„Mandulafenyő” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
24. sor: | 24. sor: | ||
10-15 cm hosszú levelei vaskos, kemény és kissé csavarodott, erősen kihegyezett tűlevelek, élük alig észrevehetően fogazott. Párosával, ritkásan nőnek a vastag, sima narancsbarna száron. A fiatal növényeken egyesével állnak és halvány kékesszürke színűek, később szürkészöldek, 2-3 évig a hajtáson maradnak. |
10-15 cm hosszú levelei vaskos, kemény és kissé csavarodott, erősen kihegyezett tűlevelek, élük alig észrevehetően fogazott. Párosával, ritkásan nőnek a vastag, sima narancsbarna száron. A fiatal növényeken egyesével állnak és halvány kékesszürke színűek, később szürkészöldek, 2-3 évig a hajtáson maradnak. |
||
A fiatal hajtásokon a sárga porzós és a zöld termős tobozok a nyár elején nyílnak. A [[toboz]] csaknem gömb alakú, 8-15 cm hosszú, fénylő barna és kemény; a harmadik évben érik be. Magvai, melyeket nagy mennyiségben hoz (tobozonként akár száznál is többet) ehetők; a faj nevének megfelelően a mandulára emlékeztető ízűek.<ref>http://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea</ref> |
A fiatal hajtásokon a sárga porzós és a zöld termős tobozok a nyár elején nyílnak. A [[toboz]] csaknem gömb alakú, 8-15 cm hosszú, fénylő barna és kemény; a harmadik évben érik be. Magvai, melyeket nagy mennyiségben hoz (tobozonként akár száznál is többet) ehetők; a faj nevének megfelelően a mandulára emlékeztető ízűek.<ref>http://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea</ref> |
||
== Termesztése == |
|||
Más Pinus-fajokhoz hasonlóan magról szaporítható. A talaj iránt igénytelen, de üde talajon jobban fejlődik. Fagyérzékenysége miatt fiatalon – 3-4 éves koráig, vagyis az időskori levelek megjelenéséig – üveg vagy fólia alatt célszerű nevelni, és azt követően is fagyvédett helyre érdemes telepíteni. Üvegházi oltással (oldallapozással vagy oldalékezéssel) történő szaporítással könnyebben fagytűrővé tehetjük; megfelelő alany számára a [[feketefenyő]] és az [[erdeifenyő]] is.<ref>http://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea</ref><ref>Dr. Nagy Béla, Dr. Schmidt Gábor: Kertészeti dendrológia. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Kar, 1991.</ref> |
|||
== Érdekességek == |
== Érdekességek == |
A lap 2013. december 11., 02:02-kori változata
Mandulaifenyő | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Mandulafenyő Rómában
| ||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||
Pinus pinea Linné | ||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Mandulaifenyő témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mandulaifenyő témájú médiaállományokat és Mandulaifenyő témájú kategóriát. |
A mandulafenyő (Pinus pinea), más néven pínea(fenyő) mediterrán eredetű fenyő, ehető terméséért és jellegzetes habitusának sajátos díszítő jellege miatt évezredek óta sokfelé termesztik. Az ehető magvú, és magjukért termesztett fenyők közül a legismertebb, és valószínűleg a leginkább széles körben elterjedt faj. Magyarországon előforduló példányai nagy valószínűséggel mind ültetett, vagy termesztésből kivadult egyedek.
Származási helye
Mediterrán területek, tengerpartok homokos talaja. A mediterrán táj egyik igen jellegzetes növényfaja. Ősidők óta termesztik, így a természetes állományok és a visszavadult kultúrállományok nehezen különíthetők el.[1]
Leírása
Ernyőszerűen szétterülő, 20 méter magasra megnövő örökzöld fenyő. Kérge narancsbarna, mélyen barázdált. Fiatal hajtásai szürkészöldek és simák, idősebb korukban világosbarnák. 10-15 cm hosszú levelei vaskos, kemény és kissé csavarodott, erősen kihegyezett tűlevelek, élük alig észrevehetően fogazott. Párosával, ritkásan nőnek a vastag, sima narancsbarna száron. A fiatal növényeken egyesével állnak és halvány kékesszürke színűek, később szürkészöldek, 2-3 évig a hajtáson maradnak. A fiatal hajtásokon a sárga porzós és a zöld termős tobozok a nyár elején nyílnak. A toboz csaknem gömb alakú, 8-15 cm hosszú, fénylő barna és kemény; a harmadik évben érik be. Magvai, melyeket nagy mennyiségben hoz (tobozonként akár száznál is többet) ehetők; a faj nevének megfelelően a mandulára emlékeztető ízűek.[2]
Termesztése
Más Pinus-fajokhoz hasonlóan magról szaporítható. A talaj iránt igénytelen, de üde talajon jobban fejlődik. Fagyérzékenysége miatt fiatalon – 3-4 éves koráig, vagyis az időskori levelek megjelenéséig – üveg vagy fólia alatt célszerű nevelni, és azt követően is fagyvédett helyre érdemes telepíteni. Üvegházi oltással (oldallapozással vagy oldalékezéssel) történő szaporítással könnyebben fagytűrővé tehetjük; megfelelő alany számára a feketefenyő és az erdeifenyő is.[3][4]
Érdekességek
- A mandulafenyő magjai a római légionáriusok élelmezésénél is szerepet játszottak, szerepeltek a katonák fejadagjában.[5]
Képek
-
habitusa
-
fiatal és idős tűlevelei
-
porzós barkák
-
toboza
-
elterjedése
-
mandulafenyők Andalúziában
-
magjai
Források
- Allen J. Coombes: határozó kézikönyvek: Fák, Egyetemi Nyomda, Budapest ISBN 963 545 038 9
Jegyzetek
- ↑ [1]
- ↑ http://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea
- ↑ http://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea
- ↑ Dr. Nagy Béla, Dr. Schmidt Gábor: Kertészeti dendrológia. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Kar, 1991.
- ↑ http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/novenytan-novenytan/ch22s03.html