San Marco–4

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
San Marco–4
Típusűreszköz
Indítás dátuma1974. február 18.
Indítás helyeLuigi Broglio űrrepülőtér
HordozórakétaScout D

COSPAR azonosító1974-009A
SCN07154
SablonWikidataSegítség

San Marco–4 (angolul: Saint Mark, Velence védőszentje) olasz műhold, ionoszféra kutató műhold.

Küldetés[szerkesztés]

Feladata az ionoszféra vizsgálata, a légsűrűség változásainak közvetlen mérése az Egyenlítő fölött.

Jellemzői[szerkesztés]

Az Olasz Űrkutatási Bizottság (olaszul: Commissione per le Ricerche Spaziali – CRS), a Nemzeti Kutatási Tanács által támogatott program. Épített és működtette a Centro di Ricerche Aerospaziali (CRA) Universita di Roma. A hordozórakétát a NASA biztosította.

Megnevezései: San Marco C-2; COSPAR: 1974-009A; Kódszáma: 7154.

1974. február 18-án a San Marco-kilövőállásról (Kenya) egy Scout D–1 (S190C) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 96,1 perces, 2,9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 270 kilométer, az apogeuma 875 kilométer volt.

1959-ben az USA felajánlotta több baráti országnak, hogy a tudósaik által készített műholdakat pályára állítja. Olaszország élt a lehetőséggel, megkötötték a szerződéseket.

A San Marco–sorozatot az ionoszféra (felső légkörben) kutatás céljára építették. Műszereivel az ionoszféra tulajdonságait mérték a magasság függvényébe. Tervezett szolgálati idő 3 év. A nagy hatótávolságú rádiós telemetriai egység biztosította az adatforgalmat. Egy 5 méter hosszú dipól antenna segíti a kommunikációt, egy 48 centiméteres a parancsadást. A műholdak alakja gömb, átmérője 78 centiméter, tömege 164 kilogramm. Az űreszköz felületére 4 darab napelem egységet szereltek (5 W), éjszakai (földárnyék) energia ellátását 4 darab nikkel-kadmium akkumulátor biztosította.

Tudományos célok[szerkesztés]

  • a magaslégkör sűrűségének folyamatos és pontos mérése az ún. Broglio-mérővel
  • a légkör nyomásának és hőmérsékletének mérése
  • a légkör összetételének mérése tömegspektrométerrel
  • az ionoszféra elektronsűrűségének mérése a magasság függvényében
  • az elektronok hőmérsékletének mérése
  • az ionoszféra szabálytalanságainak kimutatása
  • az ionok és elektronok koncentrációjának mérése
  • az ionizált részecskék sebességének mérése
  • a napsugárzás figyelése
  • a magaslégkör viselkedésének vizsgálata és annak hatása a földi időjárásra

1976. május 4-én 806 nap (2,21 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés]

  • San Marco–4. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 5.)
  • San Marco–4. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. április 5.)
  • San Marco–4. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. április 5.)
  • San Marco–4. astronautix.com. [2014. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 5.)

Elődje:
San Marco–3

San Marco-program
1964–1988

Utódja:
(San Marco–5) (Törölve) San Marco–6