Sétálóutca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bécs első sétálóövezete, a Graben (1971)
Sétálóövezet az Operaház és a Kaszkád között, Jerevánban, Örményországban
Stockholm városában található közlekedési tábla, amely jelzi a sétálóutca elejét

A sétálóutca a város olyan területe, ahol kizárólag gyalogosok közlekedhetnek. A sétálóutcákban többnyire erősen korlátozott vagy betiltott a gépkocsiforgalom. Az utóbbi időkben egyre több városvezetés döntött új sétálóutcák létrehozása mellett, általában hogy nagyobb mobilitást biztosítson a személygépkocsival nem rendelkezők számára, illetve a közbiztonság javítása érdekében. A sétálóutcák létesítése növelheti a környékük vonzerejét, valamint esztétikai, légtisztaságbeli és biztonsági javulást eredményezhet.[1] Azonban a sétálóutcák kiépítésének lehetnek bizonyos hátrányai, hiszen néha az üzleti forgalom csökkenését vagy akár az ingatlanok értékveszítését is okozhatja.[2]

Története[szerkesztés]

A gyalogos- és a kocsiforgalom szétválasztásának, elkülönítésének koncepciója már a reneszánsz korban is jelen volt, de nagyvároson belüli megvalósítására csupán 1800-tól kezdve akadnak példák.[3] A 19. században már Európa-szerte épültek patinás árkádok, ezeket a modern bevásárlóközpont elődjeinek tekintik egyesek.[4]

A hagyományos értelemben vett sétálóutca létesítésére csak később került sor, 1929 környéken, Essenben. Egy Limbecker Straße nevű, szűk bevásárlóutca nem biztosított elegendő férőhelyet mind az autók, mind a gyalogosok számára, ezért döntöttek úgy a hatóságok, hogy kitiltják a gépkocsikat. Ennek következtében több német város is hasonló intézkedést hozott. A második világháború pusztítása szükségessé tette jelentős számú európai város újjáépítését, rekonstruálását, amely folyamatok során sok helyen a városmag némely részeit sétálóövezetté alakították.

A 21. században folytatódni látszik a sétalóutcák térhódítása, és világszerte találhatóak további sétálóutcák létesítésére igyekvő törekvések.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Chiquetto (1997. november 26.). „The Environmental Impacts from the Implementation of a Pedestrianization Scheme”. Transportation Research Part D: Transport and Environment 2 (2), 133–146. o. DOI:10.1016/S1361-9209(96)00016-8.  
  2. Castillo-Manzano (2014. november 26.). „Extending pedestrianization processes outside the old city center; conflict and benefits in the case of the city of Seville”. Habitat International 44, 194–201. o. DOI:10.1016/j.habitatint.2014.06.005.  
  3. Hall, Peter. Can Rail Save the City? The impacts of rapid transit and pedestrianisation on British and German cities. Aldershot: Gower Publishing, 83. o. (1985. november 26.). ISBN 978-0566009471 
  4. Hall, Peter. Can Rail Save the City? The impacts of rapid transit and pedestrianisation on British and German cities. Aldershot: Gower Publishing, 89. o. (1985. november 26.). ISBN 978-0566009471 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pedestrian zone című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.