Sabine Devieilhe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sabine Devieilhe
Született1985. december 12. (38 éves)[1][2]
Ifs
Állampolgárságafrancia
HázastársaRaphaël Pichon
Foglalkozásaoperaénekes
Iskolái
Zenei pályafutása
Hangszerénekhang
Hangszoprán
A Wikimédia Commons tartalmaz Sabine Devieilhe témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sabine Devieilhe (Ifs, 1985. december 12. –) francia operaénekes (koloratúrszoprán).

Élete, munkássága[szerkesztés]

Devieilhe Ifsben, egy Caenhez közeli kisvárosban született, négy lánytestvér közül a harmadikként. Szülei gyógypedagógusok voltak, zeneszeretők. A legidősebb nővér hegedűtanár lett Firenzében. Sabine Devieilhe tehetséget mutatott a helyi zeneiskolában, majd 12 éves korában beiratkozott a Caeni Konzervatóriumba, közben a Caeni Malherbe középiskolában tanult. Először gordonkatanulmányokba kezdett, de a tanárai azt javasolták, hogy tanuljon énekelni is. Értségi után a Rennes-i Egyetemen zenetudományt és népzenetudományt tanult, miközben egyik tanára, Martine Surais ösztönzésére számos helyi operaprodukcióban is fellépett a kórusban. Ezután a Párizsi Konzervatórium következett, ahol Pierre Mervan osztályában tanult. 2011-ben végzett első díjjal, a zsűri gratulációjával.

2011-ben kezdődtek a fellépései, először az Atelier Lyrique of Tourcoingben szerepelt, Bellini Alvjárójában Aminát énekelte. Ezután a La Chaise-Dieu Fesztiválon aratott sikert, majd 2012-ben Mozart gyermekkori operájában, Az álruhás kertészlányban lépett fel Serpetta szerepében. A Montpellier-i Operában Léo Delibes Lakmé című operája címszerepét énekelte, amit 2014 januárjában a párizsi Opéra Comique-ban is eljátszott. A nagy áttörést ez a szerep hozta meg számára, a kritika Natalie Dessay örökösének nevezte. Másik nagy korai szerepe 2013-ban Mozart Varázsfuvolájában az Éj királynője volt az Opéra National de Lyonban, amivel 2015 márciusában Párizsban, az Opéra Bastille-ben is bemutatkozott. 2019-ben debütált a New York-i Carnegie Hall Weill Recital Halljában, Debussy és köre dalait énekelte, Mathieu Pordoy zongoraművész kísérte. A produkció egyértelmű kritikai elismerést kapott.

2013-ban szerződött az Erato kiadóhoz, és még ebben az évben megjelent első lemeze. A Le Grand Théâtre de l'Amour című kiadványon Jean-Philippe Rameau operáiból énekelt, a Les Ambassadeurs együttest Alexis Kossenko vezényelte. A kiadónál ettől kezdve az operai fellépések mellett számos kiváló előadóalbumot készített.

2013-ban megkapta a Victoires de la musique classique francia klasszikus zenei díj Révélation Artiste Lyrique címét, 2015-ben és 2018-ban pedig az Artiste lyrique de l'année címet. Róla nevezték el a 33346 Sabinedevieilhe aszteroidát.

Felvételei[szerkesztés]

Az AllMusic nyilvántartása alapján.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
2013 Rameau: Le Grand Théâtre de l'Amour Les Ambassadeurs, Alexis Kossenko Erato
2015 Mozart: The Weber Sisters Raphaël Pichon, Pygmalion Erato
2017 Debussy: L'Enfant Prodigue; Ravel: L'Enfant et les Sortileges Orchestra Philhamonique de Radio France, Choeur et Maitrise de Radio France, Roberto Alagna, Mikko Franck Erato
2017 Mirages (Opera arias and songs) Les Siecles, François-Xavier Roth Erato
2018 Händel: Italian Cantatas Lea Desandre, Le Concert d'Astrée, Emmanuelle Haim Erato
2019 Liberta! (Mozart et l'Opera) Raphaël Pichon, Pygmalion Harmonia Mundi
2020 Chanson d'Amour (Fauré, Poulenc, Ravel, Debussy) Alexandre Tharaud Erato

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sabine_Devieilhe&oldid=25464755”