„Murányi Unió” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
== A Murányi Unió létrejötte, működése ==
A közös fellépések mozgató ereje [[Sturman Márton]] vasgyáros volt, aki először a ''Societas Massae Chalibeae'' nevű acélgyártó társaságot hozta tető alá 1792-ben. Ez a társaság ugyan egy idő után megbukott, de Sturman tovább folytatta arra vonatkozó munkáját, hogy meggyőzze a gömöri vasgyárosokat, hogy az eredményes jövő csakis termelőerőik egyesítésével, a közösen elvégzett korszerűsítéssekkel képzelhető el. Így jött létre 1808. március 13-i dátummal a Murányi Unió, részvénytársasági formában. Az alapításban résztvevők: Sturman Márton, Sturman András, valamint a Czékus, a Petróczy, a Barthó, a Bartóffy, a Benkár, a Clementis és a Czibur nemesi családok, valamint [[Nagyrőce]] városa. Az alapszerződés birtokában május 3-án ismét összeültek a nagyrőcei városházán, és megállapodtak a részletekben is, többek között:
# vasműveiket, vasércbányáikat 1809. január 1-jei hatállyal örökösen átadják az Uniónak;
# ezt megelőzően még minden birtokos a saját hasznára dolgozhat;
# az Uniónak két olvasztókemencét, négy tótkemencét, tizenkét frisstüzet, nyolc nyújtó- és egy szerszámhámort adnak át;
# egy részvény értékét {{szám|20080}} forintban állapították meg stb.
 
Az ''Unió'' üzemeiben eleinte 5000–6000 bécsi mázsa (1 bécsi mázsa=56 kilogramm) nyersvasat, 3000–4000 bécsi mázsa bucavasat és 3000–4000 bécsi mázsa [[Kovácsolás|kovácsolt]] rúdanyagot állítottak elő. A korszerűsítések után (az elavult technológia felszámolása, új kohók, frisstüzek létesítése) a termelés jelentősen növekedett. Gondot jelentett azonban a faszénhiány, ami miatt a [[Rima]]-völgyben kellett megoldani a szénfaszükséglet biztosítását, és ugyanitt két hámort és egy frisstüzet is üzembe helyeztek.
 
Az elszigetelt üzemek egyesítésének folyamataként 1810-ben megalakult a térségben a [[Rimai Coalitio]] is. A két egyesülés sokáig egymás mellett, egymástól függetlenül működött, a Coalitio valamivel eredményesebben. A kohászati vállalkozások további koncentrációjának a gondolatát először – már 1828-ban, majd 1830-ban – [[Andrássy György]] gróf, nagybirtokos, vasgyáros, vetette fel az érdekeltek [[hosszúrét]]i tanácskozásán, de ez akkor még nem valósult meg – főleg a Coalitio ellenkezése következtében. Ekkoriban, az 1839–40-es országgyűlésen indította küzdelmét a reformellenzék küzdelmét a magyar ipar védelme és fellendítése érdekében. A gömöri vasiparosak 1843. szeptember 6-án ismét összeültek a hosszúréti Andrássy-kastélyban, és ők is megfogalmazták az ipari reformra vonatkozó elképzeléseiket, sürgették a bányatörvény megalkotását, műegyetem és reáliskolák létesítését, utak és vasutak építését. Ezen a tanácskozáson – az egyesülés iránti igény újabb megnyilvánulásaként – Czibur János, a Murányi Unió képviselője, aztán maga Andrássy is javasolta, hogy közös erővel építsenek egy sín-, gép- és szerszámgyárat.
 
Akkor a felvetett javaslattal nem foglalkoztak tovább, de [[Rombauer Tivadar]], a Coalitio újonnan kinevezett, ambiciózus tisztfőnöke felelevenítette a javaslatot. Két éves előkészítést követően, 1815. május 15-én, a Murányi Unió, a Rimai Coalitio, Andrássy Károly gróf és Szitányi Ulmann Móric pesti nagykereskedő részvételével megalakították a ''Gömöri Vasművelő Egyesület'' nevű vaskohászati uniót, és elhatározták egy vasgyár létesítését Ózdon[[Ózd]]on, amely gyár az [[Ózdi Kohászati Üzemek]] elődje lett. A Murányi Unió és a többi résztvevő ezután még bizonyos mértékig önállóan működött, egészen a ''Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület'' létrejöttéig. Ez az egyesület 1852. július 6-án jött létre, és ezzel egyesült végleg a Murányi Unió és a Rimai Coalitio, amely a későbbi ''Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.'' egyik alapítója lett.
 
== Források ==

Navigációs menü