Elbeszélő költemény

Az elbeszélő költemény verses epikai műfaj, mely a balladánál terjedelmesebb, az eposznál általában rövidebb. Más elnevezésekkel: verses elbeszélés, költői elbeszélés, költői beszély. Különféle témájú, hangvételű, kompozíciójú verses formájú nagyepikai alkotások összefoglaló neve.

A 18. században keletkezett, virágkorát a 19. században élte, a 20. században elhalt. A műfaj legkiemelkedőbb képviselői a magyar irodalomban Petőfi Sándor és Arany János, Erdélyi József, Illyés Gyula és Juhász Ferenc.

A magyar irodalomban

Hosszabb terjedelműek

• Fazekas Mihály: Lúdas Matyi (1804)
• Vörösmarty Mihály: Eger (1827), A két szomszédvár (1831)
• Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (1844), János vitéz (1845), Az apostol (1848)
• Arany János: Elveszett alkotmány (1845), Toldi (1846), a Toldi estéje (1854), Bolond Istók (1850-73)
• Arany László: A délibábok hőse (1872)

Közepes epika körébe sorolhatóak

• Vörösmarty Mihály: Cserhalom (1825), Tündérvölgy (1826), A Délsziget (1826)
• Garay János: Az obsitos (1843)

A világirodalomban

• Milton: Elveszett Paradicsom (Paradise lost) (1667)
• Byron: Childe Harold (1812)
• Puskin: Anyegin (1823-1831)

Források

• Enciklopédia Fazekas
• Kislexikon
• Feladatsor a Sulineten

Külső hivatkozások

• Feladatsor a Sulineten
• Petőfi elbeszélő költeményei

Kapcsolódó szócikkek

Nézd meg az elbeszélő költemény címszót a Wikiszótárban!

Képgaléria

• Fazekas Mihály
  Fazekas Mihály
• 
  Vörösmarty Mihály
• 
  Petőfi Sándor
• 
  Arany János

]]