Skelton-gleccser
| Skelton-gleccser | |
 | |
| A Skelton-gleccser térképszelvénye | |
| Ország |  Antarktika |
| Régió | Ross Dependency |
| Hossz | 62 km |
| Végződés | Ross-selfjég |
| Elhelyezkedése | |
 Skelton-gleccser
Pozíció az Antarktisz térképén
| |
 d. sz. 78° 35′ 00″, k. h. 161° 30′ 00″Koordináták: d. sz. 78° 35′ 00″, k. h. 161° 30′ 00″ | |
A Skelton-gleccser az Antarktika egyik nagy gleccsere. A gleccser a Sarki-fennsíkon ered a Viktória-föld déli részén és a Hillary-parton található Skelton-öbölnél csatlakozik a Ross-selfjégbe. A 62 kilométer hosszú, lassú folyású gleccser az antarktiszi jégpajzsban egy vályút képzett, melynek legmélyebb pontja helyenként több, mint 1000 méterrel a tengerszint alatt van. A gleccser legnagyobb ismert jégvastagsága 1450 méter. Keleti oldalát helyenként egy keselykő-szerű metamorf és metavulkanikus kőzetekből álló sáv borítja.[1][2]
A gleccsert a nemzetközösségi transzantarktiszi expedíció (1956–1958) Edmund Hillary által vezetett új-zélandi csoportja nevezte el a Skelton-öböl után.[3] Reginald W. Skelton hadnagy (1872–1965) Robert Falcon Scott Discovery-expedíciójának vezető hajómérnöke volt. Hillary csapata a Skelton-gleccseren keresztül talált utat a Sarki-fennsík felé, ahol az expedíció Vivian Fuchs vezette átkelő csapata részére depókat létesített, az átkelés segítésére.[4] Szintén a Skelton-gleccseren át vezetett a négyhónapos, 2400 kilométeres Victoria Land Traverse-expedíció (1959–1960) útvonala, melynek során részletesen feltérképezték a Viktória-föld belső területeit.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Rafferty – Glaciers 135. oldal
- ↑ Rafferty – Glaciers 230. oldal
- ↑ GNIS: Skelton Glacier. U.S. Geological Survey Geographic Names Information System. [2021. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Antarctica – Great Stories From The Frozen Continent (angol nyelven). Reader's Digest, 269. o. (1985). ISBN 0-949819-64-6. Hozzáférés ideje: 2022. december 22.
- ↑ John G. Weihaupt (1960. január 1.). „Victoria Land Traverse, Antarctica, 1959-1960”. Arctic – Journal of the Arctic Institute of North America 13 (2), 135–136. o. DOI:https://doi.org/10.14430/arctic3694. (Hozzáférés: 2022. december 22.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Rafferty – Glaciers: szerk.: John P. Rafferty: Glaciers, sea ice and ice formation (angol nyelven). Britannica Educational Publishing & Rosen Educational Services (2011). ISBN 978-1-61530-119-5. Hozzáférés ideje: 2022. december 22.
