„Polgári Demokrata Párt (1940)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Kieg. |
a Kieg. |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
A '''Polgári Demokrata Párt''' (PDP) rövidéletű kis magyar nemzeti liberális párt volt az [[1940-es évek]]ben, azon parlamenti párt a [[második világháború]] után, amely elképzeléseiben a legtávolabb állt a [[Magyar Kommunista Párt]]tól. |
A '''Polgári Demokrata Párt''' (PDP) rövidéletű kis magyar nemzeti liberális párt volt az [[1940-es évek]]ben, azon parlamenti párt a [[második világháború]] után, amely elképzeléseiben a legtávolabb állt a [[Magyar Kommunista Párt]]tól. |
||
A párt 1945 nyarára tudott országosan számottevő erővé szerveződni, de taglétszáma ekkor sem érte el az ötvenezret. Első elnöke [[Teleki Géza]] gróf volt. |
A párt 1945 nyarára tudott országosan számottevő erővé szerveződni, de taglétszáma ekkor sem érte el az ötvenezret. Első elnöke [[Teleki Géza]] gróf volt ([[Teleki Pál]] gróf fia, a [[Horthy Miklós]] kormányzó által korábban [[Moszkva|Moszkvába]] küldött - sikertelen -háromtagú fegyverszüneti bizottság egyik tagja [[Szentiványi Domokos]]sal és [[Faragho Gábor]]ral). A párt valódi operatív vezetője [[Szent-Iványi Sándor]] [[unitáriusok|unitárius]] püspöki helynök volt. |
||
A PDP-ből váltak ki később azok radikális, baloldali polgári politikusok, akik megalakították a [[Magyar Radikális Párt]]ot, amely [[Csécsy Imre]], [[Kende Zsigmond]] és [[Zsolt Béla]] vezetésével önállóan indult az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választásokon]]. |
A PDP-ből váltak ki később azok radikális, baloldali polgári politikusok, akik megalakították a [[Magyar Radikális Párt]]ot, amely [[Csécsy Imre]], [[Kende Zsigmond]] és [[Zsolt Béla]] vezetésével önállóan indult az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választásokon]]. A két pártot a kommunisták kezdeményezésére, részben [[Bilkei Gorzó Nándor]] PDP-politikus közbenjárásával [http://www.rev.hu/html/hu/tanulmanyok/1945_56/gorzo.html] később összevonták (de ez már a vég előjátéka volt számukra a kommunista egyeduralom korszakának kezdetén). |
||
Az [[1945-ös magyarországi országgyűlési választásokon|1845-ös novemberi választásokon]] a párt 76 393 szavazatot, 1,62 %-ot kapott. Ezzel két képviselőt juttathatott a 409 tagú országgyűlésbe és az egyetlen ellenzéki párt lett. |
Az [[1945-ös magyarországi országgyűlési választásokon|1845-ös novemberi választásokon]] a párt 76 393 szavazatot, 1,62 %-ot kapott. Ezzel két képviselőt juttathatott a 409 tagú országgyűlésbe és az egyetlen ellenzéki párt lett. |
||
Az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választásokon]] kevesebb, 49 740 szavazatot (1 %) szerzett, ami akkor három országgyűlési mandátumot jelentett (a PDP a hat ellenzéki párt közül ezzel a legkisebb lett). |
Az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választásokon]] kevesebb, 49 740 szavazatot (1 %) szerzett, ami akkor három országgyűlési mandátumot jelentett (a PDP a hat ellenzéki párt közül ezzel a legkisebb lett). |
||
A PDP lapja a Világ volt, amelyet a 1945-től 1949-ig a pártalapító [[Supka Géza]] szerkesztett (a párt országgyűlési képviselője, ugyanakkor a magyarországi [[szabadkőművesek]] nagymestere). |
|||
[[Kategória:Történelmi magyar pártok]] |
[[Kategória:Történelmi magyar pártok]] |
A lap 2007. február 5., 19:40-kori változata
A Polgári Demokrata Párt (PDP) rövidéletű kis magyar nemzeti liberális párt volt az 1940-es években, azon parlamenti párt a második világháború után, amely elképzeléseiben a legtávolabb állt a Magyar Kommunista Párttól.
A párt 1945 nyarára tudott országosan számottevő erővé szerveződni, de taglétszáma ekkor sem érte el az ötvenezret. Első elnöke Teleki Géza gróf volt (Teleki Pál gróf fia, a Horthy Miklós kormányzó által korábban Moszkvába küldött - sikertelen -háromtagú fegyverszüneti bizottság egyik tagja Szentiványi Domokossal és Faragho Gáborral). A párt valódi operatív vezetője Szent-Iványi Sándor unitárius püspöki helynök volt.
A PDP-ből váltak ki később azok radikális, baloldali polgári politikusok, akik megalakították a Magyar Radikális Pártot, amely Csécsy Imre, Kende Zsigmond és Zsolt Béla vezetésével önállóan indult az 1947-es választásokon. A két pártot a kommunisták kezdeményezésére, részben Bilkei Gorzó Nándor PDP-politikus közbenjárásával [1] később összevonták (de ez már a vég előjátéka volt számukra a kommunista egyeduralom korszakának kezdetén).
Az 1845-ös novemberi választásokon a párt 76 393 szavazatot, 1,62 %-ot kapott. Ezzel két képviselőt juttathatott a 409 tagú országgyűlésbe és az egyetlen ellenzéki párt lett.
Az 1947-es választásokon kevesebb, 49 740 szavazatot (1 %) szerzett, ami akkor három országgyűlési mandátumot jelentett (a PDP a hat ellenzéki párt közül ezzel a legkisebb lett).
A PDP lapja a Világ volt, amelyet a 1945-től 1949-ig a pártalapító Supka Géza szerkesztett (a párt országgyűlési képviselője, ugyanakkor a magyarországi szabadkőművesek nagymestere).