Sicalis uropigyalis
Sicalis uropigyalis | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Sicalis uropigyalis (d'Orbigny & Lafresnaye, 1837) | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Sicalis uropigyalis témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sicalis uropigyalis témájú kategóriát. |
A Sicalis uropigyalis a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Alcide d’Orbigny és Frédéric de Lafresnaye írták le 1837-ben, az Emberiza nembe Emberiza uropigyalis néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Sicalis uropigyalis connectens (Chapman, 1919)
- Sicalis uropigyalis sharpei (von Berlepsch & Stolzmann, 1894)
- Sicalis uropigyalis uropigyalis (d'Orbigny & Lafresnaye, 1837)[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Dél-Amerikában, Argentína, Bolívia, Chile és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi fűves puszták, sziklás környezetben. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testtömege 14 gramm.[5]
Életmódja[szerkesztés]
Kevés az információ, valószínűleg magvakkal táplálkozik, de ízeltlábúakat is fogyaszt.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 24.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 24.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 24.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. augusztus 13.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 24.)