Sepsibodoki református templom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Sepsibodoki református templom
Vallás kálvinizmus
Település Sepsibodok
Elhelyezkedése
Sepsibodoki református templom (Románia)
Sepsibodoki református templom
Sepsibodoki református templom
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 57′ 24″, k. h. 25° 51′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 57′ 24″, k. h. 25° 51′ 20″

A középkori eredetű, keletelt sepsibodoki református templom a község központjában áll. Egykor ovális alaprajzú várfallal volt körülvéve, napjainkban falgyűrűjének északi része hiányzik, a többi az évszázadok során alacsonyabb lett. A műemléktemplomtól délnyugatra, középkori eredetű harangtorony emelkedik, amely eredetileg a templomvár kaputornya volt.

A templom története[szerkesztés]

A falu az 1332-es pápai tizedjegyzékben önálló egyházközségként szerepelt Bodok néven. Az 1567-es regestrumban 26 kapuval jegyezték be. A 14. század elején kőből épült román stílusú templomát a 15. században gótikus stílusban átalakították. Dendrokronológiai kutatások szerint födémszerkezetéhez 1526-ban vágták ki a faanyagot, ezzel Sepsiszék legrégebbi szerkezete.[1]

A műemléket 1651-ben Mikó Miklós patronálásával átépítették, akkor készült a déli bejárat kőkerete. Az felújításról a nyugati oromfalon elhelyezett feliratos kőtábla tanúskodik.

Újabb építkezésekre a 18. században került sor, amikor a déli kapu elé barokk portikuszt emeltek. A középkori templomot feltehetően boltozat fedte, amelyet vagy 1651-ben, vagy a 18. századi átalakítások során lebontottak.

A tornyot a gyakori földrengések okozta károk miatt többször javították, a felső részét újra is építették a 18-19. században.

A templom történetével részletesen Orbán Balázs foglalkozott.

A templom leírása[szerkesztés]

A sepsibodoki református templom kelet-nyugati tájolású, 15. századi, támpillérekkel erősített épület.

A műemléktemplom kettős térfűzésű, hajóból és egy keskenyebb, a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyből áll. Az egyenes gerincvonalú épületet nyugaton enyhén kontyolt nyeregtető fedi. A templomfedél gerincéig nyúló nyugati oldalának háromszögű oromzatával egyik legeredetibb középkori emlék.

A hajó nyugati végében lévő bejáratnak két hornyolat közé fogott pálcataggal díszített csúcsíves ajtókerete van. Az ajtónyílás fölött, a nyugati oromfal külső oldalán feliratos kőtábla látható. A nyugati oromfalon található keskeny ablak a karzat megvilágítására szolgál.

A hajó északnyugati és délnyugati sarkán cseréppel fedett kettős vízvetővel ellátott erőteljes támpillérek állnak. A pillérek alsó részén félkörívesen kialakított késő középkori lábazati párkány látható.

A hajó déli oldalán egy későbbi építésű karzatfeljáró található. A déli oldalbejárat elé barokk portikusz épült, középen félköríves záródású vakablakkal ellátott oromfallal.

A templom déli oldalbejáratának szemöldökgyámos ajtókerete van, amelyre később az 1651-es évszámot vésték. Ugyanott kőbe vésett monogram is látható, amely az 1651. évi átépítést támogató Mikó Miklós nevének latin kezdőbetűit örökíti meg.

Az épület déli oldalán nyíló ablakok a korábbiak átalakításából származnak. A szentély keleti zárófalán egy kisebb, félköríves záródású ablak látható, amely a szószékfeljárót világítja meg. Az északi fal ablakai a barokk átépítéskor készültek, az ott látható gyámok elhelyezése megegyezik a déli oldal támpilléreinek felosztásával.

A 21 méter hosszú, 11 méter széles tágas templombelső hajó-szentély részre oszlik. A szentély belül szabálytalan félkör alakú, külső oldalain pedig szabályosan, a nyolcszög három szögével záródik.

A szentély belső, északi oldalfalán a befalazott sekrestyeajtó kerete, valamint az ajtókeret kőből faragott lábazatának egy része is látható. A déli oldalon álló gótikus ablakok körvonalai a későbbi befalazás ellenére is láthatók, a többi gótikus ablak nyílását utólag átépítették.

A templom belső terét felül egyszerű, lapos, festett csillagokkal díszített mennyezet zárja le. A hajót a szentélytől elválasztó diadalív hiányzik. A sekrestyeajtót szemöldökgyámos, szedettélű faragvány keretezi.

A kegytárgyak közül említésre méltó az 1755-ből származó, késő reneszánsz fedeles kehely.

A déli bejárat kőtábláján a Mikó címer felett 1686-os évszámmal a Példabeszéd néhány sora olvasható:

„Prober; XV.V.V.Z. Aki el vonsza magát az tanítástól meg utalyja az eö lelkit."

Az északi falba beépített kőlapon pedig egy 1851-es feljegyzés áll a gr. Mikó Imre költségéből történt javítások emlékére.

A templom tornya és várfala[szerkesztés]

A vártemplomot ovális alakú, északi felén hiányos kőfal övezi, amelynek délnyugati felén egykor kaputorony állt.

A terméskőből, keskeny alapokra felrakott várfal eredeti állapotában magasabb lehetett. Építésére valószínűleg a templom 15. századi átalakítása idején került sor. Északi oldalát utólag lebontották, a többi részét letörpítették.

A templomot övező védőrendszer 1 méter vastagságú fala az udvarszinttől mérve megközelítőleg 1 méter magas, kívülről helyenként a 2,50-3,00 méter magasságot is eléri. Déli oldalát három zömök támpillér erősíti. A falon hiányoznak a lőrések és a szuroköntő nyílások, amelyek valószínűleg egykor a felső részén, az időközben lebontott mellvéden kaptak helyet.

A nyugati oldalon nyíló bejárat felé vastag falú torony emelkedik, amelynek földszinti része az első övpárkányig 15. századi, az ezt követő falrész már az újabb átépítés eredménye. Utólagos hozzátoldások a várfal külső oldala mentén sorakozó alacsony támpillérek is. A torony, amely egykor a kapu védelmére épült, sorozatos átépítésen, magasításon esett át.

Középkori eredetűnek ma csupán az 1,30 méter falvastagságú kapualj látszik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Rédai Attila: Mítoszromboló évgyűrűk: dendrokronológiai kutatások Erdélyben (magyar nyelven). liget.ro, 2017. június 28. (Hozzáférés: 2017. június 30.)

Források[szerkesztés]

  • Orbán Balázs: A Székelyföld leírása 2. kötet. Békéscsaba, 1982.
  • Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok. Budapest, 1995.
  • Tüdős S. Kinga: Erdélyi védőrendszerek a XV-XVIII. században. Budapest, 1995.
  • Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996.
  • Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.
  • Karczag Ákos: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2010.

Külső hivatkozások[szerkesztés]