„Kék Duna keringő” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
wikisítendő! |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{nincs bevezető}}{{lektor}}{{forma}} |
|||
ifj. Johann Strauss leghíresebb műve,a történelem eddig legtartósabb sikerű tánczenéje. Strauss a Wiener Männergesang-Verein, a Bécsi Férfidalárda megrendelésére és a dalosok házipoétájának, a rendőrhivatalnok Josef Weilnek a szövegére komponálta a valcert. Eredeti címe: An der Schönen blaunen Donau. (op.317). Elnevezése abból az osztrák legendából származik, hogy a szerelmesek előtt kék színűnek tűnnek a Duna egyébként szürke hullámai. A zeneszerző a művet 1866-ban komponálta. Első bemutatására 1867 február 13-án került sor Bécsben, ahol mérsékelt sikert aratott. A szerző csalódottan így fakadt ki:"Den Walzer mag der Teufel holen, nur um die Coda tut's mir leid - der hätt' ich einen Erfolg gewünscht." Még ugyanebben az évben Párizsban a Dunauwalzer 25 éves jubileumán az egyesült osztrák-magyar katonazenekarok élén vezénylő szerzőt 15000 főnyi tömeg ünnepelte. A Kék Duna keringő is magán viseli a szerző jellegzetes stílusjegyeit. Strauss keringőire jellemző formális felépítésük (bevezetés, öttagú valcerlánc és kóda), "pikáns" ritmikájuk, választékos dallamviláguk és kitűnő hangszerelésük melyek még Bülow, Wagner és Brahms csodálatát is kivívták. Zenéjében az osztrák néptánc szellemét jellegzetesen bécsi fogalmazásban érvényesítette, bizonyos kedélyes könnyűvérűséggel vegyítve, és azt az osztrák népies muzsikálásból megőrzött naturalisztikus hangszereléssel párosította. Strauss teremtette meg az úgynevezett táncoperettet, amelyben a tánczene hordozza a teljes színpadi cselekményt. Elődei egyszerű táncsorozatából a keringőegyveleg magasabb formáját fejlesztette ki, a kaleidoszkópszerű valcerciklusokat igen változatosan kezeli: többnyire hangulatos, lassú bevezetéssel kezdi, amelyből aztán pillangóként röppen ki a tánc, mint a napsütés a komor tájból. A kóda, a ciklus lezárása általában újra érinti a jellegzetes motívumokat, az egészet végül a kezdő fővalcer koronázza meg. |
ifj. Johann Strauss leghíresebb műve,a történelem eddig legtartósabb sikerű tánczenéje. Strauss a Wiener Männergesang-Verein, a Bécsi Férfidalárda megrendelésére és a dalosok házipoétájának, a rendőrhivatalnok Josef Weilnek a szövegére komponálta a valcert. Eredeti címe: An der Schönen blaunen Donau. (op.317). Elnevezése abból az osztrák legendából származik, hogy a szerelmesek előtt kék színűnek tűnnek a Duna egyébként szürke hullámai. A zeneszerző a művet 1866-ban komponálta. Első bemutatására 1867 február 13-án került sor Bécsben, ahol mérsékelt sikert aratott. A szerző csalódottan így fakadt ki:"Den Walzer mag der Teufel holen, nur um die Coda tut's mir leid - der hätt' ich einen Erfolg gewünscht." Még ugyanebben az évben Párizsban a Dunauwalzer 25 éves jubileumán az egyesült osztrák-magyar katonazenekarok élén vezénylő szerzőt 15000 főnyi tömeg ünnepelte. A Kék Duna keringő is magán viseli a szerző jellegzetes stílusjegyeit. Strauss keringőire jellemző formális felépítésük (bevezetés, öttagú valcerlánc és kóda), "pikáns" ritmikájuk, választékos dallamviláguk és kitűnő hangszerelésük melyek még Bülow, Wagner és Brahms csodálatát is kivívták. Zenéjében az osztrák néptánc szellemét jellegzetesen bécsi fogalmazásban érvényesítette, bizonyos kedélyes könnyűvérűséggel vegyítve, és azt az osztrák népies muzsikálásból megőrzött naturalisztikus hangszereléssel párosította. Strauss teremtette meg az úgynevezett táncoperettet, amelyben a tánczene hordozza a teljes színpadi cselekményt. Elődei egyszerű táncsorozatából a keringőegyveleg magasabb formáját fejlesztette ki, a kaleidoszkópszerű valcerciklusokat igen változatosan kezeli: többnyire hangulatos, lassú bevezetéssel kezdi, amelyből aztán pillangóként röppen ki a tánc, mint a napsütés a komor tájból. A kóda, a ciklus lezárása általában újra érinti a jellegzetes motívumokat, az egészet végül a kezdő fővalcer koronázza meg. |
||
A lap 2009. június 26., 11:55-kori változata
 |
Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője. Kérjük, , ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján. |
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
ifj. Johann Strauss leghíresebb műve,a történelem eddig legtartósabb sikerű tánczenéje. Strauss a Wiener Männergesang-Verein, a Bécsi Férfidalárda megrendelésére és a dalosok házipoétájának, a rendőrhivatalnok Josef Weilnek a szövegére komponálta a valcert. Eredeti címe: An der Schönen blaunen Donau. (op.317). Elnevezése abból az osztrák legendából származik, hogy a szerelmesek előtt kék színűnek tűnnek a Duna egyébként szürke hullámai. A zeneszerző a művet 1866-ban komponálta. Első bemutatására 1867 február 13-án került sor Bécsben, ahol mérsékelt sikert aratott. A szerző csalódottan így fakadt ki:"Den Walzer mag der Teufel holen, nur um die Coda tut's mir leid - der hätt' ich einen Erfolg gewünscht." Még ugyanebben az évben Párizsban a Dunauwalzer 25 éves jubileumán az egyesült osztrák-magyar katonazenekarok élén vezénylő szerzőt 15000 főnyi tömeg ünnepelte. A Kék Duna keringő is magán viseli a szerző jellegzetes stílusjegyeit. Strauss keringőire jellemző formális felépítésük (bevezetés, öttagú valcerlánc és kóda), "pikáns" ritmikájuk, választékos dallamviláguk és kitűnő hangszerelésük melyek még Bülow, Wagner és Brahms csodálatát is kivívták. Zenéjében az osztrák néptánc szellemét jellegzetesen bécsi fogalmazásban érvényesítette, bizonyos kedélyes könnyűvérűséggel vegyítve, és azt az osztrák népies muzsikálásból megőrzött naturalisztikus hangszereléssel párosította. Strauss teremtette meg az úgynevezett táncoperettet, amelyben a tánczene hordozza a teljes színpadi cselekményt. Elődei egyszerű táncsorozatából a keringőegyveleg magasabb formáját fejlesztette ki, a kaleidoszkópszerű valcerciklusokat igen változatosan kezeli: többnyire hangulatos, lassú bevezetéssel kezdi, amelyből aztán pillangóként röppen ki a tánc, mint a napsütés a komor tájból. A kóda, a ciklus lezárása általában újra érinti a jellegzetes motívumokat, az egészet végül a kezdő fővalcer koronázza meg.
Források
Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei Lexikon III. kötet Zeneműkiadó Vállalat Budapest 1965
Darvas Gábor: Zenei Minilexikon Zeneműkiadó Vállalat Budapest 1974