„526-os antiokheiai földrengés” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{munkaváltozat}} |
|||
{{Földrengés infobox |
{{Földrengés infobox |
||
| név = 526-os antiókiai földrengés |
| név = 526-os antiókiai földrengés |
||
| 40. sor: | 39. sor: | ||
Az 526-os antiókiai földrengés pontos dátumaként a történeti és szeizmológiai szakirodalomban két május végi nap szerepel: 20.{{refhely|McBeath & Gheorghe 2007|140. o.}} és 29.{{refhely|NGDC}} Salamon és munkatársai mindkét napot közlik (20. vagy 29.),{{refhely|Salamon et al. 2007}} Sbeinati, Darawcheh és Mouty egy 20. és 29. közötti napról beszél.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} |
Az 526-os antiókiai földrengés pontos dátumaként a történeti és szeizmológiai szakirodalomban két május végi nap szerepel: 20.{{refhely|McBeath & Gheorghe 2007|140. o.}} és 29.{{refhely|NGDC}} Salamon és munkatársai mindkét napot közlik (20. vagy 29.),{{refhely|Salamon et al. 2007}} Sbeinati, Darawcheh és Mouty egy 20. és 29. közötti napról beszél.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} |
||
A földrengés egyik fő történeti forrása a tanulmányait Antiókiában végző és ekkor még valószínűleg ott is élő [[Malalasz János]] történetíró Krónikájának (''Chronographia'') 17. könyve. Malalasz megjegyzi, hogy a katasztrófa azért követelt olyan sok áldozatot, mert a város utcái az [[áldozócsütörtök]] ünnepére érkezett vidékiekkel voltak tele. („Ebben a rémületben nem kevesebb, mint 250 ezer ember pusztult el. Mivelhogy ekkor volt Krisztus mennybemenetelének nagy ünnepe, és látogatók nagy tömege jött a városba.”){{refhely|Malalas 1986|239. o.}} A szerző ugyan nem állítja, hogy maga a földrengés is áldozócsütörtökön lett volna – amely abban az évben május 28-ra esett –, egy másik ponton az egyik szövegváltozat azonban talán erre utal. Malalasz szerint a túlélők pár nappal a katasztrófa után egy csodás égi jelnek voltak tanúi: „Az összeomlás utáni harmadik napon a [[Szent Kereszt]] jelent meg az égen a felhők között a város északi kerülete felett…” A napjainkig fennmaradt egyetlen kéziratban{{jegyzet|Baroccianus, 128, c. 12, Oxford, Bodleian Library}} csupán ennyi szerepel, a ''Chronographia'' elveszett, de későbbi művekből rekonstruált [[óegyházi szláv nyelv|egyházi szláv nyelvű]] fordítása{{refhely|The Catholic Encyclopedia}} azonban „az összeomlás utáni harmadik nap”-ot vasárnapnak mondja („azazhogy vasárnap a nyolcadik órában”).{{refhely|Malalas 1986|241. o.}} |
A földrengés egyik fő történeti forrása a tanulmányait Antiókiában végző és ekkor még valószínűleg ott is élő [[Malalasz János]] történetíró Krónikájának (''Chronographia'') 17. könyve. Malalasz megjegyzi, hogy a katasztrófa azért követelt olyan sok áldozatot, mert a város utcái az [[áldozócsütörtök]] ünnepére érkezett vidékiekkel voltak tele. („Ebben a rémületben nem kevesebb, mint 250 ezer ember pusztult el. Mivelhogy ekkor volt Krisztus mennybemenetelének nagy ünnepe, és látogatók nagy tömege jött a városba.”){{refhely|Malalas 1986|239. o.