Savo-szigeti tengeri csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Savo-szigeti tengeri csata
A süllyedő USS Quincy nehézcirkáló a japán cirkálók keresőreflektorainak fényében.
A süllyedő USS Quincy nehézcirkáló a japán cirkálók keresőreflektorainak fényében.

Konfliktus Második világháború
Időpont 1942. augusztus 9.
Helyszín Salamon-szigetek
Eredmény Japán győzelem
Szemben álló felek
Flag of the United States (1912-1959).svg
Egyesült Államok
Flag of Australia (converted).svg
Ausztrália
Naval Ensign of Japan.svg
Japán Birodalom
Parancsnokok
Richmond K. Turner ellentengernagy, Sir Victor Crutchley ellentengernagyMikava Gunicsi altengernagy
Veszteségek
1077 halott129 halott
d. sz. 9° 08′, k. h. 159° 49′Koordináták: d. sz. 9° 08′, k. h. 159° 49′
A Wikimédia Commons tartalmaz Savo-szigeti tengeri csata témájú médiaállományokat.

A savo-szigeti tengeri csatát az amerikai és a japán haditengerészet vívta a második világháború csendes-óceáni hadszínterén 1942. augusztus 9-én. Az ütközet japán sikerrel ért véget, és hozzájárult a Guadalcanalon harcoló amerikai tengerészgyalogosok elszigeteléséhez.

A japánok[szerkesztés]

Miután az amerikaiak partra szálltak Guadalcanalon, a Csendes-óceán déli részére vezényelt japán 8. Flotta (第八艦隊, Daj-hacsi Kantaj) parancsnoka, Mikava Gunicsi (1888-1981) altengernagy úgy határozott, hogy éjszakai ütközetre különlgesen kiképzett egységeivel megtámadja a szövetségesek szállítóhajóit. Kötelékét öt nehézcirkáló a Takao osztályú zászlóshajó, a Csokai, az Aoba osztályú Aoba és Kinugasza, a Furutaka osztályú Furutaka és Kako, két kis méretű könnyűcirkáló, a Jubari és a Tenriju és egyetlen romboló a Janagi alkotta. Hajói, a szövetségesekkel ellentétben nem rendelkeztek radarberendezéssel. A 8. Flotta augusztus 8-án futott ki Rabaulból. Addig hajóztak dél felé Bougainville keleti partjai mellett, amíg meg nem szaporodtak az amerikai légitámadások. Ezután visszafordultak, majd újabb irányváltásokkal ismét Guadalcanal felé haladtak.[1]

A szövetségesek[szerkesztés]

Az amerikai inváziós erő a Lunga Pointtól keletre szállt partra Guadalcanalon, valamint Tulaginál, egy jó horgonyzóhelynél, nagyjából 22 kilométerre északra. A part Lunga Pointtól nyugatra tart az Esperance-fokig, attól északkeletre helyezkedik el a Savo-sziget. Az amerikai csapatokat eredetileg Frank Jack Fletcher (1885-1973) altengernagy repülőgép-hordozói fedezték, de augusztus 8-án a tengernagy engedélyt kért, hogy visszavonulhasson üzemenyagot vételezni. Este megkapta az engedélyt. A légi fedezet nélkül az inváziós flotta is visszavonulásra készült.[1]

A partraszállát amerikai csapatokat és a hídfőt a tengerről Sir Victor Crutchley (1893-1986) brit ellentengernagy vegyes amerikai-ausztrál hadihajókból álló Task Force 62.2 nevű hajóraja fedezte. A kötelék a következő egységekből állt: a Királyi Ausztrál Haditengerészet (Royal Australian Navy) három cirkálója, köztük a brit County osztály Kent alosztályába tartozó két nehézcirkáló, az HMAS Australia, mint zászlóshajó, az HMAS Canberra, és a brit Leander osztály Perth alosztályába tartozó HMAS Hobart könnyűcirkáló. Továbbá négy amerikai nehézcirkáló, a Northampton osztályú USS Chicago (CA-29), a New Orleans osztályú USS Astoria (CA-34), USS Quincy (CA-39) és USS Vincennes (CA-44), a USS San Juan (CL-54) légvédelmi könnyűcirkáló és 15 romboló. A szövetséges egységek jelentős része azonban nem vett részt közvetlenül a csatában.

