SMS V 4
| V 4 | |
 | |
| Egyik testvérhajója, a V 2 | |
| Hajótípus | romboló (nagy torpedónaszád – Großes Torpedoboot) |
| Névadó | Vulcan hajógyár sorozatszámmal |
| Tulajdonos | .svg){kind=small} Kaiserliche Marine |
| Hajóosztály | V 1-osztály |
| Pályafutása | |
| Építő | AG Vulcan, Stettin |
| Megrendelés | 1911 |
| Építés kezdete | 1911. |
| Vízre bocsátás | 1911. december 23. |
| Szolgálatba állítás | 1912. június 15. |
| Szolgálat vége | 1916. június 1. |
| Sorsa | aknára futott, sérülései miatt elsüllyesztették (1916. június 1.) |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 697 t (konstrukciós) |
| Hossz | 71,1 m (teljes) 70,2 m (vízvonalon) |
| Szélesség | 7,6 m |
| Merülés | 3,11 m |
| Hajtómű | 4 gőzkazán 2 gőzturbina |
| Üzemanyag | szén és olaj |
| Teljesítmény | 17 000 le (12 580 kW) |
| Sebesség | 32 csomó (62 km/h) |
| Hatótávolság | 2200 km (1190 tmf) 17 csomós (31,5 km/h) sebesség mellett |
| Fegyverzet | 2 × 8,8 cm L/30 SK löveg 4 × 50 cm torpedóvető cső 18 akna (opcionális) |
| Páncélzat | – |
| Legénység | 74 fő |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az SMS V 4[m 1] a Császári Haditengerészet egyik rombolója – korabeli német meghatározás szerint nagy torpedónaszádja (Großes Torpedoboot) – volt a V 1-osztályból. A romboló részt vett az északi-tengeri front mindhárom jelentősebb összecsapásában, a helgolandi csatában, a doggerbanki csatában és a skagerraki csatában. A skagerraki csatából visszatérőben 1916. június 1-én hajnalban aknára futott. Túlélői kimentése után a súlyosan sérült hajót egyik testvérhajója süllyesztette el.
Építése[szerkesztés]
A Kaiserliche Marine 1911-ben 12 romboló (torpedónaszád) megépítésére adott ki megrendelést a flottaépítési terv azévi részeként. A flottilla egységeiből hatot a stettini AG Vulcantól, hatot wilhelmshaveni Germaniawerfttől rendeltek meg.
Az 1911-es mintájú rombolókat kisebbeknek építették a korábbi évek egységeinél, hogy jobban tudjanak manőverezni és ezáltal jobban együtt tudjanak működni a flottával. Az új hajóosztállyal a rombolók ismét számozást kaptak. A méret növelése a hajók tengerállóságának csökkenésével járt együtt.[1]
A V 4-et 1911. december 23-án bocsátották vízre Stettinben és 1912. június 15-én állították szolgálatba. [2] A teljes hosszúsága 71,1 m, vízvonal menti hosszúsága 70,2 m, szélessége 7,6 m, merülése 3,11 m volt. Normál vízkiszorítása 569 t, teljes terhelés melletti vízkiszorítása 697 t volt.
