„526-os antiokheiai földrengés” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 40. sor: | 40. sor: | ||
Az 526-os antiókiai földrengés pontos dátumaként a történeti és szeizmológiai szakirodalomban két május végi nap szerepel: 20.{{refhely|McBeath & Gheorghe 2007|140. o.}} és 29.{{refhely|NGDC}} Salamon és munkatársai mindkét napot közlik (20. vagy 29.),{{refhely|Salamon et al. 2007}} Sbeinati, Darawcheh és Mouty egy 20. és 29. közötti napról beszél.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} |
Az 526-os antiókiai földrengés pontos dátumaként a történeti és szeizmológiai szakirodalomban két május végi nap szerepel: 20.{{refhely|McBeath & Gheorghe 2007|140. o.}} és 29.{{refhely|NGDC}} Salamon és munkatársai mindkét napot közlik (20. vagy 29.),{{refhely|Salamon et al. 2007}} Sbeinati, Darawcheh és Mouty egy 20. és 29. közötti napról beszél.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} |
||
A földrengés egyik fő történeti forrása a tanulmányait Antiókiában végző és ekkor még valószínűleg ott is élő [[Malalasz János]] történetíró Krónikájának (''Chronographia'') 17. könyve. Malalasz megjegyzi, hogy a katasztrófa azért követelt olyan sok áldozatot, mert a város utcái az [[áldozócsütörtök]] ünnepére érkezett vidékiekkel voltak tele. („Ebben a rémületben nem kevesebb, mint 250 ezer ember pusztult el. Mivelhogy ekkor volt Krisztus mennybemenetelének nagy ünnepe, és látogatók nagy tömege jött a városba.”){{refhely|Malalas 1986|239. o.}} A szerző ugyan nem állítja, hogy maga a földrengés is áldozócsütörtökön lett volna, egy másik ponton az egyik szövegváltozat azonban talán erre utal. Malalasz szerint a túlélők pár nappal a katasztrófa után egy csodás égi jelnek voltak tanúi: „Az összeomlás utáni harmadik napon a [[Szent Kereszt]] jelent meg az égen a felhők között a város északi kerülete felett…” A napjainkig fennmaradt egyetlen kéziratban{{jegyzet|Baroccianus, 128, c. 12, Oxford, Bodleian Library}} csupán ennyi szerepel, a ''Chronographia'' elveszett, de későbbi művekből rekonstruált [[óegyházi szláv nyelv|egyházi szláv nyelvű]] fordítása{{refhely|The Catholic Encyclopedia}} azonban „az összeomlás utáni harmadik nap”-ot vasárnapnak mondja („azazhogy vasárnap a nyolcadik órában”).{{refhely|Malalas 1986|241. o.}} |
A földrengés egyik fő történeti forrása a tanulmányait Antiókiában végző és ekkor még valószínűleg ott is élő [[Malalasz János]] történetíró Krónikájának (''Chronographia'') 17. könyve. Malalasz megjegyzi, hogy a katasztrófa azért követelt olyan sok áldozatot, mert a város utcái az [[áldozócsütörtök]] ünnepére érkezett vidékiekkel voltak tele. („Ebben a rémületben nem kevesebb, mint 250 ezer ember pusztult el. Mivelhogy ekkor volt Krisztus mennybemenetelének nagy ünnepe, és látogatók nagy tömege jött a városba.”){{refhely|Malalas 1986|239. o.}} A szerző ugyan nem állítja, hogy maga a földrengés is áldozócsütörtökön lett volna – amely abban az évben május 28-ra esett –, egy másik ponton az egyik szövegváltozat azonban talán erre utal. Malalasz szerint a túlélők pár nappal a katasztrófa után egy csodás égi jelnek voltak tanúi: „Az összeomlás utáni harmadik napon a [[Szent Kereszt]] jelent meg az égen a felhők között a város északi kerülete felett…” A napjainkig fennmaradt egyetlen kéziratban{{jegyzet|Baroccianus, 128, c. 12, Oxford, Bodleian Library}} csupán ennyi szerepel, a ''Chronographia'' elveszett, de későbbi művekből rekonstruált [[óegyházi szláv nyelv|egyházi szláv nyelvű]] fordítása{{refhely|The Catholic Encyclopedia}} azonban „az összeomlás utáni harmadik nap”-ot vasárnapnak mondja („azazhogy vasárnap a nyolcadik órában”).{{refhely|Malalas 1986|241. o.}} |
