Schmidt-féle rovarcsípés-erősségek
A Schmidt-féle rovarcsípés-erősségek, fájdalomskála amely megbecsüli a rovarok, hártyásszárnyúak szúrása vagy csípése okozta relatív fájdalmat. A skálát elsősorban Justin Orvel Schmidt (1947-) amerikai rovarász dolgozta ki. Megjelent számos cikke a témában, és azt állította, hogy a legtöbb darázs meg is csípte munkája közben.
Fájdalomskála
Az eredeti mű 1983-ban egy kísérlet volt arra, hogy rendszerbe foglalja és összehasonlítsa a rovarcsípések hemolitikus tulajdonságait. A skála 0-4 közötti értékekre van osztva, ahol a 4-es a legélesebb fájdalmat jelöli. Három faj csípése sorolható a skála legmagasabb fájdalom-szintjére. Európában előforduló és az egyik legveszélyesebbnek tartott csípés a lódarázsé. Ez a skálán csak 2-es fokozatot kapott.
| Fájdalomszint | Fájdalom | Rovar |
|---|---|---|
| 0 | Nincs hatással az emberre | |
| 1.0 | Mérsékelt, enyhe, átmeneti | |
| 1.2 | Éles, hirtelen, nem hosszantartó | tűzhangyák |
| 1.8 | Szúró, éles fájdalom, lassan múló | Myrmicinae |
| 2.0 | Erős, viszonylag hosszú ideig tartó | osztrák darázs, fehérarcú lódarázs |
| 2.x | Mint egy fellángoló gyufaszál a bőrön | lódarázs |
| 3.0 | Maró, égő, kegyetlen | déli papírdarázs, floridai aratóhangya |
| 4.0 | Tiszta, heves, pisztolylövésre emlékeztető fájdalom | 24 órás hangya, tarantulaölő darázs, harcos darázs |
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Schmidts smärtindex című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.