Ugrás a tartalomhoz

Shetlandi póni

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Shetlandi póni
Származási hely Shetland-szigetek
VérmérsékletHidegvérű
SzínMinden színben megengedett. A leggyakoribb ősi szín a fekete, lehetőleg jegytelen formában, de sok a szürke, a pej, a sötétpej
TestfelépítésJól záródó testfelépítés
JellemzőkDús sörény és szőrzet jellemzi,
Marmagasság„A” csoport 87–107 cm bottal mérve
„B” csoport 86 cm alatt
FejformaKicsi, jól formált arányos fej
EredeteNormannok előtti idők
ÉlettereHegyvidék
HasznosításaBányaló, málhahordó ló, fogatló, hobbiló
Weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Shetlandi póni témájú médiaállományokat.

A shetlandi póni vagy Shetland-póni Európa egyik legősibb lófajtája, a Shetland-szigetekről származik. A szigeteken a Golf-áram teremtette óceáni klíma van, viszont a talaj köves, a növényzet nagyon szegényes a klíma zord. A shetlandi póni típusát ezek a természeti körülmények formálták, és így egy egyedi jellegzetességekkel bíró fajta alakult ki.

Története

[szerkesztés]

Feltételezik, hogy a szigetekre az ember közvetítésével kerültek be a lovak és nagyon valószínű, hogy a shetlandi pónik az Észak-Skóciában élő törpenövésű póniktól származnak. Az biztosnak vehető, hogy a normannok előtti időben a szigeteken a lovak már előfordultak.

Kezdetben a póniknak a szigetvilágon túl nem volt jelentősége. Az 1800-as évek elejéig a vadlovak módjára szaporodtak, majd ezt követően indult meg tervszerű tenyésztésük.

Az első „Shetland Pony Stud Book Society” 1890-ben jelent meg.[1] Tenyésztő szervezete a The Shetland Pony Stud Book Society (Shetland House, Scotland 22 York Place, Perth PHZ8EH). Nálunk a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete a fajta fenntartója.[2] Szinte minden országban van elismert tenyésztő szervezete.

Jellemzői

[szerkesztés]

Összbenyomás alapján a shetlandi póninak két típusát különítjük el. Az eredeti típus a George Vane-Tempest, Londonderry 5. márkija által 1870-1873 között alapított ménesből származó pónik képezik számos fajtatiszta tenyészet alapját a világon. Ez a shetlandi póni változat jellegét figyelembe véve a hidegvérű lóhoz áll közel. Testfelépítésében kifejezetten digesztívusz anyagcsere típusú.

Mély és széles törzs, igen öblös mellkasméret, nagyon terjedelmes far, jól záródó testfelépítés jellemző rá. A másik típus minden jellegében könnyebb, kisebb szárkörméretet mutató, úgynevezett sport típusú shetlandi póni. A shetlandi póninak kicsi, jól formázott, arányos feje van, amelyik a születést követően kifejezetten csukafejet mutat. Idős állaton sem lehet burkolt. Homloka széles, a fején apró füleket hord. Szemei nagyok, barátságosak, okosságot és élénk temperamentumot árulnak el.

Nyaka középhosszú, középmagasan, vagy alacsonyan illesztett. Marja a rárakodó izom- és kötőszövettől alacsonynak látszik. Háta, ágyéka rövid, ennek megfelelően nagyon erős. Fara jól izmolt, nagy terjedelmű, teljesítmény centrikusságát mutatja a fajtának.

A pónik alapját a lábak képezik. A szabályos állású mellső lábak, az izmos felkar széles lábtő, száraz rövid szár a shetlandi póninál is természetesen megkívánható küllemi tulajdonságok. A hátsó lábakra a szabályosságon túl jellemző az izmos konc, a széles jól képzett csánk, száraz, tiszta hátulsó szár.

A shetlandi póni ismertető jegyei, közé tartózik a rendkívül dús sörény-, üstök- és farokszőrzet. A fedőszőrök nyáron aprók és simák, télen sűrűn tömöttek és igencsak hosszúak. (Shetland néven Amerikában is tenyésztenek egy pónifajtát, amelyre a küllemi leírások érvénytelenek).

Méretei

[szerkesztés]

Méretei szerint ismételten két típusát különböztetjük meg a shetlandi póninak. Az amerikai Shetland-póni („B” csoport) és az angol Shetland-póni („A” csoport).