}} A szerző ugyan nem állítja, hogy maga a földrengés is áldozócsütörtökön lett volna – amely abban az évben május 28-ra esett –, egy másik ponton az egyik szövegváltozat azonban talán erre utal. Malalasz szerint a túlélők pár nappal a katasztrófa után egy csodás égi jelnek voltak tanúi: „Az összeomlás utáni harmadik napon a [[Szent Kereszt]] jelent meg az égen a felhők között a város északi kerülete felett…”{{refhely|Malalas 1986|241. o.}}{{refhely|Meier 2007|256. o.}} A napjainkig fennmaradt egyetlen kéziratban{{jegyzet|Baroccianus, 128, c. 12, Oxford, Bodleian Library}} csupán ennyi szerepel, a ''Chronographia'' elveszett, de későbbi művekből rekonstruált [[óegyházi szláv nyelv|egyházi szláv nyelvű]] fordítása{{refhely|The Catholic Encyclopedia}} azonban „az összeomlás utáni harmadik nap”-ot vasárnapnak mondja („azazhogy vasárnap a nyolcadik órában”).{{refhely|Malalas 1986|241. o.}}{{jegyzet|A szláv szövegváltozat egy másik ponton is eltér a vonatkozó mondatokban: a Szent Kereszt nem északon, hanem nyugaton tűnik fel benne.}} |
||
==A földrengés a történeti forrásokban== |
==A földrengés a történeti forrásokban== |
||
| 52. sor: | 51. sor: | ||
==A katasztrófa után== |
==A katasztrófa után== |
||
Malalasz szerint [[I. Justinianus bizánci császár|Justinianus császár]] a katasztrófa híre hallattán levette [[diadém]]ját és [[palást]]ját, később pedig nyilvánosan is kimutatta gyászát: egy ünnepnapon diadémja és köpenye ([[klamisz]]) nélkül jelent meg a templomban, illetve nyilvános beszédben emlékezett meg a város pusztulásáról. A császár anyagi forrásokat is biztosított az újjáépítéshez.{{refhely|Malalas 1986|241-242. o.}}{{refhely|Meier 2007|257. o.}} |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
A Seleucia Pieria-i kikötő a földrengés után használhatatlanná vált: geológiai vizsgálatok szerint a parton 0,7-0,8 méteres szintváltozás történt, az öböl pedig egészen a bejáratáig eliszaposodott{{refhely|Erol & Pirazzoli 1992}} |
A Seleucia Pieria-i kikötő a földrengés után használhatatlanná vált: geológiai vizsgálatok szerint a parton 0,7-0,8 méteres szintváltozás történt, az öböl pedig egészen a bejáratáig eliszaposodott{{refhely|Erol & Pirazzoli 1992}} |
||
A lap 2012. május 11., 18:47-kori változata
| 526-os antiókiai földrengés | |
 | |
| Antiókia I. Theodosius uralkodása idején (4. század vége) | |
| Dátum | 526. május vége, valószínűleg május 28. |
| Felületi hullám magnitúdó | 7.0[1] Ms |
| Intenzitás | VIII-IX[2] |
| Érintett országok | Bizánci Birodalom |
| Károk, áldozatok | a város összes épülete elpusztult, legalább 250 ezren haltak meg[3] |
| Az epicentrum elhelyezkedése | |
 526-os antiókiai földrengés
Pozíció Törökország térképén
| |
 é. sz. 36° 15′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″Koordináták: é. sz. 36° 15′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″ | |
Az 526-os antiókiai földrengés egy május végi napon, valószínűleg május 28-án, déltájt sújtott le a Bizánci Birodalom egyik legfontosabb városára és környékére. A földrengésben és az azt követő napokig tartó tűzvészben Antiókia összes épülete elpusztult és legalább 250 ezer ember halt meg.
