Ugrás a tartalomhoz

San Andrés y Providencia megye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
San Andrés y Providencia megye
Departamento de San Andrés y Providencia
San Andrés y Providencia megye zászlaja
San Andrés y Providencia megye zászlaja
San Andrés y Providencia megye címere
San Andrés y Providencia megye címere

Ország Kolumbia
SzékhelyeSan Andrés
KormányzóAury Socorro Guerrero Bowie
Községek száma2
Népesség
Népszámlálás szerint63 692 fő (2020)[1]
Népsűrűség1708 fő/km²
Írástudatlanság  %
Földrajzi adatok
Terület44 km²
IdőzónaCOT (UTC-5)
Hivatalos honlap
San Andrés y Providencia megye honlapja

San Andrés y Providencia Kolumbia egyik megyéje. A több szigetből álló, kis területű megye a Karib-tengerben található. Székhelye San Andrés.

Földrajz

[szerkesztés]

A Karib-tengerben található szigeteken fekvő megye Kolumbia partjaitól északnyugatra található, Panamától északra. A szigetek Nicaragua partjaihoz vannak legközelebb. A három legnagyobb sziget San Andrés, Providencia és Santa Catalina.

Történelme

[szerkesztés]

Spanyolország 1510-ben vetette meg a lábát a szigeteken, amit a gyarmatosítók guatemalai főkapitányság alá helyeztek. Ekkoriban még a szárazföldi területek gyarmatosítása volt a fő cél, így a spanyolok nem sokat törődtek a szigetekkel és nem létesítettek állandó településeket.

1630-ban angol puritánok sikertelenül próbáltak megtelepedni Providencián. 1641-ben a portugálok és spanyolok foglalták el újból a szigeteket, de állandó településeket akkor se alakítottak ki.[2] 1670 és 1672 között a híres angol kalóz, Henry Morgan szállta meg a szigeteket és innen támadta Panamát.

1803-ban a szigeteket a kormányzó, ír származású Tomás O'Neil kérésére az Új-granadai Alkirálysághoz rendelték San Andrés-t és Providenciát, amit aztán Cartagenából igazgatták. A szigetek korábban Guatemalával kereskedtek, ám ettől fogva a dél-amerikai kontinenshez kezdtek szorosan kötődni.

1818-ban egy Louis-Michel Aury nevű francia kalóz argentin hajókkal szállta meg a szigeteket és ekkor számos angol protestáns illetve azok rabszolgái telepedtek itt le (utóbbiak utódai mai raizalok). A kalózok támogatták a Közép- és Dél-Amerikában zajló függetlenségi harcokat, jóllehet a nyílt együttműködést Simón Bolívar és más vezetők elutasították velük.

1822-ben a szigetek önként csatlakoztak Nagy-Kolumbiához, amely a területet Magdalena megye közigazgatása alá helyezte. Mexikó és Nicaragua ekkor magáénak kezdte el követelni a szigeteket. Nicaragua ugyan rendezte a kérdést Kolumbiával az 1928-as Esguerra-Bárcenas szerződéssel, ám a szandinista hatalomátvétel után felmondta azt és továbbra is igényt tart San Andrés és Providenciára, jóllehet a hágai Nemzetközi Bíróság 2007-ben megállapította Kolumbia jogát a szigetek feletti szuverenitásra. Honduras 1999-ben formálisan elismerte a szigetek feletti kolumbiai fennhatóságot.

Néhány lakatlan szigetre a 19. században az Amerikai Egyesült Államok is igényt tartott, ahol guanó-lelőhelyek voltak. A vita ezekről még a mai napig nem zárult le.[3] A Panama-csatorna kiépítése idején, mikor is a kolumbiai kormány nem akarta támogatni a beruházást, az Államok hozzásegítette Panamát a függetlensége kivívásához 1903-ban. Ezzel egy időben az amerikaiak San Andrés és Providencia fekete protestáns lakosságának is felkínálták az önálló, Kolumbiától független állam kikiáltásának lehetőségét, ám akkor ők nem éltek ezzel a lehetőséggel.[4] Röviddel később ezt megbánták, mivel a következő kolumbiai kormányok a helyi angol ajkú és protestáns vallású feketék illetve fehérek rovására katolikus spanyol nyelvűeket kezdett a szigetekre telepíteni, s az asszimilációs tevékenységekben katolikus misszionáriusok is aktívan részt vettek.[4][5]

A szigeteken a mai napig vannak függetlenségi törekvések.

Gazdaság

[szerkesztés]

Legfontosabb termesztett növényei a kókuszdió, a manióka, az édesburgonya, a görögdinnye, az uborka és a padlizsán. Ipara nem jelentős.[6]

Népesség

[szerkesztés]

Ahogy egész Kolumbiában, a népesség növekedése San Andrés y Providencia megyében is gyors, ezt szemlélteti az alábbi táblázat:

Év Lakosság
1985 Ekkor még nem létezett a megye.[7]
1993 50 094[8]
2005 70 554[9]
2012 (becsült) 75 167[6]

A szigetek lakosságának nagy részét az 1960-as évekig a színesbőrű raizalok adták, akik egy angolalapú kreol nyelvet beszélnek és protestáns vallásúak. Mellettük csekély számban angol protestánsok is élnek.[10] A szisztematikus betelepítés eredményeként ma már a raizalok és angolok 30%-át alkotják San Andrés és Providencia lakosságának, míg a többség kolumbiai eredetű spanyol ajkú katolikus. Ez az arány lehetetlenné teszi azt, hogy a szigetek elszakadjanak Kolumbiától.[11] A telepítések a mai napig rendszerszinten folynak a kontinensről.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. PROYECCIONES DE POBLACIÓN. Departamento Administrativo Nacional de Estadística
  2. Karen Ordahl Kupperman: Providence Island, 1630–1641, The Other Puritan Colony (angol nyelven). University of Connecticut. (Hozzáférés: 2025. május 7.)
  3. Acquisition Process of Insular Areas (angol nyelven). Office of Insular Affairs. [2012. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. május 7.)
  4. 1 2 Raizales (spanyol nyelven). Etnias de Colombia, 2007. október 13. [2007. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. május 7.)
  5. Acerca de los raizales de San Andrés (spanyol nyelven). Pasaporte Colombiano, 2007. december 29. (Hozzáférés: 2025. május 7.)
  6. 1 2 Perfil económico: Departamento de San Andrés y Providencia (spanyol nyelven) (PDF). [2014. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 31.)
  7. 1985-ös népszámlálási adatok (spanyol nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2014. június 23.)[halott link]
  8. 1993-as népszámlálási adatok (spanyol nyelven) (XLS). (Hozzáférés: 2014. június 23.)
  9. 2005-ös népszámlálási adatok (spanyol nyelven) (XLS). [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 23.)
  10. A Karib-tenger paradicsoma, a raizalok hazája (magyar nyelven). Országos Széchenyi Könyvtár, 2014. szeptember 1. (Hozzáférés: 2025. május 7.)
  11. Fernando Urrea Giraldo: La visibilidad estadística de la población negra o afrodescendiente en Colombia, 1993-2005: entre lo étnico y lo racial (spanyol nyelven). Congreso de Antropología, Universidad Nacional de Colombia, 2007. december 29. [2008. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. május 7.)