||
==A földrengés a történeti forrásokban== |
==A földrengés a történeti forrásokban== |
||
Malalasz János szerint a földrengés után csak a hegyek közelében lévő házak, valamint az [[Orontész]] folyó szigetén álló, [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] által alapított ''[[Domus Aurea (Antiokheia)|Domus Aurea]]'', az antiókiai pátriárka [[székesegyház|katedrális]]a maradt állva, a tűzvész azonban ezeket is elpusztította.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} A Zuqnin-krónika szerint a katedrális mellett más templomok is átvészelték a földrengést kisebb-nagyobb károkkal – a Domus Aurea például az aljától a tetejéig kettérepedt –, de a tűzvészben mind elpusztultak.{{refhely|Chronicle of Zuqnin|45. o.}} A [[6. század]] első évtizedeiben dolgozó [[Marcellinus comes]] ''Annales''e szerint a tűz terjedését a felerősödött szél is segítette.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} A [[11. századi]] [[Kedrénosz György]] szerint a tűzvész hat napig pusztított,{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} |
Malalasz János szerint a földrengés után csak a hegyek közelében lévő házak, valamint az [[Orontész]] folyó szigetén álló, [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] által alapított ''[[Domus Aurea (Antiokheia)|Domus Aurea]]'', az antiókiai pátriárka [[székesegyház|katedrális]]a maradt állva, a tűzvész azonban ezeket is elpusztította.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} A Zuqnin-krónika szerint a katedrális mellett más templomok is átvészelték a földrengést kisebb-nagyobb károkkal – a Domus Aurea például az aljától a tetejéig kettérepedt –, de a tűzvészben mind elpusztultak.{{refhely|Chronicle of Zuqnin|45. o.}} A [[6. század]] első évtizedeiben dolgozó [[Marcellinus comes]] ''Annales''e szerint a tűz terjedését a felerősödött szél is segítette.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} A [[11. századi]] [[Kedrénosz György]] szerint a tűzvész hat napig pusztított,{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} Malalasz szerint a katedrális hét nappal a földrengés után égett le.{{refhely|Malalas 1986|239. o.}}{{refhely|Chronicle of Zuqnin|45. o.}} |
||
Malalasz az áldozatok számát 250 ezerre teszi, és megemlíti, hogy közülük sokan vidékiek voltak, akik |
Malalasz az áldozatok számát 250 ezerre teszi, és megemlíti, hogy közülük sokan vidékiek voltak, akik Krisztus mennybemenetelének ünnepe (áldozócsütörtök) miatt érkeztek a városba.{{refhely|Malalas 1986|239. o.}}{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} A szintén kortárs történetíró [[Prokopiosz (történetíró)|Prokopiosz]] 300 ezer áldozatról beszél.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} Későbbi forrásokban (''Chronicon anonymum ad annum Christi 819 pertinens'', [[Nikiui János]], [[Girgis Bar Hebraeus]]) a 255 ezres szám szerepel.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|356. o.}} |