Habár az amerikaiak észlelték a közeledő japán hajókat, félreértelmezték céljukat, és úgy gondolták, hogy japán légitámadás várható augusztus 9-én hajnalban. A USS Vincennes nehézcirkáló, a USS Quincy nehézcirkáló és USS Astoria nehézcirkáló észak felé tartott, hogy a Savo- és a Florida-sziget között vegyen fel pozíciót, miközben a Savo-szigettől déli vizeken az ausztrál HMAS Canberra nehézcirkáló és a USS Chicago nehézcirkáló járőrözött.[1]

A csata[szerkesztés]

A japán előrehaladás térképe

Az amerikaiakat váratlanul érte Mikava tengernagy támadása a korai órákban. Felderítő repülőit ugyan éjfélkor megpillantották, de saját gépnek gondolták. A USS Blue (DD-387) és a USS Ralph Talbot (DD-390) rombolók a Savo-szigettől északnyugatra járőröztek, de a japánoknak sikerült elsiklaniuk mellettük hajnali egy órakor, és az Esperance-fok felé tartottak. Fél óra múlva meglátták az HMAS Canberra nehézcirkálót és a USS Chicago-t, és 1.38-kor tüzet nyitottak. Az HMAS Canberra találatot kapott és kigyulladt. Egész éjjel égett, végül egy amerikai torpedó süllyesztette el. A USS Chicago szintén megsérült, de sikerült nyugati irányban elhagynia a csatateret. A japánok ekkor észak felé tartottak, a USS Vincennes, USS Quincy Dőlt szövegés USS Astoria nehézcirkálók felé.[1]

A USS Vincennes-re 1.55-kor bukkantak rá a japánok, és lőni kezdték. A hajó kigyulladt és leállt. A USS Vincennes legalább 57 találatot kapott, és 2.30-kor már nyilvánvalóan süllyedt. Az utolsó tengerész 2.40-kor hagyta el a hajót, amelyet tíz perccel később elnyelt a tenger. A nehézcirkálók sorában a USS Quincy volt a második, és szintén súlyosan megrongálódott a japán tűzben. A japán hajók tüzet nyitottak a USS Astoria nehézcirkálóra is, amely viszonozta azt. Az első négy japán sortűz nem talált, de az ötödik igen. Az Astoria utolsó sortüze eltalálta a Csokai cirkálót, de néhány perc múlva leállt. A tűzoltó brigádok egész éjszaka dolgoztak, miközben a USS Bagley (DD-386) romboló a sebesülteket mentette. A hajót csak délben hagyták el, és 12.15-kor a USS Astoria elsüllyedt. A japánok 2.25-kor beszüntették a tüzet, és visszavonultak északnyugat felé. Menet közben megtámadták, és súlyosan megrongálták a USS Ralph Talbot rombolót. Augusztus 10-én az amerikai S-44 tengeralattjáró elsüllyesztette a Kako nehézcirkálót.[1]

Következmények[szerkesztés]

Az ütközet katasztrofális eredménnyel végződött a szövetségesek számára. Négy nehézcirkálójuk elsüllyedt, egy pedig súlyosan megsérült. A japánoknak viszont nem sikerült fő tervüket végrehajtani, mivel nem tudtak megsemmisíteni egyetlen szállítóhajót sem. Habár a Savo-szigeteki amerikai flotta megsemmisült, Mikava tengernagy, attól tartva, hogy a közelben repülőgéphordozók vannak, nem folytatta az akciót.[1]

Szövetséges hadihajók[szerkesztés]

Amerikai hadihajók[szerkesztés]

Ausztrál hadihajók[szerkesztés]

Japán hadihajók[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]