„Kleiszthenész” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
kici kuki nic pina de hgy lenni kici kuki lenni hatalmasa kigyo |
|||
{{Személy infobox |
{{Személy infobox |
||
|név= |
|név= |
||
|kép=Cleisthenes.jpg |
|kép=Cleisthenes.jpg |
A lap 2023. november 26., 21:39-kori változata
kici kuki nic pina de hgy lenni kici kuki lenni hatalmasa kigyo
Kleiszthenész | |
Kleiszthenész | |
Született | klasszikus Athén |
Elhunyt | i. e. 1. évezred klasszikus Athén |
Állampolgársága | athéni |
Szülei | Agariste of Sicyon Megacles II |
Foglalkozása | politikus |
Tisztsége | eponymous archon (i. e. 524 – i. e. 523) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kleiszthenész témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kleiszthenész (görögül: Κλεισθένης) arisztokrata származású athéni politikus a Kr. e. 6. században. Reformjai teremtették meg az athéni demokrácia alapjait.
Származása és élete a demokrácia előtt
Az Alkmaiónida családból, Athén legjelentősebb arisztokrata nemzetségéből származott. Hippiasz türannisza idején (Kr. e.
508 ) arkhónná választották. Hipparkhosz meggyilkolása után valószínűleg száműzetésbe kényszerült (Kr. e. 514). Több fegyveres hazatérési kísérlete kudarcba fulladt, de Kr. e. 510-ben spártai segítséggel (I. Kleomenész támogatásával) visszatért Athénba. Mivel a spártaiak mégsem őt juttatták hatalomra, újból elmenekült. Következő hazatérésekor Iszagorasz ellenében, Szolón és Peiszisztratosz reformjai melletti állásfoglalásával megnyeri az athéni népet és demokratikus reformokat vezet be, melyekről Hérodotosz így írt: „Kleiszthenész megteremtette Athénben a demokráciát.” Reformjai lezárták a Szolón által megkezdett politikai forradalmat, törvényeivel megszüntette a nemzetségi előjogok összes maradványait. kici kuki nic pina nem lenni kici lenni hatalmas kigyo
Kleiszthenész reformjai
A demokrácia széles körű jogokat biztosító politikai rendszer a teljes jogú athéni polgárok számára. Kleiszthenész reformjainak célja pontosan az volt, hogy Athén minden szabad állampolgárát azonos jogok (iszonómia) illessék meg. Ennek érdekében Kleiszthenész 10 phülére osztotta az Attikai-félszigetet mégpedig oly módon, hogy mindegyik phülé városra, belső területre és tengerparti vidékre (trittüszre) tagolódott. Minden trittüsz községekből (démoszból) állt. A phüléket a trittüszökből sorsolással állították össze. Kr. e. 508-ban így létrejött egy olyan intézményrendszer, amelynek a legfontosabb intézménye a népgyűlés (ekklészia) volt. A népgyűlés dönt a háború és béke kérdéséről, adók kivetéséről, államszerződésekről, és választja vagy sorsolja a tisztségviselőket. A második intézmény a bíróság (héliaia). 6000 főből áll, tagjait a népgyűlés évente sorsolja. Bizottságokra osztva döntenek. A harmadik intézmény az ötszázak tanácsa (bulé), melybe minden phülé 50 tagot küldhet. Tagjait a népgyűlés sorsolja. Végrehajtó testület, mely gondoskodik a törvények végrehajtásáról, ellenőrzi a tisztségviselőket, törvény-előkészítő szerepe is van és kisebb jelentőségű ügyekben dönthetnek is. Az ötszázak tanácsa, a phüléknek megfelelően tíz prütaneiára oszlik; mindegyikük az év egy tized részén (36 napig) alkotja az ügyvezető tanácsot, melynek tagjai maguk közül naponta elnököt (prütaniszt) választanak. A negyedik intézmény a sztratégosz. Phülénként egy hadvezért választ a népgyűlés. Az ötödik intézmény az arkhónok intézménye, mely Kr. e. 508-ban még választott hivatal, később azonban tagjait sorsolják. Fő feladatuk a tisztségviselők ellenőrzése és bíráskodás politikai ügyekben. A hadseregben a hierarchikus vezetés csúcsát az arkhón polemarkhosz jelentette, akinek az alárendeltségébe tartoztak a sztratégoszok. A hatodik intézmény az areioszpagosz, mely a volt arkhónokból tevődik össze. Fő feladata a törvényesség ellenőrzése, és a tisztségviselők felügyelése. Kleiszthenész a zsarnokság bevezetését a cserépszavazással kívánta megakadályozni. Ha valakiről a polgárok úgy vélték, hogy zsarnokságra tör, cserépszavazással tíz évre elűzhették Athénból.
A reformok következménye
Azáltal, hogy a hatalom birtokosa a népgyűlés lett, az athéni nép önmagát kormányozta. A népgyűlés hatalmát nem csorbította az sem, hogy Kleiszthenész meghagyta az Areioszpagosz tanácsának azt a jogát, hogy a tisztviselőket ellenőrizze, és politikai ügyekben bíráskodjék. Az athéni polgárok így nemcsak szabadok, de lényegében politikailag egyenjogúak is lettek. Ebből az arisztokráciát sem zárták ki, ellenkezőleg: ami eddig csak az arisztokráciát illette meg, azt most minden szabad polgárra kiterjesztették.
Jegyzetek
- ↑ Enciclopedia Treccani (olasz nyelven). Institute of the Italian Encyclopaedia, 1929. (Hozzáférés: 2017. december 15.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (brit angol nyelven). Encyclopædia Britannica Inc.
- ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár
Források
- Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 127. o. ISBN 963-9257-04-4
- Csató Tamás et al.: Egyetemes történelmi kronológia az őstörténettől 1977-ig. Budapest: Tankönyvkiadó. 1981. ISBN 963-17-5523-1
- SH Atlasz: Világtörténelem. 1992, Springer Hungarica, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 7922 471
- Dr. Gyapai Gábor – Dr. Ritoók Zsigmond: Történelem a középiskola I. osztálya számára. 1978, Nemzeti Tankönyvkiadó, ISBN 963-18-7984-4
- Az emberiség krónikája. Officina Nova Kiadó 1984. ISBN 963-78-3560-1