Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2021-11-2
brit vígjáték logója
A Gyalog galopp (Monty Python and the Holy Grail) című filmet a brit Monty Python csoport forgatta 1974 április–májusában. Az öt hét alatt készített film az abszurd angol humor leghíresebb társulatának kultuszfilmje lett, forgatókönyve alapján 2005-ben musical készült Spamalot címmel, többször kiadták DVD-n, szövegkönyve megjelent nyomtatott formában, zenéje pedig CD-n. A filmet alig 230 ezer fontból, a pénzhiányból adódó nehéz körülmények között forgatták. Elkészítését anyagilag támogatták a kor nagy zenekarai és lemezstúdiói, mert a pénzt leírhatták az adójukból. Az alacsony költségvetés ellenére a Gyalog galopp nagyszerűen megidézte az emberek fejében élő középkort, és a költségkímélés miatt kitalált „ló nélküli lovaglás” a film egyik meghatározó motívuma lett. A lovagok végig így közlekednek a filmben, erre utal a magyar cím is.
A társulat minden tagja több karaktert személyesített meg a filmben. Michael Palin játszotta a legtöbbet, 12-t, a legkevesebbet, négyet pedig Graham Chapman. A statiszták egyetemisták, illetve a forgatási helyszíneken feltűnő turisták voltak.
A történet alapja Artúr király és a Kerekasztal lovagjainak legendás vándorútja, amelynek célja, hogy megtalálják a Szent Grált. A Gyalog galoppban a felhőkből kitekintő Úr ad utasítást Artúrnak és lovagjainak a kehely felkutatására. A Gyalog galopp abszurd, vicces jelenetekben mutatja be Artúr és lovagjainak hányattatását. A vizuális és szöveges poénok gyakran a teljesen különböző, össze nem illő dolgok ütköztetésére épülnek, mint például a középkorban elképzelhetetlen vitákra az osztályharcról vagy a különböző hőmérsékleti zónákról.
„A poénokat az a komolyság teszi viccesebbé, amellyel a szereplők a karaktereket alakítják, például ahogy megjátsszák a lovaglást, miközben segédeik kókuszhéjakat zörgetnek... Úgy tűnik, a füstös tájakkal, a sáros helyszínekkel és a természetes megvilágítással pontosan ragadták meg a középkort. A jelmezek és sminkek is azt a koncepciót támasztották alá, hogy a karakterek egy durva világban próbálják létezésüket kiteljesíteni” – írta David Morgan a Gyalog galoppról.
A film két idősíkja a középkor és a jelen. A két sík – a Szent Grál keresése, illetve nyomozás egy történész gyilkosa után – az utolsó jelenetben ér össze. A filmben Terry Gilliamre jellemző egyedi, a Monty Python más munkáiból ismert animációs jelenetek is szerepelnek. Darl Larsen a Monty Python, Shakespeare and English Renaissance Drama (A Monty Python, Shakespeare és az angol reneszánsz dráma) című könyvben arról ír, hogy az idősíkok, az élő szereplős és animációs részek keverése, a „kibeszélés” a filmből, a sorozatos önreflexivitás folyamatosan emlékezteti a nézőt arra, hogy nem a valóságot látja, hanem annak egy rendezett formáját, egy bármikor megszakítható valóságot. A film magyar szinkronja és az eredeti angol verzió között számos eltérés van.