||
Az antiókiai pátriárka, Euphrasziosz összeomló házából egy forró szurokkal teli üstbe esett, amelyet tömlőkészítő iparosok használtak. A főpap maradványait csak azért tudták azonosítani, mert feje az üst szegélyén kívülre hanyatlott, s így nem égett le róla a hús.{{refhely|Chronicle of Zuqnin|46-47. o.}} |
Az antiókiai pátriárka, Euphrasziosz összeomló házából egy forró szurokkal teli üstbe esett, amelyet tömlőkészítő iparosok használtak. A főpap maradványait csak azért tudták azonosítani, mert feje az üst szegélyén kívülre hanyatlott, s így nem égett le róla a hús.{{refhely|Chronicle of Zuqnin|46-47. o.}} |
||
Antiókia egyik külvárosában, Daphnében, valamint a közeli kikötővárosban, [[Seleucia Pieria|Seleucia Pieriában]] is omlottak össze épületek.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o. |
Antiókia egyik külvárosában, Daphnében, valamint a közeli kikötővárosban, [[Seleucia Pieria|Seleucia Pieriában]] is omlottak össze épületek.{{refhely|Malalas 1986|241. o.}}{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} |
||
==A katasztrófa után== |
|||
Malalasz szerint az [[utórengés]]ek másfél évig folytatódtak.{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} |
Malalasz szerint az [[utórengés]]ek másfél évig folytatódtak.{{refhely|Malalas 1986|241. o.}}{{refhely|Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005|355. o.}} |
||
A Seleucia Pieria-i kikötő a földrengés után használhatatlanná vált: geológiai vizsgálatok szerint a parton 0,7-0,8 méteres szintváltozás történt, az öböl pedig egészen a bejáratáig eliszaposodott{{refhely|Erol & Pirazzoli 1992}} |
|||
==Jegyzetek== |
==Jegyzetek== |
||
A lap 2012. május 11., 18:32-kori változata
 |
Ez nem Wikipédia-szócikk. Ne vedd figyelembe, és ne javítsd!
Ez az oldal a Wikipédia egy szerkesztői munkalapja. Az itt olvasható információk még tévesek, ellenőrizetlenek, rendezetlenek, hézagosak lehetnek, ezért ne támaszkodj rájuk. Ha keresőoldalon át jutottál el ide, akkor kérünk, hogy térj oda vissza, és nézz meg más találatot, vagy használd a Wikipédia keresőjét, és keress egy másik cikket, amely érdekelhet. |
| 526-os antiókiai földrengés | |
 | |
| Antiókia I. Theodosius uralkodása idején (4. század vége) | |
| Dátum | 526. május vége, valószínűleg május 28. |
| Felületi hullám magnitúdó | 7.0[1] Ms |
| Intenzitás | VIII-IX[2] |
| Érintett országok | Bizánci Birodalom |
| Károk, áldozatok | a város összes épülete elpusztult, legalább 250 ezren haltak meg[3] |
| Az epicentrum elhelyezkedése | |
 526-os antiókiai földrengés
Pozíció Törökország térképén
| |
 é. sz. 36° 15′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″Koordináták: é. sz. 36° 15′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″ | |
Az 526-os antiókiai földrengés egy május végi napon, valószínűleg május 28-án, déltájt sújtott le a Bizánci Birodalom egyik legfontosabb városára és környékére. A földrengésben és az azt követő napokig tartó tűzvészben Antiókia összes épülete elpusztult és legalább 250 ezer ember halt meg.
