San Franciscó-i kábelvasút
| San Franciscó-i kábelvasút | |
 | |
 | |
| Adatok | |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Helyszín | San Francisco |
| Típus |
|
| Átadás | 1878 |
| Hálózat hossza | 17,16 km |
| Nyomtávolság | 1067 mm-es nyomtávolság |
| Feszültség | 500 V DC railway electrification |
| Éves forgalom | 7 409 400[1] |
| Üzemeltető | |
| Üzemeltető | San Francisco Municipal Railway |
| Elhelyezkedése | |
 San Franciscó-i kábelvasút
Pozíció az USA térképén
| |
 é. sz. 37° 47′ 44″, ny. h. 122° 24′ 27″Koordináták: é. sz. 37° 47′ 44″, ny. h. 122° 24′ 27″ | |
| A San Franciscó-i kábelvasút weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz San Franciscó-i kábelvasút témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A San Franciscó-i kábelvasút a világ utolsó, még működő kábelvontatású városi tömegközlekedési eszköze. San Francisco egyik legismertebb nevezetessége, része a városi tömegközlekedési hálózatnak, ám többnyire csak a turisták használják. Az eredetileg 23 vonalból álló hálózatból mára mindössze csak három vonal maradt fenn.
Története[szerkesztés]
San Francisco egy tengerparti város, melynek utcái igen meredekek. A városban próbálkoztak lóvasút építésével, ám a nagy lejtők és emelkedők igencsak próbára tették a lovakat. Több baleset is történt a megcsúszó lovak és az elszabaduló kocsik miatt.
A megoldás egy kábelvontatású vasúti rendszer lett, melynek során az erőgépeket fixen telepítették, a sínek középvonalában egy állandóan haladó drótkötél mozog mintegy 15 km/h sebességgel. A síneken közlekedő kocsik ezt a drótkötelet ragadják meg, majd a drótkötél elvontatja a kocsikat a megfelelő helyre. A megállás úgy történik, hogy a kocsi vezetője egyszerűen elengedi a drótkötelet és befékezi a kocsit.
Az első vonal 1873-ban Clay Street Hill Railroad néven indult el. A technológia jól bevált, hiszen 1890-re már 23 vonalból álló hálózat üzemelt a városban.
A fénykor csak rövid ideig tartott, először a villamosok miatt zártak be több vonalat, majd később az autók miatt.
A nagy San Franciscó-i földrengés és tűzvész sem kedvezett a fennmaradásnak. A szinte teljesen elpusztult várost a nulláról kellett ismét felépíteni, melybe a régi és elavultnak számító kötélvasút már nem tartozott bele.
Néhány utca azonban még a villamosoknak is túl meredeknek bizonyult, így három vonal megmaradt. Időközben a rendszer a város védjegyévé és a turisták kedvencévé vált, ezért 60 millió dolláros beruházással 1982–1984 között felújították.
Napjainkban[mikor?] évi 7 millió turista utazik rajta, így hosszútávú fennmaradása biztosnak látszik.
Irodalom[szerkesztés]
- Val Lupiz and Walter Rice (2004). "San Francisco: cable cars are here to stay". Tramways & Urban Transit, October 2004, pp. 376–378. Light Rail Transit Association and Ian Allan Publishing Ltd. ISSN 1460-8324
- Robert Callwell and Walter Rice. Of Cables and Grips: The Cable Cars of San Francisco. Friends of the Cable Car Museum (2000)
- „Cable Railway Edition”, Mining and Scientific Press , 1885. július 18.
Jegyzetek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Cable Car Museum website
- Cable Cars Információk a hivatalos SFMTA weboldalról
- Egy különleges vasút – San Francisco kedvenc közlekedési eszköze (magyarul)
- A híres San Franciscó-i villamos – Cable Car (magyarul)
- Magyarics Zoltán: San Francisco villamosai – 2. rész: Cable car, az utolsó mohikán (magyarul)
- San Francisco Cable Car (privát weboldal)
- The Cable Car Home Page
- Cable Car Map & Guide
- Market Street Railway Cable Car Page
- a scripophily based article re. the San Francisco Cable Cars, the Cal Cable, and the Swiss Borel Bankers (in German)
- Interactive map of San Francisco streetcar and cable car network
