„Koszmosz–186” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Küldetés: rizsa ki |
|||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
==Küldetés== |
==Küldetés== |
||
Az űrállomások építésének alapvető technikai feltétele, hogy az űrrandevú (automatikus illetve kézi vezérléssel) biztonságosan megvalósulhasson. Ehhez az összekapcsolandó űreszközök keringési pályáját és sebességét (manőverezőképességét) precíz irányítással kell összehangolni. |
|||
[[1967]]. [[október 27.|október 27-én]] indították [[Bajkonur]]ból, programja [[1967]]. [[október 31.|október 31-ig]] tartott. Az orbitális egység pályája közel kör [[apszispont|perigeum]]a {{szám|210}} kilométer, az [[apszispont|apogeum]]a {{szám|235}} kilométer volt. Három napon keresztül ellenőrizték rendszerének megbízható működését. A műszaki műhold volt az ''aktív tag'', amely a megközelítést, a csatlakozást végezte. |
[[1967]]. [[október 27.|október 27-én]] indították [[Bajkonur]]ból, programja [[1967]]. [[október 31.|október 31-ig]] tartott. Az orbitális egység pályája közel kör [[apszispont|perigeum]]a {{szám|210}} kilométer, az [[apszispont|apogeum]]a {{szám|235}} kilométer volt. Három napon keresztül ellenőrizték rendszerének megbízható működését. A műszaki műhold volt az ''aktív tag'', amely a megközelítést, a csatlakozást végezte. |
||
A lap 2012. december 15., 14:30-kori változata
A Koszmosz–186 (oroszul: Космос 186) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műszaki műhold-sorozat tagja.
Küldetés
1967. október 27-én indították Bajkonurból, programja 1967. október 31-ig tartott. Az orbitális egység pályája közel kör perigeuma 210 kilométer, az apogeuma 235 kilométer volt. Három napon keresztül ellenőrizték rendszerének megbízható működését. A műszaki műhold volt az aktív tag, amely a megközelítést, a csatlakozást végezte.
Jellemzői
Az űreszköz három részből állt, tömege 6500 kilogramm volt, energiaellátását napelemszárny biztosította. Műszerei: orientációs rendszer, automatikus mozgásirányító, összekapcsolást irányító rendszer, valamint az összekapcsoló berendezés. Hajtóművei (nagy és kis teljesítménnyel) többször újraindíthatók voltak a pályakorrekciók és a megközelítés érdekében. Feladata volt, hogy – először az űrkutatás történetében – a Koszmosz–188 műholddal, kipróbálják a Szojuz-program űrhajóinak automatikus dokkolását segítő berendezését, az összekapcsolást.
A Koszmosz–188 indítását követő pályára álláskor 24 kilométerre voltak egymástól, relatív sebességük 25 méter/szekundum volt. 300 méteres megközelítésnél a kis teljesítményű rakétafúvókák további sebességcsökkentés végeztek. Az űrhajók 0,5-1 méter/szekundum sebességgel kapcsolódtak össze. Az összekapcsolt űrrepülés 3,5 órán át tartott, majd automatikusan elváltak. Az összekapcsolás és szétválást televízión is megfigyelték.
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
- Dr. Bitó János - Sinka József – Utak a kozmoszba” - 1970. Budapest, Kossuth Könyvkiadó
- Szászné dr. Tolnai Klára – Dr. Tamási Ferenc: Mesterséges holdak; 1986, Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó – ISBN 963 326 1872