A térség szeizmológiája
A ma Törökországhoz tartozó Antakya városa szeizmikusan aktív térségben fekszik, az Afrikai-, az Arab- és az Anatóliai-lemezek közötti törésvonalak találkozási pontjának közelében. Az elmúlt kétezer év történeti feljegyzései arról tanúskodnak, hogy az i. e. 3. században alapított települést 150 évenként pusztító, a Mercalli-skálán IX-X fokozatú földrengések rázták meg.[4]
A földrengés pontos dátuma
Az 526-os antiókiai földrengés pontos dátumaként a történeti és szeizmológiai szakirodalomban két május végi nap szerepel: 20.[5] és 29.[1] Salamon és munkatársai mindkét napot közlik (20. vagy 29.),[6] Sbeinati, Darawcheh és Mouty egy 20. és 29. közötti napról beszél.[7]
A földrengés egyik fő történeti forrása a tanulmányait Antiókiában végző és ekkor még valószínűleg ott is élő Malalasz János történetíró Krónikájának (Chronographia) 17. könyve. Malalasz megjegyzi, hogy a katasztrófa azért követelt olyan sok áldozatot, mert a város utcái az áldozócsütörtök ünnepére érkezett vidékiekkel voltak tele. („Ebben a rémületben nem kevesebb, mint 250 ezer ember pusztult el. Mivelhogy ekkor volt Krisztus mennybemenetelének nagy ünnepe, és látogatók nagy tömege jött a városba.”)[8] A szerző ugyan nem állítja, hogy maga a földrengés is áldozócsütörtökön lett volna – amely abban az évben május 28-ra esett –, egy másik ponton az egyik szövegváltozat azonban talán erre utal. Malalasz szerint a túlélők pár nappal a katasztrófa után egy csodás égi jelnek voltak tanúi: „Az összeomlás utáni harmadik napon a Szent Kereszt jelent meg az égen a felhők között a város északi kerülete felett…” A napjainkig fennmaradt egyetlen kéziratban[9] csupán ennyi szerepel, a Chronographia elveszett, de későbbi művekből rekonstruált egyházi szláv nyelvű fordítása[10] azonban „az összeomlás utáni harmadik nap”-ot vasárnapnak mondja („azazhogy vasárnap a nyolcadik órában”).[11]
A földrengés a történeti forrásokban
Malalasz János szerint a földrengés után csak a hegyek közelében lévő házak, valamint az Orontész folyó szigetén álló, Nagy Konstantin által alapított Domus Aurea, az antiókiai pátriárka katedrálisa maradt állva, a tűzvész azonban ezeket is elpusztította.[12] A Zuqnin-krónika szerint a katedrális mellett más templomok is átvészelték a földrengést kisebb-nagyobb károkkal – a Domus Aurea például az aljától a tetejéig kettérepedt –, de a tűzvészben mind elpusztultak.[13] A 6. század első évtizedeiben dolgozó Marcellinus comes Annalese szerint a tűz terjedését a felerősödött szél is segítette.[14] A 11. századi Kedrénosz György szerint a tűzvész hat napig pusztított,[15] Malalasz szerint a katedrális hét nappal a földrengés után égett le.[16][17]
Malalasz az áldozatok számát 250 ezerre teszi, és megemlíti, hogy közülük sokan vidékiek voltak, akik Krisztus mennybemenetelének ünnepe (áldozócsütörtök) miatt érkeztek a városba.[18][19] A szintén kortárs történetíró Prokopiosz 300 ezer áldozatról beszél.[20] Későbbi forrásokban (Chronicon anonymum ad annum Christi 819 pertinens, Nikiui János, Girgis Bar Hebraeus) a 255 ezres szám szerepel.[21]
Az antiókiai pátriárka, Euphrasziosz összeomló házából egy forró szurokkal teli üstbe esett, amelyet tömlőkészítő iparosok használtak. A főpap maradványait csak azért tudták azonosítani, mert feje az üst szegélyén kívülre hanyatlott, s így nem égett le róla a hús.[22]
Antiókia egyik külvárosában, Daphnében, valamint a közeli kikötővárosban, Seleucia Pieriában is omlottak össze épületek.[23][24]
A katasztrófa után
Malalasz szerint az utórengések másfél évig folytatódtak.[25][26]
A Seleucia Pieria-i kikötő a földrengés után használhatatlanná vált: geológiai vizsgálatok szerint a parton 0,7-0,8 méteres szintváltozás történt, az öböl pedig egészen a bejáratáig eliszaposodott[27]
Jegyzetek
- ↑ a b NGDC
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
- ↑ Çaktı et al. 2011
- ↑ McBeath & Gheorghe 2007 140. o.