Az „A” csoport jellemző méretei

[szerkesztés]
  • Bottal mért marmagassága: 87-107 centiméter
  • Szalaggal mért marmagassága: 92-112 centiméter
  • Övméret: 135-155 centiméter
  • Szárkörméret: 14-15 centiméter

A „B” csoport jellemző méretei

[szerkesztés]
  • Bottal mért marmagassága: 86 centiméter alatt
  • Övméret: 110-130 centiméter
  • Szárkörméret: 10-13 centiméter

Színe

[szerkesztés]

A shetlandi póni minden színben megengedett. A leggyakoribb ősi szín a fekete, lehetőleg jegytelen formában, de sok a szürke, a pej, a sötétpej. Tenyésztik fakó színben, sárgában, tarkában, de megtalálható párductarkában is, de ez nem tartozik az eredeti változathoz.

Értékmérő tulajdonságai

[szerkesztés]

A 19. század második felétől nagy számban kerültek Anglia bányáiba, ahol alacsony marmagasságukra tekintettel szívesen alkalmazták bányalovaknak. Egyes becslések szerint a tárnákban évente 5000 kilométert utat tettek meg. Fáradhatatlan fogatló, testtömegéhez viszonyítva feltűnő vonóerejű.

A Shetland-szigeteken kevés a jól kiépített úthálózat ezért a fajta egyedeit főként hátas és málhahordó állatként hasznosították. Felépítésüknél fogva a Shetland-pónik biztos járású hegyi lovak a meredek hegyoldalakon. Nagy teherbírásúak, ezért málháslóként szívesen alkalmazzák őket, bátran és biztonságosan átkelnek a szakadékokon testsúlyuk akár 50%-ával is.

Kisgyermekek ideális első lova, körülbelül 8 éves korig. Méretei és jóindulatú természete miatt a gyermek játszótársa lehet, aki megtanulja mellette a lóval való bánást. A gyermek ülésbiztonságot szerez a shetlandi póni hátán, képessé válhat egy későbbi, felnőttebb lovas passzióra. Hosszú élettartalmú ló, akár 30-35 évig is elélhet. Betegségekkel szemben nagy ellenálló képessége van, gyorsan regenerálódik, a takarmányozással tartással kapcsolatban mérsékelt igényű.

A shetlandi póninál időnként tapasztalt használatbeli problémák soha sem genetikai eredetű, hanem a munkáltatás és a takarmányozás ellentmondásainak következménye.

Elterjedtsége, állománynagysága

[szerkesztés]

A 20. századra a Shetland-póni világszerte elterjedt, állománya a több tízezres nagyságot is eléri. Anglián kívül jelentős Shetland-póni tenyésztő ország még Hollandia, Németország, Ausztria. Magyarországon is népszerű fajta.

Hasznosítása

[szerkesztés]

A 19. században a Shetland-pónit csillevonóként alkalmazták a szénbányákban. Az e célra kitenyésztett pónik feje nagy, meglehetősen csúf formájú volt. Mivel a bányákban ma már nincs rájuk szükség, ez a formai jellegzetesség a tenyésztés során egyre inkább visszafejlődött. Ma már a sziget lakói alkalmazzák földjeiken teherhordó és igavonó állatként, főleg azért, mert testsúlyának akár 50%-át is képes szállítani. Újabban ügetőversenyeken is szerepeltetik, valamint hobbilóként is bevált, mivel a kisgyermekekhez barátságos.

Képek

[szerkesztés]
Shetlandi kiscsikó az anyjával
Jól formázott arányos feje van
Egy átlagos méretű ló mellett jól látszik, hogy milyen kicsi.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The Stud-Book
  2. Póni- és Kisló tenyésztők Országos Egyesülete. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 22.)

Források

[szerkesztés]
  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • A ló- és pónitartás nagykönyve, Békési József (szerkesztésében). Gold Book, 2006. ISBN 9634260020
  • Mihók Sándor, Pataki Balázs: Lófajták. Mezőgazda Kft, 2003. ISBN 9789632864716

További információk

[szerkesztés]
  • Pónik hóban hancúroznak
  • Shetland póni méneskönyv; szerk. Mihók Sándor; Póni- és Kislótenyésztők Országos Egyesülete, Debrecen, 2010–
  • lovas Lovasportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap