Schmidt-féle rovarcsípés-erősségek
A Schmidt-féle rovarcsípés-erősségek olyan fájdalomskála, amely a rovarok, hártyásszárnyúak szúrása vagy csípése okozta relatív fájdalmat becsüli meg. A skálát elsősorban Justin Orvel Schmidt (1947–) amerikai rovarász dolgozta ki, akinek számos cikke megjelent a témában (állítása szerint a legtöbb darázs meg is csípte munkája közben).
Fájdalomskála[szerkesztés]
Az eredeti mű 1983-ban egy kísérlet volt arra, hogy rendszerbe foglalja és összehasonlítsa a rovarcsípések hemolitikus tulajdonságait. A skála 0–4 közötti értékekre van osztva, ahol a 4-es a legélesebb fájdalmat jelöli. Három faj csípése sorolható a skála legmagasabb fájdalom-szintjére. Az Európában előforduló és az egyik legveszélyesebbnek tartott csípés a lódarázsé. Ez a skálán csak 2-es fokozatot kapott.
| Fájdalom- szint |
Fájdalom | Rovar |
|---|---|---|
| 0 | Nincs hatással az emberre | |
| 1,0 | Mérsékelt, enyhe, átmeneti | |
| 1,2 | Éles, hirtelen, nem hosszan tartó | tűzhangyák |
| 1,8 | Szúró, éles fájdalom, lassan múló | bütyköshangyák (Myrmicinae) |
| 2,0 | Erős, viszonylag hosszú ideig tartó | darazsak, méhek fehérarcú lódarázs (Dolichovespula maculata) |
| 2,x | Mint egy fellángoló gyufaszál a bőrön | lódarázs |
| 3,0 | Maró, égő, kegyetlen | déli papírdarázs, floridai aratóhangya |
| 4,0 | Tiszta, heves, pisztolylövésre emlékeztető fájdalom | trópusi bikahangya, tarantulaölő darázs, harcos darázs |
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Schmidts smärtindex című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.