- ↑ Salamon et al. 2007
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
- ↑ Malalas 1986 239. o.
- ↑ Baroccianus, 128, c. 12, Oxford, Bodleian Library
- ↑ The Catholic Encyclopedia
- ↑ Malalas 1986 241. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
- ↑ Chronicle of Zuqnin 45. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 356. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 356. o.
- ↑ Malalas 1986 239. o.
- ↑ Chronicle of Zuqnin 45. o.
- ↑ Malalas 1986 239. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 356. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 356. o.
- ↑ Chronicle of Zuqnin 46-47. o.
- ↑ Malalas 1986 241. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
- ↑ Malalas 1986 241. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005 355. o.
- ↑ Erol & Pirazzoli 1992
Források
- ↑ Çaktı et al. 2011: Çaktı, Eser; Murat Bikçe, Oğuz Özel, Cemal Geneş, Selçuk Kaçın & Yavuz Kaya: Antakya Basin Strong Ground Motion Network (PDF), 2011. (Hozzáférés: 2012. május 9.)
- ↑ Chronicle of Zuqnin: Chronicle: Known Also as the Chronicle of Zuqnin, III., ford. Witold Witakowski (angol nyelven), Liverpool: Liverpool University Press. ISBN 9780853237600 (1996)
- ↑ Erol & Pirazzoli 1992: O. Erol & P. A. Pirazzoli (1992. november). „Seleucia Pieria: an ancient harbour submitted to two successive uplifts”. International Journal of Nautical Archaeology 21 (4), 317-327. o. DOI:10.1111/j.1095-9270.1992.tb00379.x. ISSN 1057-2414. (Hozzáférés: 2012. május 9.)
- ↑ Malalas 1986: Malalas, John. The Chronicle of John Malalas, ford. Elizabeth Jeffreys, Michael Jeffreys & Roger Scott; közreműködött Brian Croke, Jenny Ferber, Simon Franklin, Alan James, Douglas Kelly, Ann Moffatt & Ann Nixon (angol nyelven), Melbourne: Australian Association for Byzantine Studies. ISBN 9780959362626 (1986). OCLC 15697279
- ↑ McBeath & Gheorghe 2007: A. McBeath & A. D. Gheorghe (2007). „Meteor Beliefs Project: Notes from some early medieval annals”. Journal of the International Meteor Organization 35 (6), 139-142. o. ISSN 1016-3115. (Hozzáférés: 2012. május 11.)
- ↑ Meier 2007: Meier, M. (2007). „Natural Disasters in the Chronographia of John Malalas: Reflections on their Function - An Initial Sketch”. The Medieval History Journal 10 (1-2), 237–266. o. DOI:10.1177/097194580701000209. (Hozzáférés: 2012. május 9.)
- ↑ NGDC: Significant Earthquake (angol nyelven). ngdc.noaa.gov. National Geophysical Data Center, National Oceanic and Atmospheric Administration. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
- ↑ Salamon et al. 2007: Amos Salamon, Thomas Rockwell, Steven N. Ward, Emanuela Guidoboni & Alberto Comastri (2007. június). „Tsunami Hazard Evaluation of the Eastern Mediterranean: Historical Analysis and Selected Modeling” (PDF). Bulletin of the Seismological Society of America 97 (3), 705-724. o. DOI:10.1785/0120060147. (Hozzáférés: 2012. május 7.)
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005: Sbeinati, Mohamed Reda, Ryad Darawcheh & Mikhail Mouty (2005. június). „The historical earthquakes of Syria: an analysis of large and moderate earthquakes from 1365 B.C. to 1900 A.D.”. Annals of Geophysics 48 (3), 347–435. o. DOI:2122/908. ISSN 1593-5213. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
- ↑ The Catholic Encyclopedia: John Malalas (angol nyelven). newadvent.org. (Hozzáférés: 2012. május 11.)