A térség szeizmológiája
A ma Törökországhoz tartozó Antakya városa szeizmikusan aktív térségben fekszik, az Afrikai-, az Arab- és az Anatóliai-lemezek közötti törésvonalak találkozási pontjának közelében. Az elmúlt kétezer év történeti feljegyzései arról tanúskodnak, hogy az i. e. 3. században alapított települést 150 évenként pusztító, a Mercalli-skálán IX-X fokozatú földrengések rázták meg.[4]
A földrengés pontos dátuma
Az 526-os antiókiai földrengés pontos dátumaként a történeti és szeizmológiai szakirodalomban két május végi nap szerepel: 20.[5] és 29.[1] Salamon és munkatársai mindkét napot közlik (20. vagy 29.),[6] Sbeinati, Darawcheh és Mouty egy 20. és 29. közötti napról beszél.[7]
A földrengés egyik fő történeti forrása a tanulmányait Antiókiában végző és ekkor még valószínűleg ott is élő Malalasz János történetíró Krónikájának (Chronographia) 17. könyve. Malalasz megjegyzi, hogy a katasztrófa azért követelt olyan sok áldozatot, mert a város utcái az áldozócsütörtök ünnepére érkezett vidékiekkel voltak tele. („Ebben a rémületben nem kevesebb, mint 250 ezer ember pusztult el. Mivelhogy ekkor volt Krisztus mennybemenetelének nagy ünnepe, és látogatók nagy tömege jött a városba.”)[8] A szerző ugyan nem állítja, hogy maga a földrengés is áldozócsütörtökön lett volna – amely abban az évben május 28-ra esett –, egy másik ponton az egyik szövegváltozat azonban talán erre utal. Malalasz szerint a túlélők pár nappal a katasztrófa után egy csodás égi jelnek voltak tanúi: „Az összeomlás utáni harmadik napon a Szent Kereszt jelent meg az égen a felhők között a város északi kerülete felett…”[9][10] A napjainkig fennmaradt egyetlen kéziratban[11] csupán ennyi szerepel, a Chronographia elveszett, de későbbi művekből rekonstruált egyházi szláv nyelvű fordítása[12] azonban „az összeomlás utáni harmadik nap”-ot vasárnapnak mondja („azazhogy vasárnap a nyolcadik órában”).[13][14]
A földrengés a történeti forrásokban
Malalasz János szerint a földrengés után csak a hegyek közelében lévő házak, valamint az Orontész folyó szigetén álló, Nagy Konstantin által alapított Domus Aurea, az antiókiai pátriárka katedrálisa maradt állva, a tűzvész azonban ezeket is elpusztította.[15] A Zuqnin-krónika szerint a katedrális mellett más templomok is átvészelték a földrengést kisebb-nagyobb károkkal – a Domus Aurea például az aljától a tetejéig kettérepedt –, de a tűzvészben mind elpusztultak.[16] A 6. század első évtizedeiben dolgozó Marcellinus comes Annalese szerint a tűz terjedését a felerősödött szél is segítette.[17] A 11. századi Kedrénosz György szerint a tűzvész hat napig pusztított,[18] Malalasz szerint a katedrális hét nappal a földrengés után égett le.[19][20]
Malalasz az áldozatok számát 250 ezerre teszi, és megemlíti, hogy közülük sokan vidékiek voltak, akik Krisztus mennybemenetelének ünnepe (áldozócsütörtök) miatt érkeztek a városba.[21][22] A szintén kortárs történetíró Prokopiosz 300 ezer áldozatról beszél.[23] Későbbi forrásokban (Chronicon anonymum ad annum Christi 819 pertinens, Nikiui János, Girgis Bar Hebraeus) a 255 ezres szám szerepel.[24]
Az antiókiai pátriárka, Euphrasziosz összeomló házából egy forró szurokkal teli üstbe esett, amelyet tömlőkészítő iparosok használtak. A főpap maradványait csak azért tudták azonosítani, mert feje az üst szegélyén kívülre hanyatlott, s így nem égett le róla a hús.[25]
Antiókia egyik külvárosában, Daphnében, valamint a közeli kikötővárosban, Seleucia Pieriában is omlottak össze épületek.[26][27]
A katasztrófa után
Malalasz szerint Justinianus császár a katasztrófa híre hallattán levette diadémját és palástját, később pedig nyilvánosan is kimutatta gyászát: egy ünnepnapon diadémja és köpenye (klamisz) nélkül jelent meg a templomban, illetve nyilvános beszédben emlékezett meg a város pusztulásáról. A császár anyagi forrásokat is biztosított az újjáépítéshez.[28][29]
Malalasz arról is beszámol, hogy az utórengések még másfél évig folytatódtak.[30][31]
A Seleucia Pieria-i kikötő a földrengés után használhatatlanná vált: geológiai vizsgálatok szerint a parton 0,7-0,8 méteres szintváltozás történt, az öböl pedig egészen a bejáratáig eliszaposodott[32]
Jegyzetek
- ↑ a b NGDC
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
- ↑ Çaktı et al. 2011
- ↑ McBeath & Gheorghe 2007 140. o.
