Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-10-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Michelangelo Buonarroti (teljes nevén Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni; Caprese, 1475. március 6.Róma, 1564. február 18.) az olasz reneszánsz kimagasló mestere, a képzőművészet legnagyobb alakjainak egyike.

Bár mindig szobrásznak tartotta magát, a festészetben, az építészetben és a lírában is maradandót alkotott. Művészete eltér kora, a reneszánsz virágkorának művészetétől: hiányzik belőle az a harmónia, derű, elegancia, amely Leonardo da Vinci vagy Raffaello műveit jellemzi. Különc, magányos, önmarcangoló személyisége, amely állandó harcban állt önmagával és a világgal, arra késztette, hogy keserűségét szobraiban, verseiben örökítse meg ma is borzongató erővel. Alakjai általában tragikus hősök, akik a művészhez hasonlóan korlátaik közül igyekeznek kitörni. Életének tragédiája, hogy monumentális tervei közül nagyon kevés teljesülhetett ki.

Szülei elszegényedett nemesek voltak. 13 éves korában Firenzébe költöztek, ahol Lorenzo de’ Medici felfigyelt a tehetséges fiúra, és palotájába költöztette. Itt élt 1492-ig, Lorenzo de’ Medici haláláig, ezután elutazott a városból, és csak 1501-ben tért vissza. 1500-ban Leonardo, 1504-ben pedig Raffaello is ebben a városban telepedett le. A gyanakvó természetű Michelangelo egyiküket sem kedvelte; számára mindketten a nagyvilági, optimista életfelfogást képviselték a siralom völgyében.

1505-ben II. Gyula pápa Rómába hívta, és 1508-ban megbízta IV. Szixtusz pápa egykori vatikáni házi kápolnája falainak ékítésével. A művész eleinte tiltakozott, de aztán négy év alatt megfestette a világ legnagyobb mennyezetképét, amely a legnagyobb dicsőséget szerezte neki a kortársak szemében. 1547-ben őt tették a Szent Péter-bazilika főépítészévé, így ő alkotta meg a kupolát és az apszist. Hosszú öregsége idején misztikus láz vett rajta erőt, ami hozzájárult ahhoz, hogy szinte meggyűlölte művészetét.

Sokan szobrait tartják legnagyobb hatású alkotásainak. Munkamódszere egyedülálló volt: sohasem vázolt fel hosszas előkészítő tervet, csak egy egészen kis mintát nagyolt ki viaszból emlékeztetőnek, azután egyenesen a márványból, segédminta vagy modell nélkül faragta ki a művet. Legismertebb szobrai: Pietà, Dávid, Mózes.