Soproni Horváth József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Soproni Horváth József
Született 1891. március 2.
Kemenesszentpéter
Elhunyt 1961. április 22. (70 évesen)
Sopron
Foglalkozása festőművész

Soproni Horváth József (Kemenesszentpéter, 1891. március 2.Sopron, 1961. április 22.) magyar festő.

József Soproni Horváth szobra Sopronban

Pályája[szerkesztés]

1910-től 1914-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, 1914-től 1916-ig Nagybányán tanult. Mesterei Hegedűs László, Révész Imre, Edvi Illés Aladár, Réti István, Thorma János voltak. 1920-tól rajztanárként dolgozott Sopronban, egészen haláláig. A város érzékeny, közösségi polgára volt.

Számos akvarellt készített, a műfaj egyik kiváló mestere. 1921-től kiállító művész, elnyerte többek között 1921-ben az Eszterházy-díjat, 1929-ben a Halmos-díjat, 1934-ben a Rökk-díjat, 1936-ban és 1939-ben a Balló Ede-díjat. 1939-ben megkapta Sopron város aranyérmét, majd 1954-ben Munkácsy-díjjal jutalmazták munkásságát.

Sopronban önálló és gyűjteményes emlékkiállítást is rendeztek műveiből, de még életében gyakorta állított ki dunántúli csoportos tárlatokon, és Londonban is. 1961 óta Sopronban állandó emlékkiállítása van, 1987-ben és 1998-ban válogatott albumot jelentettek meg műveiből.

Fő érdeme, hogy munkásságával a vízfestést az olajfestészettel egyenrangúvá emelte. Témáit mély emberi érzések kifejezése jellemzi, technikájában pedig igyekezett átszellemesíteni az anyagot. Hírnévre elsősorban akt- és zsánerképeivel tett szert, bár minden műfajban kitűnt.

Hagyatékából özvegye emlékmúzeumot hozott létre, ez a soproni Caesar házban található. A kiállítás termeiben zajlott az 1681. évi főrendiházi nádorválasztó országgyűlés

Források[szerkesztés]