- ↑ Salamon et al. 2007
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
- ↑ Malalas 1986 239. o.
- ↑ Malalas 1986 241. o.
- ↑ Meier 2007 256. o.
- ↑ Baroccianus, 128, c. 12, Oxford, Bodleian Library
- ↑ The Catholic Encyclopedia
- ↑ Malalas 1986 241. o.
- ↑ A szláv szövegváltozat egy másik ponton is eltér a vonatkozó mondatokban: a Szent Kereszt nem északon, hanem nyugaton tűnik fel benne.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
- ↑ Chronicle of Zuqnin 45. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 356. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 356. o.
- ↑ Malalas 1986 239. o.
- ↑ Chronicle of Zuqnin 45. o.
- ↑ Malalas 1986 239. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 356. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 356. o.
- ↑ Chronicle of Zuqnin 46-47. o.
- ↑ Malalas 1986 241. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
- ↑ Malalas 1986 241-242. o.
- ↑ Meier 2007 257. o.
- ↑ Malalas 1986 241. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
- ↑ Erol & Pirazzoli 1992
Források
- ↑ Çaktı et al. 2011: Çaktı, Eser; Murat Bikçe, Oğuz Özel, Cemal Geneş, Selçuk Kaçın & Yavuz Kaya: Antakya Basin Strong Ground Motion Network (PDF), 2011. (Hozzáférés: 2012. május 9.)
- ↑ Chronicle of Zuqnin: Chronicle: Known Also as the Chronicle of Zuqnin, III., ford. Witold Witakowski (angol nyelven), Liverpool: Liverpool University Press. ISBN 9780853237600 (1996)
- ↑ Erol & Pirazzoli 1992: O. Erol & P. A. Pirazzoli (1992. november). „Seleucia Pieria: an ancient harbour submitted to two successive uplifts”. International Journal of Nautical Archaeology 21 (4), 317-327. o. DOI:10.1111/j.1095-9270.1992.tb00379.x. ISSN 1057-2414. (Hozzáférés: 2012. május 9.)
- ↑ Malalas 1986: Malalas, John. The Chronicle of John Malalas, ford. Elizabeth Jeffreys, Michael Jeffreys & Roger Scott; közreműködött Brian Croke, Jenny Ferber, Simon Franklin, Alan James, Douglas Kelly, Ann Moffatt & Ann Nixon (angol nyelven), Melbourne: Australian Association for Byzantine Studies. ISBN 9780959362626 (1986). OCLC 15697279
- ↑ McBeath & Gheorghe 2007: A. McBeath & A. D. Gheorghe (2007). „Meteor Beliefs Project: Notes from some early medieval annals”. Journal of the International Meteor Organization 35 (6), 139-142. o. ISSN 1016-3115. (Hozzáférés: 2012. május 11.)
- ↑ Meier 2007: Meier, M. (2007). „Natural Disasters in the Chronographia of John Malalas: Reflections on their Function - An Initial Sketch”. The Medieval History Journal 10 (1-2), 237–266. o. DOI:10.1177/097194580701000209. (Hozzáférés: 2012. május 9.)
- ↑ NGDC: Significant Earthquake (angol nyelven). ngdc.noaa.gov. National Geophysical Data Center, National Oceanic and Atmospheric Administration. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
- ↑ Salamon et al. 2007: Amos Salamon, Thomas Rockwell, Steven N. Ward, Emanuela Guidoboni & Alberto Comastri (2007. június). „Tsunami Hazard Evaluation of the Eastern Mediterranean: Historical Analysis and Selected Modeling” (PDF). Bulletin of the Seismological Society of America 97 (3), 705-724. o. DOI:10.1785/0120060147. (Hozzáférés: 2012. május 7.)
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005: Sbeinati, Mohamed Reda, Ryad Darawcheh & Mikhail Mouty (2005. június). „The historical earthquakes of Syria: an analysis of large and moderate earthquakes from 1365 B.C. to 1900 A.D.”. Annals of Geophysics 48 (3), 347–435. o. DOI:2122/908. ISSN 1593-5213. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
- ↑ The Catholic Encyclopedia: John Malalas (angol nyelven). newadvent.org. (Hozzáférés: 2012. május 11.)