Pinus;
Faj:	P. pinea;
Tudományos név
	Pinus pinea; Linné
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mandulaifenyő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mandulaifenyő témájú médiaállományokat és Mandulaifenyő témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2013. december 11., 02:02-kori változata

A mandulafenyő (Pinus pinea), más néven pínea(fenyő) mediterrán eredetű fenyő, ehető terméséért és jellegzetes habitusának sajátos díszítő jellege miatt évezredek óta sokfelé termesztik. Az ehető magvú, és magjukért termesztett fenyők közül a legismertebb, és valószínűleg a leginkább széles körben elterjedt faj. Magyarországon előforduló példányai nagy valószínűséggel mind ültetett, vagy termesztésből kivadult egyedek.

Származási helye

Mediterrán területek, tengerpartok homokos talaja. A mediterrán táj egyik igen jellegzetes növényfaja. Ősidők óta termesztik, így a természetes állományok és a visszavadult kultúrállományok nehezen különíthetők el.^[1]

Leírása

Ernyőszerűen szétterülő, 20 méter magasra megnövő örökzöld fenyő. Kérge narancsbarna, mélyen barázdált. Fiatal hajtásai szürkészöldek és simák, idősebb korukban világosbarnák. 10-15 cm hosszú levelei vaskos, kemény és kissé csavarodott, erősen kihegyezett tűlevelek, élük alig észrevehetően fogazott. Párosával, ritkásan nőnek a vastag, sima narancsbarna száron. A fiatal növényeken egyesével állnak és halvány kékesszürke színűek, később szürkészöldek, 2-3 évig a hajtáson maradnak. A fiatal hajtásokon a sárga porzós és a zöld termős tobozok a nyár elején nyílnak. A toboz csaknem gömb alakú, 8-15 cm hosszú, fénylő barna és kemény; a harmadik évben érik be. Magvai, melyeket nagy mennyiségben hoz (tobozonként akár száznál is többet) ehetők; a faj nevének megfelelően a mandulára emlékeztető ízűek.^[2]

Termesztése

Más Pinus-fajokhoz hasonlóan magról szaporítható. A talaj iránt igénytelen, de üde talajon jobban fejlődik. Fagyérzékenysége miatt fiatalon – 3-4 éves koráig, vagyis az időskori levelek megjelenéséig – üveg vagy fólia alatt célszerű nevelni, és azt követően is fagyvédett helyre érdemes telepíteni. Üvegházi oltással (oldallapozással vagy oldalékezéssel) történő szaporítással könnyebben fagytűrővé tehetjük; megfelelő alany számára a feketefenyő és az erdeifenyő is.^[3]^[4]

Érdekességek

A mandulafenyő magjai a római légionáriusok élelmezésénél is szerepet játszottak, szerepeltek a katonák fejadagjában.^[5]

Képek

habitusa
fiatal és idős tűlevelei
porzós barkák
toboza
elterjedése
mandulafenyők Andalúziában
magjai

Források

Allen J. Coombes: határozó kézikönyvek: Fák, Egyetemi Nyomda, Budapest ISBN 963 545 038 9

Jegyzetek

↑ [1]
↑ http://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea
↑ http://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea
↑ Dr. Nagy Béla, Dr. Schmidt Gábor: Kertészeti dendrológia. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Kar, 1991.
↑ http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/novenytan-novenytan/ch22s03.html

[1] [1]

[2] ttp://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea

[3] ttp://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea

[4] Dr. Nagy Béla, Dr. Schmidt Gábor: Kertészeti dendrológia. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Kar, 1991.

[5] ttp://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/novenytan-novenytan/ch22s03.html

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

@@ 24. sor: / 24. sor: @@
 -15 cm hosszú levelei vaskos, kemény és kissé csavarodott, erősen kihegyezett tűlevelek, élük alig észrevehetően fogazott. Párosával, ritkásan nőnek a vastag, sima narancsbarna száron. A fiatal növényeken egyesével állnak és halvány kékesszürke színűek, később szürkészöldek, 2-3 évig a hajtáson maradnak.
 A fiatal hajtásokon a sárga porzós és a zöld termős tobozok a nyár elején nyílnak. A [[toboz]] csaknem gömb alakú, 8-15 cm  hosszú, fénylő barna és kemény; a harmadik évben érik be. Magvai, melyeket nagy mennyiségben hoz (tobozonként akár száznál is többet) ehetők; a faj nevének megfelelően a mandulára emlékeztető ízűek.<ref>http://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea</ref>
+== Termesztése ==
+Más Pinus-fajokhoz hasonlóan magról szaporítható. A talaj iránt igénytelen, de üde talajon jobban fejlődik. Fagyérzékenysége miatt fiatalon – 3-4 éves koráig, vagyis az időskori levelek megjelenéséig – üveg vagy fólia alatt célszerű nevelni, és azt követően is fagyvédett helyre érdemes telepíteni. Üvegházi oltással (oldallapozással vagy oldalékezéssel) történő szaporítással könnyebben fagytűrővé tehetjük; megfelelő alany számára a [[feketefenyő]] és az [[erdeifenyő]] is.<ref>http://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea</ref><ref>Dr. Nagy Béla, Dr. Schmidt Gábor: Kertészeti dendrológia. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Kar, 1991.</ref>
 == Érdekességek ==