Schömer Ferenc (1859–1925)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schömer Ferenc
Született1859. február 1.
Bábolna
Elhunyt1925. április 10. (66 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaSkarpil Mária Anna
Wilcke Ilona Rozália
(h. 1901–1925)
GyermekeiSchőmer Ervin
Foglalkozásaépítész
IskoláiBécsi Egyetem
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeFarkasréti temető (21/4-1-118)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Schömer Ferenc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Idősebb Schömer Ferenc (Bábolna, 1859. február 1.[3]Budapest, 1925. április 10.)[4] magyar építész, ifjabb Schömer Ferenc (1885–1965) és Schőmer Ervin (1908–1982) építészmérnökök édesapja.

Élete[szerkesztés]

Schömer Márton építőmester és Peltzmann Johanna második fiaként született. A Bécsi Egyetemen tanult, ahol Friedrich von Schmid tanítványaként ismerték. Már ekkor részt vett kisebb kivitelezési munkálatokban. 1887 táján költözhetett Budapestre. Részt vett az Erzsébetvárosi templom és az Országház építési munkálataiban. 1902-ben önálló építészeti irodát nyitott, és mintegy két évtizeden át számos épületet tervezett. Halálát szívszélhűdés okozta.

Családja[szerkesztés]

Első felesége Skarpil Mária Anna (1853–?) volt, akitől három gyermeke született, köztük ifjabb Schömer Ferenc (1885–1965) is, aki neves építész volt a maga korában. 1901. július 23-án Budapesten nőül vette Wilcke Ilona Rozáliát (1873–1945).[5] Tőle született Schőmer Ervin (1908–1982), későbbi építészmérnök.

Ismert épületei[szerkesztés]

Meg nem valósult pályázatai[szerkesztés]

Képtár[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]