Speakeasy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A New York-i 21 Club 2006-ban, amely egykor speakeasy volt
A Waldorf Astoria Hotels szállodalánchoz tartozó Arizona Biltmore Hotelben a szesztilalom idején annak egyik termében, a Mystery Roomban működött egy speakeasy

A speakeasy (szintén használják a blind pig vagy blind tiger kifejezést is) alatt az USA-ban a szesztilalom idején (1920–1933, egyes államokban tovább) működtetett titkos alkoholmérést értik, ill. a jelenlegi retro bárokat, melyek az egykori speakeasy-k hangulatát idézik. Ebben az időszakban az alkohol tartalmú italok eladása, előállítása, szállítása is tiltott volt az Egyesült Államok teljes területén.[1] Ezek a szesztilalom végével teljesen felszámolódtak, majd a 2000-es évek elejétől indult a stílusukat utánzó klubok megjelenése.[2]

Eredetileg szlengkifejezés volt, melynek jelentése többek között hangtompítós puska, ill. parittya is volt,[3] habár az 1823-as brit szlengszótárban már „csempészház” jelentéssel utalnak rá. Az USA-ban az 1880-as években jelenik meg, egy 1889. március 21-i, Pittsburgh régiójába tartozó újságban „engedély nélküli szalon”-ként említik.[4] Valószínűleg azért nevezték speakeasy-nek, mivel ezeken a nyilvános helyeken visszafogottabban kellett szórakozniuk, nehogy a szomszédok a rendőröket riasszák, vagy a hatóságok figyelmét felkeltsék.[5][6][7]

Története[szerkesztés]

Habár a speakeasy-k illegálisak voltak, mégis több közülük igen népszerűvé vált a szesztilalom alatt. Némelyiket szervezett bűnözők működtették. Még ha a rendőrség, vagy a szesztilalom mellett működő hatóságok ügynökei gyakran razziáztak is, és le is tartóztattak egy-egy tulajdonost, ennek ellenére jövedelmező volt és virágzott az üzlet. A speakeasy-k gyorsan az amerikai kultúra részévé váltak, ahogy a különböző etnikumúak, fehérek, feketék közösen töltötték ezekben idejüket.[8]

Egy másik változás volt a nők nagyobb mérvű jelenléte. Sok vállalkozás úgy alakította át titkos alkoholméréssel is foglalkozó klubját, hogy azt a nők számára is vonzóvá tette.[9] Sőt nők is fektettek be ezekbe a vállalkozásokba. Az amerikai színésznő, Texas Guinan a szesztilalom időszakában több speakeasy-t is nyitott, mint pl. a 300 Club és az El Fey.[10]

Flapperek(wd) és kísérőik várakoznak egy speakeasy, a Krazy Kat Klub nyitására 1921-ben

Ezek a klubok és a kultúra kölcsönhatásban is álltak egymással, a speakeasy fókuszponttá vált. Habár még a filmeken sem volt szabad az alkoholfogyasztást mutatni, az mégis megtörtént, az Our Dancing Daughters c. film egyik jelenetében Joan Crawford az asztalon egy speakeasy-ben táncol.[11] Az italok gyakran gyenge minőségűek voltak, rum vagy olcsó likőr, ezek kezdték kiszorítani a 19. századi "klasszikus" koktélokat, habár a tulajdonos ízlése szerint az egész egyszerű italoktól a rendkívül színvonalasig terjedhetett a skála.[12][13]

A Mayflower Club, egy felkapott speakeasy Washington, D.C.-ben működött ebben az épületben (2008)

Méretüket tekintve különbözőek voltak, kezdetben viszonylag kis helységek, szórakoztató lehetőség nélkül, akár egy üveggel és két székkel is működhetett egy speakeasy,[14] majd fokozatosan egyre nagyobbá nőttek. A New York-i 21 Club az egyik leghíresebb speakeasy volt, Charlie Berns és Jack Kriendler hálózatában működött, és egészen 2020-ig. A 21 Club speciálisnak számított radar-rendszerével, azaz a portás ha veszélyt észlelt, jelezte a klub belsejébe, ahol egy szerkezet segítségével normális helyszínné alakították át.[15] New Yorkban a The Bath Club, hogy egyedivé váljon, zenészeket is alkalmazott, majd ez hamar elterjedt az egész speakeasy üzletágban.[16]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "Speakeasy". Merriam-Webster.
  2. Felten, Eric. „Speakeasies With a Twist”, The Wall Street Journal, 2007. április 14.. [2020. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2022. január 1.) 
  3. András T. László, Kövecses Zoltán. Angol-magyar szlengszótár. Maecenas Könyvkiadó (1991). ISBN 963 7425 55 1. Hozzáférés ideje: 2023. február 4. 
  4. State Notes”, Harrisburg Independent , 1889. március 21., 1. oldal 
  5. Funderburg, J. Anne. Bootleggers and Beer Barons of the Prohibition Era. Jefferson, NC: McFarland & Company, 36. o. (2014). ISBN 978-0-7864-7961-0 
  6. Bill Toland. „Prohibition ended 80 years ago today, but the dry movement never worked here”, Pittsburgh Post-Gazette, 2013. december 4. 
  7. Small, Andrew: The Secret Lives of Speakeasies – CityLab. Pocket , 2017. április 19. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
  8. Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. ISBN 9781439171691, p. 212
  9. Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 211
  10. Sismodo, Christine. America Walks Into a Bar. New York: Oxford University Press, 2011. p. 220
  11. Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 213
  12. Shay, "Ten Best Cocktails of 1934", Esquire Vol. 2, December 1934, p. 40.
  13. Grimes, "Bar, What Bar?", The New York Times, June 2, 2009.
  14. Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 208.
  15. Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. pp. 208–209.
  16. Okrent, Daniel. Last Call: The Rise and Fall of Prohibition. New York: Scribner, 2010. p. 209

További információk[szerkesztés]

  • Loretta Britten & Paul Math (szerk.): The Jazz Age – The 20s, Time-Life Books, (Our American Century), New York, 1998, ISBN 0-7835-5509-1, (eredeti: Bishop Books Inc., New York, 1969)
  • Gordon Kahn & Al Hirschfeld: The Speakeasies of 1932, Glenn Young Books, New York, 2003, ISBN 1-55783-518-7
  • Thomas Streissguth: The Roaring Twenties – An Eyewitness History, Facts on File Library of American History, Washington DC, 2001, helytelen ISBN kód: 978-0-8160-6423-0

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • USA USA-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap