„Appius Claudius Pulcher (Kr. e. 143)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Forrás: Bot: Consul sablon - paraméterbe rendezés |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: uk:Аппій Клавдій Пульхр (консул 143 роки до н. е.) |
||
41. sor: | 41. sor: | ||
[[ru:Аппий Клавдий Пульхр (консул 143 года до н. э.)]] |
[[ru:Аппий Клавдий Пульхр (консул 143 года до н. э.)]] |
||
[[sh:Apije Klaudije Pulher (konzul 143. pne.)]] |
[[sh:Apije Klaudije Pulher (konzul 143. pne.)]] |
||
[[uk:Аппій Клавдій Пульхр (консул 143 роки до н. е.)]] |
A lap 2011. október 13., 09:13-kori változata
Appius Claudius Pulcher (? – Kr. e. 133) római politikus, a patrícius Claudiusok nemzetségének tagja, a Kr. e. 185-ben consuli rangot viselő Appius Claudius Pulcher fia volt.
Kr. e. 143-ban consul volt, és dicsvágyból megtámadta az alpesi salassusokat. Először vereséget szenvedett, majd a Sibylla-könyv útmutatása alapján diadalt aratott. Rómába visszatérve megtagadták tőle a triumphust, mire ő saját költségen rendezett diadalmenetet. Ezt az egyik néptribunus megpróbálta megakadályozni, ám Pulcher Claudia nevű lánya, a Vesta-szűz megakadályozta, hogy lerángassa quadrigájáról. A következő évben sikertelenül jelöltette magát censornak, de később, valószínűleg Kr. e. 136-ben elnyerte a hivatalt Quintus Fulvius Nobilior kollégájaként.
Tiberius Gracchushoz adta feleségül egyik lányát, és Kr. e. 133-ban vejével és annak fivérével, Caius Gracchusszal együtt tagja volt a háromtagú földosztó bizottságnak. A néppártiak főellenségével, Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanusszal személyes ellenségeskedésben állt. Röviddel Tiberius Kr. e. 133-ban bekövetkezett halálát követően hunyt el.
Appius nevű fia szintén ifjabb Scipio ellenfele volt.
Forrás
- Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith. Boston, C. Little & J. Brown, 1867.
Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D); II. kötet (E–N); III. kötet (O–Z).
Elődei: Servius Sulpicius Galba és Lucius Aurelius Cotta |
|
Utódai: Lucius Caecilius Metellus Calvus és Quintus Fabius Maximus Servilianus |