Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-48-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Az Albán Fejedelemség (albán Principata e Shqipërisë) az 1912. november 28-án függetlenségét kikiáltó Albánia de jure 1913-tól 1925-ig fennállt alkotmányos monarchiája volt. Az oszmán uralom alól felszabadult, de az első Balkán-háborúban a szomszédos országok által lerohant állam sorsa felől a londoni nagyköveti konferencia döntött. Az 1913. július 29-én ratifikált statútummal létrehozták az Albán Fejedelemséget, amelynek önállóságát és semlegességét az európai nagyhatalmak garantálták. A fejedelemség közjogi és belpolitikai helyzetének megszilárdítása a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság feladata lett. Az 1912 decembere óta hivatalban lévő Qemali-kormány 1914 januárjában átadta a bizottságnak a végrehajtó hatalmat, februárban pedig az Esat Toptani vezette ellenkormány is feloszlott.

Időközben a nagyhatalmak a német Wilhelm zu Wied herceget – uralkodói nevén Vilmos fejedelmet – javasolták a trónra, aki 1914. február 21-én fogadta el a koronát, de ténylegesen csak 1914. március 7-én érkezett meg az ország új fővárosába, Durrësba. A politikában járatlan Vilmos a történeti értékelések szerint alkalmatlan volt az uralkodói feladatra. A népszerűtlen és jobbára tétlen Përmeti-kormány kezébe tette le a végrehajtó hatalmat, emellett Albánia gazdasági elmaradottsága, a belpolitikai fejlemények és a külső katonai támadások egyaránt jelképessé tették hatalmát. 1914. április 10-én ugyan hatályba lépett az Albán Fejedelemség alaptörvénye, de a kaotikus helyzetben nem léptethették hatályba. Miután 1914. május 21-én felkelés tört ki, a fejedelem reménytelen katonai helyzetbe került a főváros köré ostromgyűrűt vonó lázadókkal szemben, emellett a görögészakepiróta hadmozgások is egyre hevesebbé váltak Dél-Albániában. Vilmos végül 1914. szeptember 3-án elmenekült az országból, szeptember 6-án pedig a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság is feloszlott, ezzel az Albán Fejedelemség de facto megszűnt létezni.

Az első világháborúban Albánia káoszba hullott, és csupán az 1920 januárjában összeült lushnjai kongresszus helyezte vissza hatályába az Albán Fejedelemség 1914-es alaptörvényét. Noha Vilmos fejedelem formálisan soha nem mondott le az albán trónról, a kongresszus az uralkodó visszahívása helyett létrehozta az államfői jogkörökkel rendelkező régenstanácsot. Ahmet Zogu nyomására az albán nemzetgyűlés 1925. január 21-én kikiáltotta a köztársaságot, ezzel az Albán Fejedelemség de jure is megszűnt létezni.

Bár az Albán Fejedelemség – és különösen történetének 1914-es szakasza, Vilmos fejedelem uralkodása – kudarcokkal terhelt államalapítási kísérletnek tűnhet, a nagyhatalmi akaratból 1913-ban létrehozott monarchia közjogi alapjai, az akkor megállapított államhatárok status quóként hozzájárultak ahhoz, hogy a világháborút lezáró béketárgyalások során Albánia ne váljon a szomszédos országok martalékává, és 1920-ban már meglévő alapokon folytatódhasson az albán államiság szervezése és kiépítése.