Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2012-28-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
A csata helyszíne
A csata helyszíne

A thermopülai csata (görögül: Μάχη τῶν Θερμοπυλῶν, Makhé tón Thermopülón) a görög és óperzsa hadsereg ütközete i. e. 480-ban, a Thermopülai-szorosban. A helyenként mindössze 14 méter széles szoros több mint 5 kilométer hosszan húzódott a tenger és a meredek hegyoldal között. Ezt az útvonalat csak a szinte járhatatlan hegyekben lehetett elkerülni, stratégiai jelentősége ezért óriási volt. Az idők folyamán három mesterséges akadályt, kaput is építettek a szűkületben – a középsőt 100 évvel korábban a phókisziak a thesszáliai invázió ellen. A Thermopülai név az ógörög „forró kapu” szóból származik, mivel több meleg vizű forrás is van a környéken.

A görög stratégák szerint a Thermopülai-szoros volt a legalkalmasabb hely, ahol védekezhettek az előrenyomuló perzsák ellen. Tisztában voltak azzal, hogy csak feltartóztatni tudják az ellenséget, de megsemmisíteni vélhetően nem, ezért Athén lakosságát kitelepítették, és igyekeztek minél több kárt okozni a támadóknak. A perzsa szárazföldi sereg a Thermopülai-szorosnál, a hadiflotta pedig Artemiszionnál ütközött először görög ellenállásba. A görögök a szorosban a hagyományos phalanx-hadállással kívánták visszaverni a perzsa lovasság balszárnyát.

A csata részletei nem ismertek pontosan, csak Hérodotosz néhány görög túlélő elbeszélése alapján készült leírásából. A csata előtt I. Khsajársá (I. Xerxész) öt napot várt, hogy a görögök elvonuljanak a területről, de azok maradtak, így megtámadta őket. Hérodotosz leírja, hogy a görög hopliták hosszú dárdával védekeztek, a perzsák pedig rövid dárdával és karddal támadtak, nagy veszteségeket szenvedve a három napos csatában. Az egyik legenda szerint a harmadik napon egy helyi görög pásztor, Ephialtész megmutatta a perzsáknak az Anopaia-ösvényt, amin átvágva a perzsa sereg a szoros bejáratát védő görögök hátába kerülhetett. Amikor Leónidasz belátta, hogy nem bírja tartani a szorost, elrendelte a teljes visszavonulást. Mintegy 700 theszpai harcos Démophilosz vezetése alatt megtagadta a parancsot, és tovább védekezett. Leónidasz testőrei, mintegy 300 spártai, 400 thébai és a theszpaiak – tehát mintegy 1400 katona, ellentétben a köztudatban elterjedt, mindössze 300 spártaival – ott maradt, egyesek szerint a dicsőségért, mások szerint azért, mert a perzsák a visszavonulás elhúzódása miatt elvágták menekülésük útját. A csata végén a thébaiak letették a fegyvert, a spártaiak és a theszpaiak egytől egyig elestek.