„Petrogalli Oszkár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
forma |
Taz (vitalap | szerkesztései) a forr |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
== Élete == |
== Élete == |
||
Apja [[Petrogalli Artúr]] természettudós, anyja Hülley Lujza. A trencséni gimnáziumban tanult, majd a Budapesti Egyetemen szerzett jogi diplomát. Ezt követően 1922-ig Besztercebányán lett ügyvéd, ahol a helybeli Figyelőt is szerkesztette. 1906-1910 között a [[Függetlenségi Párt]] országgyűlési képviselője volt. A csehszlovák államfordulat után hónapokig börtönben tartották fogva.<ref>Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről - Trianon 1919-1920, 95.</ref> A szlovákiai magyar politikai élet egyik szervezője, fő törekvése a szlovákiai magyar politikai erők egységének megteremtése volt. 1922-től a losonci székhelyű [[Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága|Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodájának]] vezetője és a [[Prágai Magyar Hírlap]] főszerkesztője volt. Elhunyt 1925. február 4-én déli 1 órakor, örök nyugalomra helyezték 1925. február 7-én délután a római katolikus egyház szertartásai szerint. |
Apja [[Petrogalli Artúr]] természettudós, anyja Hülley Lujza. A trencséni gimnáziumban tanult, majd a Budapesti Egyetemen szerzett jogi diplomát. Ezt követően 1922-ig Besztercebányán lett ügyvéd, ahol a helybeli Figyelőt is szerkesztette. 1906-1910 között a [[Függetlenségi Párt]] országgyűlési képviselője volt. A csehszlovák államfordulat után hónapokig börtönben tartották fogva.<ref>Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről - Trianon 1919-1920, 95.</ref> A szlovákiai magyar politikai élet egyik szervezője, fő törekvése a szlovákiai magyar politikai erők egységének megteremtése volt. 1922-től a losonci székhelyű [[Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottsága|Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodájának]] vezetője és a [[Prágai Magyar Hírlap]] főszerkesztője volt. Elhunyt 1925. február 4-én déli 1 órakor, örök nyugalomra helyezték 1925. február 7-én délután a római katolikus egyház szertartásai szerint. |
||
== Jegyzetek == |
|||
| ⚫ | |||
== Irodalom == |
== Irodalom == |
||
| 13. sor: | 10. sor: | ||
*[http://opac.pim.hu/index.jsp?from_page=result&page=details&dbname=database_osszes&bib1id=20003&bib1field=0&term=67694&too_many_records=false&rc=1&pos=1&offset=1&stepsize=10&oldOffset=100000 PIM] |
*[http://opac.pim.hu/index.jsp?from_page=result&page=details&dbname=database_osszes&bib1id=20003&bib1field=0&term=67694&too_many_records=false&rc=1&pos=1&offset=1&stepsize=10&oldOffset=100000 PIM] |
||
*Saját gyászjelentése |
*Saját gyászjelentése |
||
| ⚫ | |||
== További információk == |
== További információk == |
||
A lap 2013. augusztus 2., 12:42-kori változata
Petrogalli Oszkár (Arad, 1877. október 4. – Besztercebánya, 1925. február 4.) ügyvéd, politikus, országgyűlési képviselő, újságíró.
Élete
Apja Petrogalli Artúr természettudós, anyja Hülley Lujza. A trencséni gimnáziumban tanult, majd a Budapesti Egyetemen szerzett jogi diplomát. Ezt követően 1922-ig Besztercebányán lett ügyvéd, ahol a helybeli Figyelőt is szerkesztette. 1906-1910 között a Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője volt. A csehszlovák államfordulat után hónapokig börtönben tartották fogva.[1] A szlovákiai magyar politikai élet egyik szervezője, fő törekvése a szlovákiai magyar politikai erők egységének megteremtése volt. 1922-től a losonci székhelyű Szövetkezett Ellenzéki Pártok Központi Irodájának vezetője és a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője volt. Elhunyt 1925. február 4-én déli 1 órakor, örök nyugalomra helyezték 1925. február 7-én délután a római katolikus egyház szertartásai szerint.
Irodalom
- Slovenský biografický slovník
- Filep Tamás Gusztáv 2009: Petrogalli Oszkár a magyarországi és a csehszlovákiai ellenzéki politikában. Szín 14/1, 95-108.
- Filep Tamás Gusztáv: Darabontok ellen - Petrogalli Oszkár a magyarországi és a csehszlovákiai ellenzéki politikában. Egyén és közösség.
- PIM
- Saját gyászjelentése
- ↑ Francia diplomáciai iratok a Kárpát-medence történetéről - Trianon 1919-1920, 95.