Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-11-2
A Vezúv (olaszul: Vesuvio, latinul: Mons Vesuvius) Olaszország Campania régiójában, Nápolytól 9 km-rel keletre emelkedik. (Ez az európai szárazföld egyetlen aktív vulkánja; a többi – Etna, Stromboli, Vulcano, Izland és környékének vulkánjai, esetleg Szantorini – szigeteken van.) Az ókorban Héraklész (Hercules) szent hegyének tartották. Elsősorban a 79-es kitöréséről ismert. Azóta is sokszor kitört, utoljára 1944-ben. Napjaink egyik legveszélyesebb tűzhányójaként tartják számon, mivel közvetlen közelében több mint 3 millióan laknak.
79-es kitörése az első, történelmileg dokumentált vulkánkitörés. Augusztus 24-én a magmából felszabaduló gázok felrobbantották a hegy egyik oldalát, és anyagát 2 km-en szórták szét. Ekkor alakult ki a Gran Cono (Nagy Kúp), a vulkán új krátere, amely a következendő évszázadokban a Nápolyi-öböl képének meghatározó elemévé vált. A kitörés elpusztította Pompeii, Herculaneum és Stabiae városát, amiért az ókor egyik legsúlyosabb katasztrófájaként tartják számon. Az ijesztő jelenségnek tanúja volt az idősebb Plinius is, sőt, maga is a kitörés áldozata lett, amikor flottájával Stabiae lakosainak segítségére sietett. Unokaöccse, az ifjabb Plinius Misenumból figyelte, majd jóval később (106-ban) részletesen le is írta az eseményeket. Írásait tartják az első vulkanológiai feljegyzéseknek.
A legutolsó kitörés 1944. március 18-án volt, amikor délután 4 órakor a kürtő hirtelen megnyílt, és a kifolyó láva elpusztította a vulkán lejtőjén fekvő Massa di Somma és San Sebastiano al Vesuvio falvakat. Ez a fázis március 21-ig tartott; ebben a rövid időszakban 21 millió m3 láva ömlött ki. A következő, 19 órás fázisban a kráterből szökőkútként lövellt ki az izzó anyag. A vulkáni hamu 5 km magasra emelkedett, és a felerősödő szél több mint 16 km-re hordta el. A „láva-szökőkút” nyolcszor tört fel. A harmadik fázist vegyes kitörések jellemezték, a kilövellt anyag összetétele gyakran változott. A kitörési felhő anyaga (főleg hamu) újra 5 km-nél magasabbra emelkedett, és az erős szelek 500 km-nél is messzebbre hordták el. A kitörés március 23-án délután 2 órakor lépett negyedik és egyben utolsó szakaszába erős szeizmikus lökésekkel és robbanásokkal; ez a szakasz március 29-éig tartott. Áprilisban a kúp teteje beomlott, amitől 200 méterrel alacsonyabb lett. Ekkor tűnt el a Vezúv évszázadokon át aktív füstcsóvája.