San Giorgio (Ragusa)
| San Giorgio-katedrális | |
 | |
| A katedrális főhomlokzata | |
| Település | Ragusa |
| Ország |  Olaszország |
| Vallás | keresztény |
| Irányzat | római katolikus |
| Egyházmegye | Ragusai egyházmegye |
| Védőszent | Szent György |
| Névadó | Szent György |
| Építési adatok | |
| Típus | katedrális |
| Stílus | barokk |
| Építés kezdete | 1739 |
| Építés befejezése | 1775 |
| Építész(ek) | Rosario Gagliardi |
| Elhelyezkedése | |
 San Giorgio-katedrális
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 36° 55′ 36″, k. h. 14° 44′ 31″Koordináták: é. sz. 36° 55′ 36″, k. h. 14° 44′ 31″ | |
| A San Giorgio-katedrális hivatalos honlapja | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz San Giorgio-katedrális témájú médiaállományokat. | |
A San Giorgio-katedrális (azaz Szent György) Ragusa Ibla fő temploma.
Története[szerkesztés]
Ragusa Ibla egykori katedrálisa a város keleti végében, a mai Giardino Ibleo (Iblai-kert) területén állt. Az 1693-as földrengésben elpusztult katalán gótikus stílusú templomnak ma csak a portálja áll. A 18. század első felében döntöttek a templom újjáépítéséről az egykori görög-katolikus San Nicola-templom (Szent Miklós) helyén. Az alapkőletételre 1739. június 28-án került sor. Az építkezés vezetését Rosario Gagliardi, notói mesteremberre bízták. A munkálatokat 1744-ben kezdték el és 1775 októberében fejezték be a harangok beszerelésével. A kupola 1820-ban készült el Carmelo Cultrano ragusai mesterember tervei alapján, aki állítólag a párizsi Panthéonról mintázta.
Leírása[szerkesztés]
A katedrális az egyik legszebb és legnagyobb barokk stílusú templom Szicíliában. Ívekkel és oszlopokkal gazdagon díszített homlokzatához egy széles lépcsősor visz fel. A főhomlokzat központi eleme két emeletes harangtorony. A volutákkal díszített két emeleten Szent György, Szent Jakab, Szent Péter és Szent Pál szobrai díszítik. A templom latin kereszt alaprajzú. A főbejáratot növényeket ábrázoló dombormű díszíti. A templombelső latin kereszt alaprajzú. A tartóoszlopok oszlopfőit 1779-1781 között faragták Giambattista Muccio és Giorgio Nobile. A templombelső egyik fő látványossága az 1884-85 között megépült hatalmas orgona.
Források[szerkesztés]
- Grady, Ellen. Sicily, 2006, London: W.W. Norton. ISBN 0393328899