Három széntüzelésű és egy olajtüzelésű vízcsöves kazánja táplálta a két közvetlen meghajtású gőzturbinát, melyek teljesítményét 17 000 LE-re becsülték és amivel 32 csomó végsebességet tudott elérni.[2] Az üzemanyagkészletét képező 107 t szénnel és 78 t olajjal 1190 tmf volt a hatótávolsága 17 csomós sebesség mellett, ami 29 csomóval való haladás esetén 490 tmf-re csökkent.[1]
A fegyverzete két 8,8 cm űrméretű, 30-as kaliberhosszúságú gyorstüzelő löveg (8.8 cm SK L/30)[m 2] és négy 50 cm-es torpedóvető cső alkotta. Alkalmas volt ezen kívül 18 tengeri akna szállítására. Az ágyúit 1916-ban hasonló űrméretű, de jóval erősebb, 45-ös kaliberhosszúságú lövegekre cserélték.[1][2] The ship had a crew of 74 officers and other ranks.[1]
Szolgálata[szerkesztés]
1914 májusában a V 4 az V. rombolóflottilla 10. romboló-félflottillájához tartozott.[3] Az első világháború elején, 1914. augusztus 28-án egy csatacirkálókkal támogatott rombolókból és cirkálókból álló brit kötelék ütött rajta a Helgolandi-öbölben őrjáratozó német rombolókon. Az V. rombolóflottillát, közte a V 4-et kiküldték a Helgoland szigetén lévő bázisról, hogy a közelben észlelt tengeralattjárókat felkutassa. Ezeket a tengeralattjárókat a britek csalétekként küldték ki, hogy az ellenük küldött német hadihajókra lecsaphassanak. A német rombolók összefutottak a britek rombolóival. A német flottilla igyekezett kitérni előlük, de a V 1 és a V 4 nem tudták elérni a teljes sebességüket és a felmentésükre érkező Stettin könnyűcirkáló beérkezése előtt számos találatot kaptak.[4][5] Az összecsapásban azonban a németek három könnyűcirkálót és egy rombolót veszítettek el a túlerővel folytatott harcban.[6]
A V 4 részt vett a szintén balul sikerült doggerbanki csatában 1915 januárjában.[7]
A skagerraki csata során a 10. romboló-félflottilla tagjaként a csatahajókat kísérte.[8] A csatából visszatérőben június 1-én 03:15-kor aknára futott. A hajó orrát leszakító robbanás végzett 18 tengerésszel és megsebesített négyet. A túlélők kimentése után testvérhajója, a V 6 elsüllyesztette a magára hagyott sérült hajót ágyúlövésekkel és egy torpedóval.[9]
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ A hajónév előtt álló három betű (SMS; pontosabban: S. M. S.) a német Seiner Majestät Schiff rövidítése. Jelentése: Őfelsége Hajója.
- ↑ A megjelölésben az SK a német Schnelladekanone rövidítése, ami arra utal, hogy a löveg gyorstüzelésre képes, míg az L/30 a löveg kaliberhosszúságát adja meg. Ez esetben azt jelenti, hogy a löveg hossza 30-szor olyan hosszú, mint a cső átmérője.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Gardiner & Gray 1985, p. 167
- ↑ a b c Gröner 1983, p. 51
- ↑ Rangeliste der Kaiserlisch-Deutschen Marine 1914, p. 64
- ↑ Massie 2007, pp. 98–99, 102–104
- ↑ Naval Staff Monograph No. 11 1921, pp. 122–123, 162
- ↑ Massie 2007, pp. 111–115
- ↑ Naval Staff Monograph No. 12 1921, p. 224
- ↑ Campbell 1998, pp. 13, 25
- ↑ Campbell 1998, pp. 309, 339
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS V4 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Forrás[szerkesztés]
- Campbell, John. Jutland: An Analysis of the Fighting. London: Conway Maritime Press (1998). ISBN 0-85177-750-3
- Conway's All The World's Fighting Ships 1906–1921. London: Conway Maritime Press (1985). ISBN 0-85177-245-5
- Gröner, Erich. Die deutschen Kriegsschiffe 1815–1945: Band 2: Torpedoboote, Zerstörer, Schnelleboote, Minensuchboote, Minenräumboote (german nyelven). Koblenz, Germany: Bernard & Graefe Verlag (1983). ISBN 3-7637-4801-6
- Massie, Robert K.. Castles of Steel: Britain, Germany and the Winning of the Great War at Sea. London: Vintage Books (2007). ISBN 978-0-099-52378-9
- Monograph No. 11: Heligoland Bight—The Action of August 28, 1914, Naval Staff Monographs (Historical). The Naval Staff, Training and Staff Duties Division, 110–166. o. (1921). OCLC 220734221
- Monograph No. 12: The Action of Dogger Bank—24th January 1915, Naval Staff Monographs (Historical). The Naval Staff, Training and Staff Duties Division, 209–226. o. (1921). OCLC 220734221
- Rangeliste der Kaiserlisch-Deutschen Marine für das Jahr 1914 (german nyelven). Berlin: Ernst Siegfried Mittler und Sohn (1914)
.png){kind=small}
