San Marco–6

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
San Marco–6
Típusűreszköz
Indítás dátuma1988. március 25.
Indítás helyeLuigi Broglio űrrepülőtér
HordozórakétaScout G-1

COSPAR azonosító1988-026A
SCN19013
SablonWikidataSegítség

San Marco–6 (angolul: Saint Mark, Velence védőszentje) olasz műhold, ionoszféra kutató műhold.

Küldetés[szerkesztés]

Feladata az ionoszféra vizsgálata, a légsűrűség változásainak közvetlen mérése az Egyenlítő fölött. További résztvevők az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország.

Jellemzői[szerkesztés]

Az Olasz Űrkutatási Bizottság (olaszul: Commissione per le Ricerche Spaziali – CRS), a Nemzeti Kutatási Tanács által támogatott program. Épített és működtette a Centro di Ricerche Aerospaziali (CRA) Universita di Roma. A hordozórakétát a NASA biztosította.

Megnevezései: San Marco D/L; COSPAR: 1988-026A; Kódszáma: 19013.

1988. március 25-én a San Marco-kilövőállásról (Kenya) egy Scout G–1 (S206C) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 93,4 perces, 3 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 263 kilométer, az apogeuma 615 kilométer volt.

A San Marco–sorozatot az ionoszféra (felső légkörben) kutatás céljára építették. Műszereivel az ionoszféra tulajdonságait mérték a magasság függvényébe. Tervezett szolgálati idő 1 év. A nagy hatótávolságú rádiós telemetriai egység biztosította az adatforgalmat. Egy 5 méter hosszú dipól antenna segíti a kommunikációt, egy 48 centiméteres a parancsadást. A műholdak alakja gömb, átmérője 96,5 centiméter, tömege 273 kilogramm. Az űreszköz felületére 4 darab napelem egységet szereltek (5 W), éjszakai (földárnyék) energia ellátását 4 darab nikkel-kadmium akkumulátor biztosította.

Tudományos célok[szerkesztés]

  • a magaslégkör sűrűségének folyamatos és pontos mérése az ún. Broglio-mérővel
  • a légkör nyomásának és hőmérsékletének mérése
  • a légkör összetételének mérése tömegspektrométerrel
  • az ionoszféra elektronsűrűségének mérése a magasság függvényében
  • az elektronok hőmérsékletének mérése
  • az ionoszféra szabálytalanságainak kimutatása
  • az ionok és elektronok koncentrációjának mérése
  • az ionizált részecskék sebességének mérése
  • a napsugárzás figyelése
  • a magaslégkör viselkedésének vizsgálata és annak hatása a földi időjárásra

1988. december 6-án 255 nap (0,7 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés]

Elődje:
(San Marco–5) (Törölve) San Marco–4

San Marco-program
1964–1988

Utódja:
Program vége